(még egyszer a menekültekről)
Rendkívül (eredetileg azt írtam: kurvára) unom a témát, azt még jobban, hogyan dőlnek be a kormánypropagandának eddig többé-kevésbé értelmesnek tartott ismerőseim is. Megígértem valakinek, hogy írok még egyszer a menekültekről, most ezt teljesítem, de nem kellene. Falra hányt borsó. Aki érti, eddig is értette többé-kevésbé, aki nem, eztán se fogja. Ez is egyike azoknak a kapcsolóknak, melyeket nem az ész vezérel. Lehet a végén felháborodni. Hogy mit csinálok vele, azt könnyű kitalálni. Lehet törölni is a facebookról. Ez is egy szelekciós lehetőség, ahogy nemrég írtam valakinek ugyanebben a témában.
Meg fogom kísérelni - nehéz lesz -, hogy tartózkodjak az "idióta", "csőlátású", és hasonló kifejezésektől, a "hülye", "barom" "megvezethető" és ezek összes változatától, még a "tudatlan"-tól is. Nagymamámtól hallottam, hogy volt egy finom ismerőse - rokona nem lehetett, tekintve, hogy az apukája egy verseci szerb disznókereskedő volt, az anyukája szintén szerb -, annyira finom, hogy ha megharagították, a legdurvább káromkodás, ami elhagyta a száját, "a kakas csípje meg" volt. Hát akkor, a kakas csípje meg.
Július 10. este 6 órára a Keleti pályaudvar elé "Itt az idő, védjük meg magunkat! Magyarország nem menekülttábor!" mottóval tüntetés szerveződik. Az összes ..., ..., és ... jelezte részvételét. Még azok is, akikről nem gondoltam eddig, hogy .... Most már gondolom. Nem idézek a hozzászólásokból, mert ezzel az erővel akár a Mein Kampfból is idézhetnék. Nem az értelmesnek mondható részeit, hanem a többit. Ez az írás azért keletkezett, mert elkezdtem beszélgetni egy régi barátommal. Neki ígértem. Többel is elkezdtem, de őróluk később. Szóval, ez a barátom először a melegekről mondta el a véleményét. Amit erről a témáról akartam, leírtam "Itt esznek" címmel, el lehet olvasni. Aztán jöttek a menekültek: "Tőlem senki ne várja el hogy megpróbáljam ... velük kultúrált ember módjára megbeszélni, mert ezek nem azok. Az elsőt amelyiket meglátom erőszakoskodni.. .eltöröm mind a két térdét! Azonnal, annélkül hogy megpróbálnám meggyőzni bármiről. Ígérem amelyik velem találkozik, az haza akar majd menni utána, ahogy lábra tud állni. Megmondtam hogy nem tűröm hogy fenyegetve érezzem a Családomat és ha kell radikális leszek és ezt nem a fajgyűlölet, hanem a józan ész mondatja velem." Helyesírást változatlanul hagytam. Jó, egy vesszőt kitettem. Kényszeres vagyok, kompromisszumokkal.
Ez a jóember Angyalföldön lakik, ha még ott lakik. Van egy csodaszép és kedves felesége, két csodaszép kislánya. Ő maga... nos, ő maga kétszeres brazil dzsiu-dzsicu Európa-bajnok, ketrecharcos, abban sem utolsó, sőt. A "Cápa" becenevet sem véletlenül érdemelte ki. Aki ismeri, ennyiből kitalálta, kiről van szó. Az eddigi pályafutása mélységesen tiszteletreméltó: kemény drogosból absztinenssé vált, és a (fogjuk rá) drogos élet egyéb velejáróit sem folytatta. Embernyi embernek is becsületére válna. Gyakran mosolygok, mondta nekem régebben. "Mosolyogva összeverek bárkit." Nem gondolnám, hogy sok félnivalója van egy negyvenkilós etióptól vagy egy hatvankilós szírtől. Eddig akkor csak hepciáskodás a dolog, mondja a kedves Olvasó. De nem hepciáskodás. Amnézia, legjobb esetben. Azoknak a mélységeknek a teljes elfelejtése, ahonnét ő jött. Még úgy is, hogy a nagyobb büntetésekből kimosták. És ha már az amnézia - általam - szóba került, szóba került - általa - a "józan" ész is. A józan paraszti ész. Hát, arról mondta egy régi fizikatanárom: az annyi, mint egy józan paraszt. A kakas csípje meg, másodszor is.
Nincs egyedül ezekkel. Rengetegen vannak. Konzervatívok, liberálisok, zsidók, keresztények-keresztyének, természetesen nácik, mindenki, aki egyszerre félteni kezdte a szemétdombját, mert hogy jelenleg szemétdomb, azt csak az nem látja, aki nem akarja látni. De az én hazám! Igen, akár a kisvakondé. "Anyu, kinéztem: zöld a fű, kék az ég, hétágra süt a nap, dalolnak a madarak. Csudajó ott fent. Akkor nekünk miért kell itt élnünk a sötétségben?" "Mert ez a hazánk, kisfiam."
És senki, de senki nem emlékszik arra, hogy mi történt nem is olyan régen Afrika déli részében. Ez egy gyilkos, mondta, nem egészen így, valamelyik zsidó barátom Mandeláról. Talán az is volt, de nem azzal kezdte. És huszonhét év börtön után ha az ember úgy gondolkodik, mint Mandela gondolkodott, az még Cápán is túltesz. Mérföldekkel. Nem fogunk belemélyedni Mandela életébe. "Az lesz a jó, az lesz a csoda, ha felrobbantjuk Ammant", idézhetném ilyenkor Erec Izrael hajnaláról Kardos G. Györgyöt. "Hát gyerünk, fiúk, ne várjunk sokat, metéljük körül az angolokat." "A végső úton, a bitófa tövén, életem érted is áldozom én. Töröld le a könnyeidet, csatold fel a töltényövet, vedd fegyveremet a kezedbe, s mondd: én megyek ölni helyette." (Fejből, negyven év után idézek, ha egy szó nem pontos, elnézést kérek, de szerintem a zöme pontos.) Na ja, az angolok katonákként voltak ott. De a palesztin falvak lakói már nem mindannyian. Déír Jászin faluról azért nem beszélek, mert az éppúgy lehetett palesztin orvlövészek, mint a Hagana, Irgun és Lechi zsidó fegyveres alakulatok áldozata. Valószínűleg mindegyiké volt. Az arabok szerint tömeggyilkosság történt, a zsidók szerint az arabok használták a megmaradt lakosságot élő pajzsul. Ez egyébként tökéletesen hihető is, a mai gyakorlatból kiindulva. Háborúban minden előfordul. Nem is ez az érdekes, hanem, hogy mik az előzmények.
Afrika déli részén nem is olyan régen apartheid volt. Határzár, övezetek, elkülönítés. (Nelson Mandela az angolokkal szemben a BÚROKAT támogatta. Hadd tudja meg népünk, milyen az igazi elnyomás, mondta. Megtudta. És ne jöjjön nekem most senki az ANC - Afrikai Nemzeti Kongresszus - 1983. május 20-i robbantásával, amikor Mandela már HÚSZ ÉVE börtönben volt, nem is akárhol, hanem a Robben-szigeten, miközben a dél-afrikai rendőrség ennek sokszorosát követelő áldozatait csendben elhallgatja.) Én jártam Dél-Afrikában, nem sokkal Mandela elnökké választása után. Láttam a pusztulást. Láttam, hogy mivé kezdett lenni az az ország, amely pár éve még atomhatalom volt. Láttam az igyekezetet, hogy ne ez történjen. Minden rádióadóból a "We are one" szólt. És akkor álltam Kati barátnőmmel Fokvárosban egy kirakat előtt, fehérek sehol, és egyszer csak megszólalt a hátunk mögött egy öblös hang: "kill the whites". Cápa barátunk még megtudhatja ezt az érzést, és ott nem fog segíteni sem a dzsiu-dzsicu, sem a ketrecharc. És ez még a kulturált Dél-Afrikai Köztársaság volt, nem a nagyságrendekkel rosszabb Zimbabwe. Igen, az egykori Rhodesia, amit Cecil John Rhodes angol üzletember talált magának a szmogos Albion helyett, miközben tüdőbaját gyógyítandó, valami kellemes helyet keresett.
Mandela már semmit nem tehetett. Ment (megy) minden a maga útján. Pedig meg lehetett volna állítani. Nem határzárral, nem apartheiddel, hanem ésszel. És ne aggódjon senki, ki nem fogom ejteni a számon a "pozitív diszkrimináció"-t.
Folytatom.
--------------------
Amit magadnak kívánsz 2.
(még egyszer a menekültekről)
Én láttam a Johannesburg melletti nyomornegyedeket. Láttam Johannesburg toronyházait is. Kötelek feszültek közöttük, rajtuk színes, száradó ruhák. Már feketék laktak bennük. Határőrizet, mint a - fehér - vezető mondta, akkor gyakorlatilag már nem létezett. "Átjönnek a bozótban."
Van Dél-Afrikában egy (fehér) mondás: a négert ki lehet hozni a bozótból, de a bozótot nem lehet kihozni a négerből. Jól hangzik, csak nem igaz. Ha igaz volna, most nem Barack Obama lenne az Egyesült Államok elnöke. Nem a jamaicai BEVÁNDORLÓKTÓL Harlemben született Colin Powell lett volna a vezérkari főnökök egyesített tanácsának elnöke 1991-ben, az első Öbölháború idején, majd külügyminiszter (az elnök után hagyományosan a MÁSODIK legmagasabb tisztség), az utódja pedig nem az addigi nemzetbiztonsági főtanácsadó, Condoleezza Rice. De anyja után Obama (is) félvér, mondja a rasszista Olvasó. Valóban, mindjárt rátérünk erre is. Lehet, hogy az ő ükunokái is azok lesznek.
Nem csak Johannesburg nyomornegyedeit láttam. Láttam Delhi és Mumbai (Bombay) nyomornegyedeit is, Colombo (Srí Lanka fővárosa) nyomornegyedeit is, Rio de Janeiro nyomornegyedeit is, Kairó nyomornegyedeit is. Igen, azokat a bádogtetejű bádogházakat a negyven-ötven fokos hőségben. Mexikóváros vagy Buenos Aires nyomornegyedeit csak azért nem írtam hozzájuk, mert azokban elviselhetőbb a hőmérséklet.
Európa területe az (európai) Oroszországhoz tartozó Szibériával együtt a szárazföldek területének körülbelül az egyötöde. Ezen az egyötödön lakik a Föld lakosságának mintegy tizede. A többi kilenctized nagy része Ázsiában, Afrikában és Dél-Amerikában. Európa, ha Szibériát leszámítjuk, és Amerikát nem egységes kontinensként vesszük számításba, jelenleg (még) a harmadik legsűrűbben lakott kontinens. De a népessége fogy, míg a többieké (ennél sokkal gyorsabb ütemben) növekszik. És az egésze lakható, nem úgy a Föld többi részéé. Néhol annyian szoronganak kis területen - például Egyiptomban -, mint a heringek.
A területhez viszonyítva legkevesebben - most - Kanadában, Ausztráliában és Oroszország szibériai részén élnek. Addig, ameddig... ameddig az éghajlat tovább nem melegszik. Mert akkor Szibéria és Kanada éghajlata lakhatóbbá, Ausztráliáé lakhatatlanabbá fog válni. Az éghajlatba mélyebben nem fogunk belebonyolódni, tegnap is hosszas disputát folytattam a fagyott metánról, és felszabadulása következményeiről egy fiatalemberrel a Telenornál, miközben kifizettem a számlámat, üdítő kivétel voltam a sok reklamáló ügyfél között. Abba se akarta hagyni. Akárhogy is, ÍGY nem marad örökké. Ha visszatér a jégkorszak, mi megyünk délre, ha mégis felmelegedik az éghajlat, ők jönnek északra. Népvándorlás - menekültek szempontjából csak annyi a különbség, hogy akkor Cápa barátunk lesz kénytelen vándorbotot fogni, és őróla mondják, amit most ő másokról. Egy termetesebb maszáj harcosnak aztán - aki oroszlánhajkurászással tölti egész életét - megmutathatja a térdtörő művészetét.
A lemmingeknek sokkal egyszerűbb. Azok fogják magukat, és ha túlszaporodnak, egyszerűen belegyalogolnak a tengerbe. De nekünk szaporodást parancsolt az Úr, tengerbefulladás nélkül. Akkor viszont próbáljuk meg megoldani. Így nem fog menni. Megmondom, így mi fog történni. Ugyanaz, mint amikor valakit gasztroszkópos vizsgálatnak vetnek alá, és megpróbál ellenállni. Úgy érzi, megfullad, ha az a cső ott van a torkában. Elkezd kapálózni, és a végén, ha nem segítenek ... tényleg megfullad. Most, azonnal megoldjuk erővel. Lezárjuk a határokat, és ha ennek ellenére jönnek, kiirtjuk őket. Vagyis úgy gondoljuk. Nem probléma, hiszen ők vannak (egyelőre) kevesebben. Csakhogy probléma, mert az egyelőre az egyelőre. És a problémákról, mondta László András, lehet nem tudomást venni, csak a következményeikről nem lehet.
Két ember beszélget a kocsmában. "Te, én kíváncsi vagyok a jövőmre" - mondja az egyik. - "Csak még nem tudom, tenyérjóshoz menjek-e, vagy gondolatolvasóhoz." - "Feltétlenül tenyérjóshoz"- tanácsolja a másik. - "Miért?" - "Mert tenyered, az van."
Az fog történni, ami Afrikában történt. Annak a hatványa, aminek Trianon lett a következménye. El fogjuk veszíteni az országunkat. Nem most, de ha így megy, nem is sokára. Előbb kellett volna meggondolni a nemzetiségekkel való basáskodást. Ha Hitler kiegyezik a zsidókkal, mondta édesanyám, megnyerte volna a háborút. Nem nyerte volna meg, de az ezeréves birodalom nem csak tizenkét évig tartott volna. Aki karddal támad, kard által vész el. Az erőszak erőszakot szül. Nagyon kevés nép élt mindig ott, ahol most él. Mi sem. És mi is pontosan azt csináltuk egy híján 1120 éve, amit most mások szemére vetünk. Ugyanúgy menekültünk, és kínunkban kerültünk a Kárpát-medence nevű zsákba, ahová be is szorultunk. Attila öröksége utólagos mese és hősi pátosz azoknak, akiknek erre szükségük van. Megpróbáltunk továbbmenni, de mindenütt voltak, és ahol nem voltak, ott a tenger volt vagy a minket üldözők. Vessen csak egyetlen pillantást a "kalandozások" térképére, kedves Olvasó. Nem csak rabló- és zsoldoshadjáratok voltak azok. A betolakodó csak addig betolakodó, ameddig nem ott született. Ez a palesztinoktól a románokig, románoktól a szlovákokig, cigányoktól és zsidóktól a négerekig mindenkire érvényes. Még ránk is.
Milliószor leírtam: senki, egyetlen pillanatig se gondolja, hogy Angliában mindig angolok, Németországban mindig németek, Franciaországban mindig franciák, és, horribile dictu, Magyarországon mindig magyarok fognak élni. De akkor jön a barbárság! A csiklókimetsző, önrobbantó, primitív fanatikusok. Jön bizony, ha így állunk hozzájuk. Ez a valószínűbb jövő. Jönnek a süllyedő hajókról a menekültek. Lesz sok Cápa, azok eszegetik egy darabig a hajótörötteket, azután viszont egyre több hajótörött jön, egyre több roncsba kapaszkodva. Több, mint cápa (milyen jó filmcím is lenne). Egyre éhesebbek lesznek, és onnantól ők kezdik el eszegetni a cápákat, uszonyostól. A barbársághoz - egy új fellendülés vagy a vég előtti barbársághoz - ez a legbiztosabb út. Majd lengenek a szárítókötelek Budapest felett is.
Én is ismerem a hüperboreus ember elméletét. Hallottam eleget. A legmagasabb rendű pozíció Észak, a legmagasabb rendű irány Dél. Mindkét féltekén. Hitlernek is tetszett, másoknak is. Mi ugyan nehezen férünk bele, de majdcsak megoldja ezt is valaki. A szíriuszi eredet bizonyításához képest semmiség. Az "árják" (nem jó szó, de nem megyünk bele) Északról jöttek. Aztán... aztán elkeveredtek a déliekkel. Már akik, mondja a hindu. Ott a sötét bőrszín ránézésre is kaszt alattit jelent. De mi lett a nem elkeveredett árjákkal? A norvégokkal, dánokkal, svédekkel, akiket az északi tengeröblök ("vik") után vikingeknek neveztek el (ők magukat továbbra is norvégoknak, dánoknak, svédeknek hívták)? Tanultuk az iskolában. Amikor itt már Szent István uralkodott, ők még - minden kiszállásnál gyilkolva és fosztogatva - javában csónakáztak a tengereken és folyókon, kétszarvú sisakban, és remélték, hogy egyszer eljutnak a Valhöllbe (németül Walhallába). "A Walhalla (Megöltek Csarnoka) az einherják, vagyis a csatákban elesett vitézek jutalma. Tündöklő fényű kardok világítják meg tűz helyett, a kiszolgálásról valkürök, a 'holtakat és megölteket kiválasztó szüzek' gondoskodnak. A hely leírása nyilván a mitológia megalkotóinak ÖSSZES vágyát magába foglalja: itt semmi más nem folyik, mint mulatozás. Az elesett hősök Heidrun kecske kiapadhatatlanul áradó mézes tejét isszák, és Széhrimnir vadkan kifogyhatatlan pecsenyéjét eszik, melyet Andhrimnir szakács sütöget, az idők végeztéig. Hél, a tulajdonképpeni Pokol sem túl bonyolult: az Yggdraszil nevű kőrisfa egyik gyökere alatt terül el, kapuinál a Gjöl folyó folyik, egy híddal, amelyet a Modgudr nevű szűz őriz. Hél magas kerítéssel, erős rácsokkal van körülvéve, termeit 'nedves szemerkélésnek nevezik'. Úrnője félig kék, félig hússzínű." A Naplóból idéztem (Összefoglalás 34. - A kultúra). Nem túl fantáziadús hely egyik sem. Ennyit tudtak.
A rómaiak is elkeveredtek azokkal a népekkel, melyeket meghódoltattak. Keveredés az keveredés. Nem lett belőle barbárság. Pont fordítva történt. A spanyolok, franciák, olaszok mindennek mondhatók, csak barbárnak nem. Pont fordított pozícióból, néz rám a szemfüles Olvasó. Igen, pont fordított pozícióból. A magasabb kultúra volt a hódító. De mi van, ha fordítva történik? Ezért hagytam ki az angolokat és németeket. A brit szigetekre először ugyan valóban a rómaiak tették be a lábukat, de aztán jöttek a szászok (többek között Angeln városából, innét az "angol" elnevezés), a normannok (az megint magasabb kultúra volt), és a vikingek. Pár évszázad, és Fattyú Vilmos (William, the Bastard - Hódító Vilmos) birodalmából megszületett egy másik: a British Empire.
És persze, a németek. Akik eleinte pont annyira voltak németek, mint a görögök görögök. Különböző germán törzsek voltak, a legteljesebb barbárság állapotában. Miután Geiserik a vandálok (keleti germán törzs) királya Kr. után 455. június 2-án kifosztotta Rómát - innét a "vandál pusztítás" -, rá huszonegy évre, Kr. u. 476-ban egy másik germán, Odoaker letaszította trónjáról az utolsó nyugatrómai császárt, Romulus Augustulust, és magát Itália királyának kikiáltva uralkodott, míg meg nem halt. Germánia romanizálására az utolsó kísérlet Augustus alatt, Kr. u. 9 őszén történt. E kísérlet a teutoburgi erdőben vívott csatával végződött, amelyben a heruszk (latinul) Arminius, (németül) Hermann megsemmisítette az ellene küldött Varus római konzul három légióját. Augustus még halálos ágyán sem felejtette el: "Varus, add vissza a légióimat!" - sóhajtott fel. A konzul a csatatéren öngyilkos lett.
És ugye, a németekről, a görögség utáni európai filozófia bástyájáról senki nem gondolja, hogy ma is barbárok volnának? Valami mintha ragadt volna rájuk Geiserik és Odoaker óta. Azt a sajnálatos tizenkét évet pedig felejtsük el. Ők szeretnék elfelejteni a legjobban.
Jó, és akkor mi a teendő? Először is tudomásul venni, hogy ami kivédhetetlen, az kivédhetetlen. Megpróbálni irányítani. A tigrislovaglás. Nem arra menni, amerre visz, mert akkor a végén csak rosszul járhatunk, hanem megkísérelni, hogy arra vigyen, amerre mi akarjuk. Ha egy autóversenyző látja, hogy MINDENKÉPPEN karambolozni fog, nem azt csinálja, mint egy amatőr, és mint a Cápához hasonlóan "gondolkodók", hogy sodortatja magát a keserves végig, hanem az utolsó pillanatig megpróbálja IRÁNYÍTANI az autót. Ha két árok van, a sekélyebb felé, ha két fa, a vékonyabb felé. Annyi menekültet kell(ene) befogadni, amennyi levezeti a gőzt, és lehetőség szerint olyanokat, akik kvalifikáltabbak az átlagnál. Különösen, hogy még támogatást is lehet érte kapni. Különösen, hogy itthon egyre kevesebb a kvalifikált munkaerő - aki azt a bizonyos hozzáadott értéket tudja produkálni -, mert aki teheti, elmegy külföldre. A többieket meg képezni. Megpróbálni integrálni azokat, akik ezt szeretnék. Ha a kunokat lehetett, akkor a szíriaiakat is lehet. ÖTSZÁZ évig huzakodtunk velük, a kezdetektől Mátyásig. Tud valaki most kunul? Vagy jászul? A második nemzedékük már magyar lesz. Ahogy az amerikaiak amerikaiak. Amerika ettől lett nagy. És hiába a mexikói kerítés, oda azért be lehet jutni. Csak tenni is kell érte valamit.
Ha az "ember" az alternatíva, akkor nincs se magyar, se szír, se pakisztáni, se török, se szerb, se román, se szlovák, se zsidó, se cigány. Akkor csak EMBER van. A cápák meg maradjanak a tengerben.
Ez a kötelezettségek összegzése: ne tegyél olyat másokkal, ami fájdalmat okozna, ha veled tennék, mondja a hindu. Ne bánj másokkal olyan módon, amelyet bántónak találnál, ha veled bánnának úgy, mondja Buddha. Ne tedd másokkal, amit nem akarsz, hogy veled megtegyenek, mondja Konfuciusz. Egyikőtök sem hisz igazán, amíg nem kívánjátok azt a másiknak, amit magatoknak kívántok, mondja Mohamed. Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak, mondja a Talmud. Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük, mondja Jézus.
Ha azt teszed másokkal, amit magadnak nem kívánsz, ők is azt fogják tenni veled.
Dietz Gusztinak, szeretettel.
2015. 07. 03.