Nyíregyháza mellett született, egy faluban. Apját ötvennégy éves korában elvitte a tüdőembólia, anyja és a testvére most is együtt élnek. Ő korán eljött otthonról: a gimnáziumi évek alatt kollégiumban lakott, majd amikor felvették Debrecenbe a gyógyszerészkarra, szintén. Egy félévet járt, majd otthagyta az egyetemet, és kiment Németországba bébiszitternek. Úgy-ahogy megtanult németül, mindenesetre egy középfokú nyelvvizsgát letett belőle. Kicsit kacérkodott a pszichológia szakkal, de a felvételire már nem ment el. A szüzességét huszonnégy évesen egy alkoholista vette el, három évig ezután együtt árultak újságot Budaörsön, majd szakítottak. Nagyjából ekkor döntötte el, hogy semmi nem érdekli már az életében. A vér szerinti családján kívül soha nem lakott senkivel, azt is egy kezén meg tudja számolni, hányszor aludt át egy egész éjszakát férfi társaságában. A rémálmok gyerekkora óta kísérik, mostanában legtöbbször az apja jelenik meg bennük. Már álmában is tudja, mikor jön a kritikus pont, akkor kiáltozni kezd, és erre felébred.
Másfél éve van egy szeretője. Ő most töltötte be a huszonkilencet, a szerető -közgazdász doktor- a hatvankettőt. Néha hónapokra eltűnik, de aztán újból előkerül. Megnevettet - mondja, és napirendre tér a dolog fölött.
Most is újságot árul, csak másutt, a szerető is a vevői közül került ki. Ha van ideje, olvasni azért szokott, leginkább francia irodalmat.
Sem a jelennel, sem a jövővel nem foglalkozik. Nem ad senkinek semmit, és nem fogad el senkitől semmit.
Csak a rémálmok maradtak neki: azoktól nem tud szabadulni.
2010. 10. 07.