- Tudod, volt nekem egy udvarlóm. Reggelente, miután felébredtünk, és elmentem zuhanyozni, feltette a közös zenénket. Nem várta meg, amíg teljesen felöltözöm: úgy, ahogy épp voltam, megfogta a kezem, és táncolni kezdett velem. Nem minden reggel, de sokszor. Vége lett. Pár év múlva megismerkedtem egy másik férfival. Vele beszélgetni tudtam. Első nap, amikor megismerkedtünk, hét órát beszéltünk. Este nyolctól hajnali háromig. Aztán lefeküdtem vele, bár úgy éreztem, nem kellene. Az negyed óra sem volt. Sírtam hazafelé.
- És?
- Beszélgetni jól tudtunk. Bár inkább ő mesélt. De levelezni nem akart. Néha napok teltek el, és semmi. Eleinte én írtam rá, de amikor az lett belőle, hogy órák múlva egy szmájli érkezett, vagy még az sem, abbahagytam. Megírta, mikor találkozzunk, akkor - ha nem mondta le -, találkoztunk, szeretkeztünk, beszélgettünk, aztán hazamentem. Néha hazakísért, de sokszor csak felrakott a buszra.
- És te?
- Szenvedtem.
- Én neki csak a keddi lány vagyok. Eljön, megdug, elmegy. Jó, amikor tudja, hogy üres a hűtőm, hoz ezt-azt. Ő is eszik belőle, de jóval többet hoz. Kaszinótojást, salátát, kólát, mert tudja, hogy azt szeretem, kiflit, kakaós csigát másnap reggelire, sajtot, csokit. Aztán megdug. Még marad egy darabig, utána elmegy. Elmeséltem neki, hogy majdnem megerőszakoltak. Egy társkereső oldalon ismerkedtem meg a férfival, kiderült, hogy a legelső szerelmem barátja. Meghívattam magam ebédelni. Kevés a jövedelmem, sehol nem tudok megmaradni három hónapnál hosszabb ideig, az anyámtól meg nem akarok kérni. Ismerkedem, és meghívatom magam, de soha nem viselkedem úgy, hogy azt érezzék, egy órán belül szabad a pálya. Ezt a férfit nem érdekelte. Már a kocsiban fogdosni kezdett, alig tudtam elmenekülni. Azóta hívogat és üldöz.
- Miért adtad meg a számodat?
- Azt mindig meg kell. Különben nem vesznek komolyan. De nem erről akartam veled beszélni, hanem a barátomról. Elmondtam neki azt, amit most neked. Azt mondta, kurva vagyok. Pedig én csak ebédelni akartam. Soha nem akarok mást. Dugás után most rákérdezett erre a férfira. Mint a barátom, nem mint a szerelmem. Elmeséltem neki egy álmomat. Még címet is adtam neki, mint egy novellának: Az áldozat. Itthon vagyok és várom. Este 8-ra várom, de nem jön...illetve késik. Én egy nagyon lenge ruházatban vagyok, melltartó, bugyi, szóval nem vagyok túlöltözve. A fürdőszobába megyek kicsit megigazítani a frizurámat és a sminkemet. Mivel tudom, már minden pillanatban jöhet, kinyitom a bejárati ajtót...és a fürdőszobában teszek-veszek. Lépteket hallok az előszobában, elő is bújok, mosolyogva....de egy vadidegen ember áll ott. Tiszta feketében, mint egy betörő. Beráncigál a szobába és erőszakoskodni kezd velem. Erre én iszonyat pánikban gyorsan ezt mondom....mindjárt jön a Gábor, a barátom, szóval úgy szórakozz velem! Kiröhög és ezt mondja: régóta figyellek, nincs is Gábor nevű barátod, mindent tudok rólad. De van, csak nem Gábornak hívják, hanem másképp, csak mi azt játsszuk, hogy mindig más néven szólítjuk egymást....és mindjárt itt lesz. Elfut, kiszalad az ajtón, kívülről kattan a zár, bezárt engem. Nem félek mert tudom, hogy a barátomnak is van kulcsa, és majd ha jön hamarosan, majd kívülről kinyitja a zárat. Megfordulok a szoba felé megyek. A férfi az ajtón mászik be már, újra a szobában van, hiába ment ki az ajtón. Félni kezdek. Tüzet gyújt a szobában és egy robbanó szerkezetet gyárt. Ebben a pillanatban a barátom csenget....én kiabálok, hogy használja a kulcsod, mert be vagyok zárva. Ő próbálja nyitni a zárat, de nem tudja, mert ragasztóval be van kenve, nem fordul a kulcs. Azt gondolja, szórakozom, mérges. Végre nyílik az ajtó. Belép...és meglát ebben a melltartó bugyis szerelésben, ahogy flangálok a lakásban és a pasit is látja, ahogy a szoba közepén szerel.... Kifordul, becsapja az ajtót maga mögött, a lift felé megy. Akkor hallja a robbanást, a lakás felrobban. VÉGE. Tudod, mit mondott erre?
- Mit mondott?
- Azt mondta, hogy puff.
- Elég sokszor alszom nála. Jól megvagyunk, de mégsem elég jól. Én is viszek neki valamit, amit szeret, ő is hoz. Baccardit, az a kedvencem, egyszer csinált nekem egy koktélt is: Baccardi-vodka-narancs-kóla. Isteni volt. Az ágyban sincs semmi probléma. Járunk vacsorázni is. Azt ő is szereti. Jó, táncolni nem szeret, inkább sétálni, azt meg én nem szeretem, de elmegyek vele, ő meg hagyja, hogy a barátnőimmel néha nekivágjak az éjszakának.
- Féltékeny?
- Nem mutatja. Éppen ez a baj. Hogy semmit sem mutat. Azt csináljuk, amit szeret. A többit csak hagyja.
- Mit kellene csinálnia?
- Az előző pasijaim virágot hoztak. Felsegítették a kabátom. Kinyitották előttem a kocsiajtót. Gyertyát gyújtottak a kád mellett, és a habfürdőben szeretkeztek velem. Tudod, mi volt tőle a legtöbb? Elmentünk mozi után a Szent István-parkba, a játszótérre, és a sötétben hintáztunk. Az klassz volt.
- Láttad te Fellinitől az Országúton-t?
- Láttam, de nagyon régen.
- Volt benne egy jelenet, amikor Gelsominától megkérdik, hogy miért marad Zampanóval, ha annyira rosszul bánik vele. Tudod, mit felelt?
- Mit?
- Azt, hogy azért, mert olyan, mint a kutya. Bármit is érez, csak ugatni tud.
2015. 04. 06.