Ezt hiányolta valaki nemrég, nekem küldött levélben. Én aztán ne legyek semmi jónak elrontója.
"- És mit szólsz az ENSZ területfelosztási tervéhez? - Nem jó - felelte az arab bágyadtan. - Az angoloknak távozniuk kell, és aztán a hazámnak demokratikus kormánya lesz. - De akkor a zsidók kisebbségben vannak. Talán nekik kellene adni Surreyt, hogy ott legyen a hazájuk? - Surrey soha nem volt az övék. De Palesztina az volt valaha. Hassan elegánsan vállat vont. - Hogyne, valaha. Amikor Anglia a walesiaké volt, Németország az angoloké, és a normannok Skandináviában éltek. - Dicksteinhez fordult. - Benned van igazságérzet; mi a véleményed erről? Dickstein levette a szemüvegét. - Ne is törődj az igazsággal! Én olyan hazát akarok, amit a sajátomnak nevezhetek. - Még akkor is, ha el kell rabolnod az enyémet? - kérdezte Hassan. - A Közel-Kelet többi része a tied lehet. - Nem kell." (Ken Follett: Könyörtelenül)
"Kedves Péter, ezek szerint ez a te igazságod is? Ezek szerint az erő az igazság, nem pedig az erkölcs? A végén vártam volna, hogy kifejted nézeteidet a palesztin igazságról is..."
Ez volt az előzmény. A levélíró küldött aztán még egyet: "Mondjuk szerintem nem létezik zsidó vagy palesztin igazság. Egyetemes emberi igazság létezik, az összes többire van egy másik szó: érdek."
Én a következőképpen gondolom: ha lehet, ne használjuk az "igazság" szót, különösen, ha nem tudjuk, mire értjük. Ha azt mondjuk, "igazságszolgáltatás", akkor nagyjából mindenki tisztában van vele, hogy jogi döntésről van szó, nem igazságról. Erre mondta a viccben hallgatóinak jogászprofesszor, hogy ha az igazságot keresik, az egy házzal odébb van, a filozófia-szakon. Ha úgy vélekedünk, valakinek "igaza van", ez alatt azt kell érteni, hogy az ő álláspontján vagyunk. És itt akkor véget is ért az "igazság" definiálása. Elképesztően sokszor leírtam, hogy tele van a nyelv terhelt kifejezésekkel. Olyanokkal, melyekhez egy emocionális szirup adódott az idők folyamán. Ilyen ez a szó is. Objektivitást és pártatlanságot sugall, holott egyik sem létezik. Nem kivitelezhető, ha így jobban tetszik. Isteni igazságról vagy a természet igazságáról is csak olyan értelemben lehet beszélni, hogy az isteni törvényeket (ez esetben akaratot) illetve a természeti törvényeket, kinek hogy tetszik jobban, megfeleltetjük vele. Ebből következően nincs egyetemes emberi igazság sem. Mert akkor hol van az oroszlánok, nyulak, rókák, szarvasok igazsága? (Arról nem is beszélve, hogy nincs olyan, hogy "egyetemes ember".) Esetleg a többi értelmes faj (ha van ilyen a világegyetemben) igazsága?
Az erkölcs a társadalmi együttélési szabályok érzelmi megtámogatása. Nem feltétlenül van harmóniában a joggal, és ez nem mindig a jog "igazságtalanságát" tükrözi. És nem is mindig az erkölcs az elsődleges. Ha már megemlítettem a férjük után élve elégetett indiai asszonyokat, ott az erkölcs ezt szabta, sőt néha mindmáig szabja kötelességül, de a (mai) törvény természetesen tiltja. Ugyanakkor például az amerikai törvények 1865. Mikulás napjáig (december 6.) megengedték a rabszolgaságot, ami akkor már jó ideje nem tartozott az erkölcsileg elfogadható intézmények körébe. Náci törvényekről nem beszélek, mert megint rám fogják, hogy zsidópárti vagyok. Bár ez esetben tényleg az vagyok. Más esetben meg nem, lásd a legutóbbi gázai összetűzésekről írottakat, ami után Vágó István majdnem megszakította velem a kapcsolatot. Változtat ez valamin? Nem változtat.
Az igazság diktátum. Az, amit nem lehet nem elfogadni. Lehet ellene berzenkedni, de kibújni alóla nem lehet. Nem kellene belekeverni az érzelmeket. Már csak azért sem, mert teljesen felesleges. A - nem emberi, de emberekre is vonatkozó - törvények mindig érvényre jutnak. Ha ennek az a következménye, hogy kihalunk - márpedig előbb-utóbb kihalunk -, akkor ez a következménye. Erő egy van: ami e törvényeket hozta. Sőt: amiből-akiből e törvények KÖVETKEZNEK. Szintén mindegy, minek nevezzük. Nem az az erő, ami erőnek LÁTSZIK. Még az sem, ami rövidebb-hosszabb ideig el tud nyomni másokat. Az az erő, amivel kapcsolatban nincs értelme időről beszélni.
Még csak egy-két adalék a palesztinokhoz. Palesztinok ugyanis nincsenek. Arab törzsek vannak, melyek itt és ott élnek-éltek a Közel-Keleten. Palesztina sem volt soha. Ez csak egy elnevezés, mint a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia volt. Nincs palesztin nép. A Palesztina név a rómaiaktól származik a zsidó háborúk korából, és a Júdaea-t követte. A Filiszteiából, Filiszteusok Földjéből ered (az meg a Fönícia szóból), és megalázásként nevezték el a zsidók ősi ellenségeiről. A mai közel-keleti frontországok egy része a gyarmati múlt öröksége. Mesterséges képződmények. Jordánia angol támaszpont volt, Libanont Franciaország szakította le Szíriáról a két világháború között. Szíria - ahogy Egyiptom - létezett ugyan, ilyen néven már a római időkben is, de később az Oszmán Birodalom részévé vált, és megint csak az angoloknak köszönhette "függetlenségét", akik átpasszolták a franciáknak. Önálló ország 1946-ban lett. Palesztin nép soha nem volt. Az elnevezést 1964-ben Jasszer Arafat kreálta. Hogy ki honnét vándorolt be a mai Izrael területére, arra családneveikből lehet következtetni: Egyiptomból, Szíriából, Jordániából, Irakból. A palesztinokkal nem a Jobbiknak vagy más magyar barátainknak kellene foglalkozni, hanem elsősorban az araboknak. Foglalkoznak is: ők az ütőkártya Izraellel szemben. Esze ágában sincs senkinek letelepíteni őket. Ha tiltakoznak körülményeik ellen, ugyanúgy elnyomják őket, ahogy Izraelben elnyomják: gondoljon az Olvasó Husszein jordániai király akcióira. (Természetesen sem Szaúd-Arábia, sem Kuvait, sem a többi olajtermelő miniállam nem létezett ilyen néven. Szaúd-Arábiát például az ibn Szaúd dinasztia egyik tagjáról, első királyáról, Abdel-Aziz ibn Szaúdról nevezte el Abdel-Aziz ibn Szaúd, tehát saját maga. A mai jordán uralkodóház, a Hasemita ház Szaúd-Arábiából származott, az angolok telepítették Jordániába. Az ország neve Jordán Hasemita Királyság. Hasem Mohamed próféta rokona volt, utódai az iszlám szent helyek őrizői, egyben a Szaúd-család riválisai. Így kifejezetten célszerű volt, hogy Jordániába kerültek. Egy viszálykodással kevesebb a Közel-Keleten.)
Szóval: ha lehet, hanyagoljuk az "igazság"-ot.
2013. 03. 12.