Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

Hogy is mondta Trockij Breszt-Litovszban, amikor a németekkel kötendő különbékéről tárgyalt? Persze nem a németeknek. "Kiadok egy-két brosúrát és bezárom a boltot." Ha ezt Orbánra vetítjük: "Helyre kell állítani a jogállamot, minden törvényt hatályon kívül helyezni, amit törvénytelenül hoztak és a fő szabályokat újra alkotni,majd ki lehet írni egy újabb választást, amikor már egymással is megküzdhetnek azok a pártok, akik a választási szövetséget alkották."

Az idézetteket Ungár Klára írta. Viria varázslat, csiria parádé, csilicsalamádé, hipsz és hopsz. Eszemben sincs Ungár Klárát verbálisan vagy írásban bántalmazni, csak - ezt is elsütöttem már egyszer, Bütyök mondta a Téli berek-ben, amikor a szarvatlan szarvasmarhákról, amelyek rajta kívül senkit sem érdekeltek, kezdett beszélni - ha már az ember véletlenül egy ilyen jó témára bukkan...nem is témára, hanem apropóra, ez jobb kifejezés. Szóval, megy ez majd, mint a parancsolat. Bár akad vele egy-két incifinci probléma.

Menjünk végig a dolgon. A Fidesz kétharmaddal megnyerte a választásokat. Ezután kihasználta a "demokráciának" azt paradoxonát, hogy a "nép" dönthet úgy is, hogy eztán egy ideig nem dönt, vagyis teljhatalmat ad valaki vagy valakik kezébe. És bizony, a Fidesz élt ezzel a lehetőséggel. Hogy Horn Gyula és az SZDSZ tizennyolc éve nem élt, az egyáltalán nem alap arra a kérésre, hogy most a Fidesz se éljen. Sőt, semmire nem alap. Mit is mond a HMP? Miben van a hiba? A rendszerben, nem azokban, akik kihasználják. De ne térjünk el a tárgytól. A csúnya, csúnya bácsik és egy-két csúnya néni pontosan ugyanolyan törvényesen fogtak hozzá önfenntartó konstrukciójuk kiépítéséhez, mint Szálasi hatalomrakerülése óta mindenki (lesz még erről szó). Már csak azért is, mert olyan törvényt hoztak, amilyet csak akartak, és, Isten látja lelkük, hoznak is még, eleget. Ha én írom a receptkönyvet, lehet ugyan azt mondani, hogy eltértem tőle, de ha ez bárkinek szúrja a szemét, és engem ez érdekel, azonnal átírom, lehet, hogy kicsit morgok majd, hogy mi a fasznak dolgoztatnak, amikor ők is tudják, de ha szabál, akkor szabál (embert zabál, ez meg már Moldova).

Natehát, az egyesült ellenzék egyesült erővel (viribus unitis, egy Tegetthoff osztályú osztrák-magyar csatahajó, Horthy Miklós főparancsnoki zászlóshajója is ezt a nevet viselte, ameddig olasz könnyűbúvárok tévedésből - azt hitték, még a Monarchiáé - a háború végén el nem süllyesztették) legyőzi a Fideszt, majd lovagiasan megküzd önmagával. A Fideszt és a Jobbikot meg közben demokratikusan betiltja (esetleg olyan katasztrofális vereséget szenvednek, két-hárommillió máig meglévő választó ellenére, hogy szégyenükben a föld alá bújnak). Ezenközben az összes törvény hatályon kívül helyezésével (mert ugye az Alkotmány vagy Alaptörvény az összes törvény alapja, az meg fideszes mű, ha ezt kiiktatják, kiiktatódik a többi is) jogilag először légüres tér képződik, minden hivatal működésképtelenné válik, az emberek téli (tavaszi, nyári, őszi) álomra vonulnak, csak a baloldali politikusok dolgoznak, illetve fényesítik kardjukat az egymás elleni csatákra készülve. Alszik a széken a kabát (és benne alszik Lajos bácsi), a villamos, a bogár, a darázs, a zümmögés.

Átgondolt, komoly, bölcs terv ez. És akkor most szépen kanyarodjunk is el tőle, és nézzük a legitimitást, amiért ezt az egészet elkezdtem írni.

 

Mindjárt az elején ellövöm a poént. Lehet ugyanis, hogy a rafinált Olvasónak szöget ütött a fejébe, hogy ugyan mit kezd a győzedelmes baloldal a választási ciklusokon átívelő, kétharmaddal módosítható paragrafusok sokaságával, a beépített emberekkel, ha pedig az említett paragrafusokat egyetlen tollvonással áthúzza, ugyan mire alapozza ennek a jogszerűségét? Ha legitimnek tekintjük ezt a kormányt - amit a baloldal is legitimnek tekint -, akkor legitimnek kell tekinteni az általa alkotott (tudom, tudom: a Parlament, de most nincs kedvem viccekkel is foglalkozni) jogszabályokat is, melyekből előbbi legitimitás alapján legitim módon nem lehet mazsolázni.

Egyet-kettőt meg lehet fúrni, talán, de a fontosabbakat nem. A poén viszont az, hogy mégis lehet, de egészen másért. Azért, mert nagyon úgy néz ki, hogy az 1944. október 15. utáni egyetlen magyar kormány sem legitim. Persze csak akkor, ha a legitimitást komolyan vesszük. A kedves baloldaliak exkormányai éppen úgy nem, ahogy a mostani kormány sem, Szálasi-Rákosi-Kádár rendszerének levitézlett rendszereinek kormányaival együtt. És a helyzet minden, csak nem egyszerű.

 

Most semmi mással nem foglalkozunk, csak a legitimitással. Nem ítélünk el senki, nem méltatunk senkit.

Miért kell a legitimitást komolyan venni? Mert a jog alapja a belé vetett bizalom. Ha egyik napról a másikra, önkényesen azt csinálunk vele, amit akarunk, ez a bizalom szertefoszlik. Már akkor is szertefoszlik, ha egy törvényes - ilyennek gondolt a mostani magyar - rendszerben törvényesen elkezdünk össze-vissza jogszabályokat gyártani. Hát még, ha az a rendszer törvénytelen is.

Nosakkor. IV. Károly, az utolsó megkoronázott magyar király 1922. április 1-én (bizony, éppen akkor) Madeira szigetén meghalt. Utóda, a Kronprinz, koronaherceg, ha Ausztriát nézzük, I., ha Magyarországot, II. Ottó néven abban a pillanatban Ausztria császára és Magyarország királya lett, mint örökös császár-király (nem időben örökös, hanem öröklött). A korábban megválasztott Horthy Miklós egy királyság ideiglenes államfője volt kormányzói minőségben, teljesen legálisan. Ugyanakkor az az érdekes helyzet adódott, hogy Károly, majd Ottó is legális király volt, noha nem gyakorolták (nem gyakorolhatták) királyi jogaikat. Magyarországon KETTŐS LEGITIMITÁS állott fent, ezt tudomásul is vette mindenki, vita csak azon volt, hogy melyik legitimitás az erősebb. A Horthy-hívek szerint Horthyé, a Károly-Ottó hívek szerint Károlyé-Ottóé. Tartott ez Szálasi puccsáig, amikoris a kettős legitimitás megszakadt, és csak Ottót lehetett (volna) törvényes uralkodónak tekinteni. Az azt követő "hivatalos" magyar kormányok mind a mai napig illegitimek.

Nézzük akkor Ottót. Ottó, úgy is, mint I. Ottó, 1962-ben lemondott az osztrák császári trónigényéről. A magyar királyi trónigényéről azonban nem mondott le - ezt egyetlen magyar kormány sem igényelte eddig -, sőt halála után sem mondott le egyetlen Habsburg-Lotaringiai sem erről. Ottó nem mondott le a dinasztiafőségről sem, ami külsőségekben azt jelenti, hogy nem mondott le az Aranygyapjas Lovagrend (ez a Habsburg-Lotaringiai dinasztia házi rendje) nagymesteri címéről sem. Tehát Ottó elvben Magyarország legitim királyának lett volna tekinthető, ha...ha nem volna az úgynevezett együttbirtoklás elve: az osztrák császárnak magyar királynak és a magyar királynak osztrák császárnak kell lennie. Az ELV nem sérülne, ha az egyik trónt tudja csak a császár-király elfoglalni, de a másikra való igényét fenntartja, és akkor sem, ha egyiket sem tudja elfoglalni. Akkor viszont igen, ha az egyikről LEMOND.

Ha Ottó a magyar trónról is lemondott volna, a szukcesszionális (egymás után következés) legitimitás elve alapján valaki (például a leginkább számbajöhető Lőrinc főherceg) a dinasztiából bejelenthette volna mindkét trónra az igényét.

Ottó azonban nem mondott le a magyar trónról. Ugyanakkor magyar királynak sem tekintette magát. Ráadásul meg is halt, a dinasztia véleményét pedig a királykérdésben nem ismerjük.

Elvben lehetne rendezni a kérdést, de ehhez - ha a legitimitásból indulunk ki, ami a témánk - bizony a Habsburg-Lotaringiai házra is szükség van. Ha őket kihagyjuk, mindenről lehet beszélni, csak törvényességről nem. A királykérdés megoldható, király nélkül is, csak nem izomból és nem úgy, hogy a problémát nemlétezőnek tekintjük. Mert egyszercsak jöhet valaki, aki nagyon is létezőnek tekinti, megvan a támogatottsága is hozzá, viszont a képességei, hogy is mondjam, nem egészen vannak meg. Akkor leszünk csak igazán nagy bajban.

 

Hát ennyire nem egyszerű dolgok ezek. De egy (pénzügy szakon végzett), eredetileg közgazdász hölgynek már csak udvariasságból is el lehet nézni, ha azt gondolja, hogy a házba való bejutásnak a legegyszerűbb módja az ajtó berúgása.

 

2012.09.21.

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1