"Szökken a kocsim, világom
köd boritja s légi nedv,
lankad útazó virágom,
bennem is a régi kedv
- mennyi harc és mennyi kín!
Messze még a Gretna Green
s szempillámat - ó de kár -
ólom-álom űli már." (Babits Mihály)
Bojkott. Ellenszavazás. Tudják, az Európai Unió ne szabja meg. Azelőtt a rezsicsökkentés, azelőtt az elmúltnyócév, addig ismételgetve, ameddig a híveknek álmukból felverve is ez jutott az eszébe, a hitetlenek meg bele nem fáradtak a cáfolásba. Ceterum censeo Carthaginem esse delendam. Marcus Porcius Cato Maior, a consul és censor. Minden beszédét az előbbi mondattal fejezte be: továbbra is azt tanácsolom, hogy Karthágót el kell pusztítani.
Végül el is pusztították, de mindenképp elpusztították volna. Róma nem tűrt konkurenseket a Mare Nostrum partján, amit csak mint római polgárok közössége tekintett a MI tengerünknek.
Róma azonban Róma volt. Karthágó létezett, és létező fenyegetést jelentett, amit Hannibál, aki ellen a "nagy" - mert volt "kicsi" is, a szintén hajthatatlan erkölcsiségű M. P. Cato Minor, Caesar ellenfele, előbbi dédunokája - Cato is harcolt, többszörösen bebizonyított. Most azonban a kapuk előtt nem áll senki, legföljebb néhány ágrólszakadt menekült, bólintanak Önök, ha még nem vésődött be (az etológia imprintingnek hívja) Önökbe is, amit bele akarnak vésni. - De miért? - kérdezik Önök. Miért akarják belevésni? Miért nem alkalmas erre valami más? Mindig más? Terelésre bármi megteszi.
Igen, megteszi. De itt nem csak terelésről van szó, hanem egy külső fenyegetés imitálásáról, amely felülír bármit. Nagy háborúk alatt félreteszik az ellentéteket, legalábbis addig, ameddig a háborút megnyerhetőnek gondolják. Nem kellenek valóságos menekültek. Elég a kerítés. Nem kell valóságos légiveszély, elég, ha frekventált pontokon, mindenki által jól láthatóan felállítanak egy-egy légvédelmi ágyút. Vagy odaraknak két semmire sem alkalmas páncélozott lövészszállítót a nemzetközi repülőtérre vezető útra. A "menekültveszély"- sőt, migránsveszély, mert ha ezek az emberek menekültek, akkor segíteni keresztényi vagy legalábbis emberbaráti kötelesség, ha viszont migránsok, akkor hódítani jöttek, munkát, földet elvenni - addig tart, ameddig bárki kénytelen szülőföldjét elhagyva elvándorolni bárhová. Az nem hagy el engem, arra mindig lehet hivatkozni. Nem kell hozzá háború, elég az éhínség, klímaváltozás, természeti katasztrófa. A technika lehetővé tette soha nem látott méretű mobilitás. A különböző kultúrák találkozásával mindig együtt járnak a konfliktusok, amelyeket az - ettől teljesen független - terrorizmus csak mélyít. Minden merénylet újabb igazolás, bármi légyen is a háttere. Még egy csúnya tekintet is. Ha egy menekült tette volna azt, amit Deli Zsolt nemrég a villamoson, gondolják, hogy csak az interneten osztották volna meg? Gondolják, hogy nem hívták volna azonnal össze a válságstábot, nem érték volna egymást a "nemzetbiztonsági szakértők" az M1 stúdiójában, kényes politikai helyzetben nem mérlegelték volna akár a szükségállapot bevezetését?
Bojkott, vagy nem bojkott. Teljesen mindegy. Akárhogy is döntsenek az állampolgárok, a tálalás a lényeg. A jó propagandista nem bíz semmit a véletlenre. Ez ugyanolyan csapda, mint a 2004-es állampolgársági vagy - bizonyos értelemben - a 2008-as, úgynevezett háromigenes népszavazás volt. Nincs jó döntés. Minden eredményt győzelemként lehet aposztrofálni, lásd az anyaországon kívüli magyarok státusáról szóló referendumot. Tegyük fel, hogy a szavazásra jogosultak döntő többsége nem megy el. Azoknak viszont, akik elmennek, több, mint 90 százaléka úgy fog voksolni, ahogy azt tőle elvárják. A többiről, ha egyáltalán beszélnek róluk, azt fogják mondani, hogy érdektelenek, vagy a távolmaradásukkal a kormány bölcsességére bízták magukat. Emlékeznek még ilyenre?
És aki elmegy, és nemmel szavaz? Tudják már, hogy lesz megfogalmazva a kérdés? El tudják képzelni, hogy akár 30 százalék is a sugallat ELLEN szavaz??? Önök azt gondolják, hogy ebben az országban (és a többiben) a gondolkodó, érdeklődő, maximum félrevezetett emberek vannak többségben?
Tudják, mi irányítja az emberek cselekedeteinek és gondolatainak nagyobb hányadát? A bevésődés és a feltételes reflexek. A gyermekkori bevésődés, a későbbi bevésődés és a kialakult/kialakított feltételes reflexek. A gondolkodás java része MAGYARÁZATOKKAL megy el. Hogy miért éppen úgy, és nem amúgy. Először van a "hogy", és csak utána a "miért". Nem fordítva, ahogy lenni kellene, tisztelet a nagyon kevés kivételnek. De náluk is jelen vannak mindezek, csak átfordultak és elvonókúrává lettek. Képzeljenek el két vallásos családot. Az egyikben a neveléshez csupa kellemes dolog kapcsolódik: játékok, érdekessé tett szertartások, összejövetelek, kirándulások (lásd a cserkészmozgalmat, vagy a Regnum Marianum katolikus mozgalmat, ateistában a kisdobos- úttörőmozgalmat, táborokkal, énekkel, kalandokkal, vidámsággal), a másikban dresszúra, szigor, unalom, korlátozás. Az egyik csengőhang élvezetet jelent, a másik szenvedést.
Hogy is írta Bokros Lajos? "Aljas kérdésre nincs jó válasz." Ez az érzelmi megközelítés. Valójában ugyanaz a tuningolás, csak az ellenkező oldalról. Savanyú a szőlő. Nem szívesen írom, de tényleg savanyú. Bokros nem ért az emberekhez. Ő arra apellál, ami egyrészt keveseknek adatott meg, másrészt azoknál a keveseknél is felülírt.
Senki nem kérdez itt semmit. A kérdés azt jelenti, hogy szeretnék valamit megtudni. A magyar kormány semmit nem szeretne megtudni. Az október másodikai "népszavazás" semmiféle kérdést nem vet fel. Egyrészt azért, mert, bár látszólag a külpolitikáról szól, semmiféle külpolitikai súlya nincs, másrészt azért, mert a probléma, amire formálisan irányul, nem létezik. Az október másodikai népszavazás semmi egyéb, mint bevésés. És azok, akiknek az effélével szemben nem volt szerencséjük elvonókúrán részt venni - ők vannak óriási többségben - ha elmennek szavazni, ha nem, teljesen védtelenek vele szemben. Egyetlen közérthető dolog, folytonosan ismételgetve, foglalta össze beszédeinek lényegét Adolf Hitler. Egyetlen olyan mondat, amit egy tizenkét éves gyerek is megért. Mindegy, mi.
Az eredményt olvassák el a történelemkönyvekben. De majd látni is fogják, nem is nagyon sokára.
2016. 07. 06.