Az Alaptörvényt azért kell az elsők között megváltoztatni, mert az az összes többi jogszabály forrása. Szeretném még egyszer leszögezni, amit milliószor elmondtam-leírtam: nincs objektív jó, objektív rossz, objektív bűn, vagy objektív nem bűn. Ezek mind szubjektív fogalmak, elsődlegesen a jogalkotóé, másodlagosan a jogelfogadó társadalomé, harmadlagosan a jogalkalmaz óé, tehát mindazoké, akik az érintettre KÉNYSZERÍTIK. Szeretném kihangsúlyozni mind közül a JOGELFOGADÁST. Az állam összes produktuma, a pénzrendszer, a jogrendszer, sőt maga az állam is akkor működőképes, ha megvan a belé fektetett BIZALOM. Még egyszer leírom: akkor működőképes, ha megvan a belé fektetett bizalom. Nem akkor megfelelő, hanem akkor képes működni. Ettől még lehet hibás, megtévesztő, sőt akár emberellenes is. Az az alaptévedés, vagy inkább alapmegtévesztés, hogy a hatalom forrása a nép, vagyis a nép uralomképes, sőt, egyedül a nép uralomképes, azaz a legfelső méltóság birtokosa ("felséges nép", hány és hány demagóg ajkáról hangzott, hangzik és fog ez még elhangzani) e kettő összekeverése. A népfölség vagy népfelség elve egy Rousseau-i halandzsa. Az összes hatalomgyakorlás, ami kizárólag a nép erejére támaszkodik, BITORLÁS. Azért bitorlás, mert KIZÁRÓLAG a nép erejére támaszkodik. Nem a hatalomgyakorló személyiségére, kvalitásaira, vagyis alkalmasságára. Amelyet, bármilyen nagy megrázkódtatás ez a nyájas Olvasónak, nincs az a nép, amely prezentálni képes.
Félreértés ne essék: nem becsülöm le az egyszerű embereket. Soha nem is becsültem le őket, sőt egyre inkább azt gondolom, hogy ők azok, akikben még pislákolhat annyi lényeglátás, amivel képesek összevetni a valóságot a vetített képekkel, és a csak hablatyolni szerető értelmiséggel szemben talán még képesek cselekedni is. De ehhez az kell - hogy A tanú című örökbecsű opusra utaljak -, hogy a citromról, amelyről nagyon is jól tudják, hogy nem narancs, végre mástól is hallják, hogy citrom.
A nép megkerülhetetlen. Már csak azért is, mert róla van szó. Bizalom nélkül nincs olyan állam, vagy irányítás, ami hosszú távon működni képes. Ezért fontos a jogállam. Helyesbítek: nem egyszerűen fontos, hanem a szilárd állam alapfeltétele. De mi az a jogállam? Ami mindenki, vagy a nagy többség által elfogadott, világos szabályok alapján működik. Olyan szabályok alapján, amelyek a lehető legnagyobb szinkronban vannak az emberi természettel. De az, hogy az emberek ezt felismerik (hiszik), nem elég. Még az sem elég, hogy elfogadják, hiszen bármikor elfogadhatnak valami teljesen mást is, ahogy tették ezt az összes forradalom után, a francia forradalomtól a fülkeforradalomig. Az a felismerés (hit) is kell hozzá, hogy az, amit elfogadtak, sziklaszilárd alapokon nyugszik. Amit nem lehet egyik pillanatról a másikra bárki vagy bárkik szeszélyéből megváltoztatni. Ami az emberi együttélés ősi és nem ember által kitalált szabályaira épült. Sőt, azoknak a folytatása. Ezért aztán nem lehet egyik pillanatról a másikra lesöpörni egy akármilyen rossz alaptörvényt vagy alkotmányt sem, mert ebből nem az marad majd meg, hogy amit lesöpörtek, rossz, hanem az, hogy AZ ALKOTMÁNY LESÖPÖRHETŐ. Sőt, BÁRMI lesöpörhető. Ezért fontos a legitimitás. Ezért nem célszerű (bár lehet) indulattól gőzös fejjel azt gondolni, hogy a tolvajt meglopni nem bűn. A tolvajt ugyanis nem meglopni kell. Bíróság elé kell állítani, és ítélkezni kell felette.
Olyan állam, amely nem jogállam, nem képes hosszú, de még középhosszú távon sem fennmaradni. E tekintetben mindegy, hogy a jog írott jog-e, szokásjog-e, vagy hallgatólagosan elfogadott szabályokon nyugszik. Dzsingisz kán mongol birodalma a maga módján ugyanolyan jogállam volt, mint a mai Anglia, vagy a Tripartitum (Hármaskönyv) Magyarországa. Tudni lehetett, mit szabad, mit nem, miért mi jár, és senkinek eszébe nem jutott, hogy holnaptól egy ceruzavonással mindezeket a fejük tetejére állíthatná bárki. Ha tehát az előzőeket elfogadjuk, és elfogadjuk azt is, hogy a nép megkerülhetetlen, akkor azt is el tudjuk fogadni, hogy alaptörvényt, nevezzük ezután Alkotmánynak, CSAK NÉPSZAVAZÁSSAL VALÓ ELFOGADTATÁSA UTÁN lehet hatályba léptetni. Nem azért, mert a nép uralkodik. Nem azért, mert a nép alkotja, ilyeneket ugyanis a nép nem tud. Azért, mert ha a nép nem fogadja el, akkor akár a papírkosárnak is írhattuk volna.
Magyarország jelenlegi Alaptörvénye nem alkotmány. Nem is így hívják, nem véletlenül. A választópolgárok KISEBBSÉGE által a Parlamentbe juttatott strómanok (Mikszáth mamelukoknak hívná őket) asszisztálásával egy szűk kör útmutatásai alapján jogászok csoportja fogalmazta meg, népszavazással soha nem szentesítették. Nem különb a Ferenc József által 1849. március 9-én kiadott olmützi Alkotmánynál, vagy az 1949. évi XX. törvénynél, azaz a sztálinista (vagy buharini) Alkotmánynál. Oktrojált, RÁERŐSZAKOLT alkotmány, ugyanúgy, mint emezek. Egyiknek sem lett jó vége és kellemes emlékezete. Ennek sem lesz.
De meg lehet-e változtatni, úgy, hogy figyelemmel vagyunk az előbb felsorolt összes szempontra? Meg hát, játszi könnyedséggel, csak nem úgy, ahogy bárkitől is olvastam vagy hallottam volna, egyetlen embert kivéve. Úgy, hogy nemlétezőnek tekintjük, (nem ideiglenesen) visszatérünk az előzőhöz, erőalapon összedobunk valami mást, nem lehet. Vagyis lehet, de nem szabad, mert akkor mi is ugyanazt tennénk, amit jelenlegi vezetőink. És ugyanúgy végeznénk mi is, alkotmányunkkal együtt. Hogy hogyan lehet, nem fogom leírni. Ha leírnám, egyben a kivédését is leírnám. Hiszen tudjuk: azt érti az ember, amit be is tud bizonyítani, és meg is tud cáfolni.
De lehet. És ezzel kell kezdeni, vagy legalábbis ez az első teendők egyike és legfontosabbika.
Folytatása következik.
2012.11.27.