Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

Az olimpia megnyitóján felvettek egy idősebb urat, aki a náci karlendítéshez hasonló módon integetett. A videó zenei aláfestése a Horst Wessel Lied volt.
A németek a legjobb példák arra, hogy mennyire veszélyes, ha az ember alulról kezd politizálni. Igazából, ha bármit abból a jelképes kiindulási irányból tesz, amit a "mennyiség" szóval lehet jellemezni.
Már a rómaiaknak meggyűlt velük a bajuk, igaz, akkor még olyan, hogy "német" nem volt. Voltak viszont teutonok, kimberek, longobárdok (hosszúszakállúak), gótok, vandálok, cheruskok, varégok, frízek, herulok, angolok, burgundok, frankok, lehetne sorolni a végtelenségig. Figyelmet most csak az első kettő és az utolsó három érdemel. A Római Birodalom csak a császárkortól volt hódításra berendezkedő államalakulat. Addig Itália egy része feletti hegemóniára törekedett, a szomszédokat pedig nem bekebelezni akarta, hanem a római érdekeket szolgáló kliens királyságokat akart kialakítani. Így kezdődött mindenütt, Palesztinától Egyiptomig. Ha fellázadtak, persze más lett a helyzet. És akkor is, ha azok támadtak. Például a kimberek és teutonok, akik földet kértek, vagyis letelepedés ürügyén törtek be Itáliába. Elég sokan voltak, ez alatt milliós nagyságrendet kell érteni. Caius Marius két csatában, külön-külön győzte le őket, nagyjából HARMINCEZER katonával, négy légióval. "Adunk nektek földet" - mondta a második csata előtt a germán követeknek, akik még nem értesültek az első sereg sorsáról. És adott is.
Gallia volt jószerével az egyetlen, amit nem azért támadtak meg, mert szükségük volt rá (a terjeszkedés akkor még a Mare Nostrum, a Mi Tengerünk, vagyis a Földközi-tenger környékére korlátozódott), hanem, hogy megakadályozzák Gallia germanizálódását. Galliában semmi nem volt, ami érdekelte volna őket. A druidák tölgyfaligeteit ki kellett vágniuk a háborúhoz, a marhát pedig, ami a gallok fő tápláléka volt, nem szerették. Britannia csak ráadás volt, megkockáztatom, hogy púp a hátukon. Egy legionáriusnak ott szolgálni kifejezetten büntetést jelentett, olyat, mint egy franciának később Guayana, Marokkó vagy Algéria. A germánok azonban nem voltak finnyásak, lásd a felsorolás utolsó három törzsét. Ők voltak a parthusokon (a mai irániak ősei) kívül Róma átka. Végül a Nyugat - római birodalom végzetét is ők töltötték be, konkrétan Theodorik keleti gót király Kr.u. 489-ben.
Lehet, hogy egész Európáét ők fogják. Nem fegyverrel, azzal már az utóbbi időben kétszer befürödtek, hanem egyszerűen az ölükbe pottyan. Az lehetne hosszú ideig az európai hatalmi tényező utolsó illúziója. Hattyúdal, németül Götterdämmerung, istenek alkonya, amit második világháborús japán zsargonnal mondjuk a Nagy Közös Kínai Jóléti Állam követ.
Egy ilyen művelt társaság, mondogatták értetlenül Hitler hatalomrajutása után a külföldiek. Az európai filozófia központja. Az a nép, amely például Thomas Mannt , "fehérek közt egy európait" (József Attila) adta a világnak. El is menekült, többedmagával.

A németek gyengéje az erőssége. A fegyelemre való mindenekfölötti hajlam, ami felül is ír mindeneket. Legfőképpen pedig felülírja az EGYÉNT. "Du bist nichts - dein Volk ist alles". Semmi vagy, néped viszont minden, szabad fordításban. Ezzel bocsátották szabadon - bizony, eleinte ilyen is volt - a dachaui politikai foglyokat, természetesen németeket.
A tömeg nem egyénekből áll, csak egyénekre bontható le. Teljesen más minőség. A legalsó határértéke felé nivellál. Minél nagyobb, annál egyöntetűbb, és annál kevesebb különbség van tömeg és tömeg között. Mondjuk német tömeg és magyar tömeg között. Mondjuk akadémikusokból és vasesztergályosokból álló tömeg között. A zsidók szerencséje összes szerencsétlenségükben az volt, hogy egy természet szerint széthúzó, vitatkozó, kifejezetten egyéni érdekekre beállított népet üldözni kezdtek. Megmaradt az egyéni érvényesülés képessége is, de létrejött az összetartozás képessége is. Üldözés nélkül ma talán zsidók sem lennének.
Ezért mondom, hogy lehet jó a rosszban. Abban a helyzetben is, amibe most kerültünk. A magyarok, talán a keveredés miatt, talán más miatt, sokban hasonlítanak a zsidókhoz. Ugyanúgy pásztornépként kezdték, majdnem ugyanolyan viharos volt a történelmük. A református gondolkodás nagyon sok mindenben emlékeztet a "hochmetzes" zsidó gondolkodásra. "Ugyan a Biblia vagy Krisztus ezt és ezt mondja, mi azonban valahogy mégis..." "Ugyan az egyház tulajdonképpen láthatatlan, mert nem tudni, kinek mi lakozik a szívében, de azért mi valahogy mégis azt gondoljuk, hogy látható, és ez a református egyház." Nem véletlen, hogy a török hódoltság alatt olyan viharos gyorsasággal terjedt el a magyarok között. Legfőképpen a nép között. Az ellenreformációról nem a magyarok tehetnek.
De sohasem a tömeggel kezdjük. És a tömeggel csak muszájból folytatjuk. A római hadseregnek az volt az erőssége, hogy apró egységekre bomolva is képes volt harcolni. Amikor a numidiai Jugurtha király túlerőben levő seregével és elefántjaival megtámadta a véletlenül szintén Marius vezette rómaiakat, a manipulusok egyszerűen kockánként széthúzódtak, beáramlottak az elefántok és a tömeg, majd összezáródtak és megemésztették őket. Az egymással összeláncolt germánokat pedig kiröhögték.

Mindenek az alapja az egyén és az egyéni érvényesülés. És meg kell hagyni egyénnek és egyéni érvényesülésnek. Ami egyáltalán nem mond ellent semmiféle összefogásnak, vagy közös fellépésnek, sőt, tartós közös fellépés csak ezen keresztül képzelhető el.

2012.07.20.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1