Az első általában megvan. A másodikra - hadd legyek naiv - talán néhányan törekednek. A harmadik általánosan hiányzik.
Sokszor megkérdezték, hogy miért nem csatlakozom/csatlakoztam ehhez vagy ahhoz a befutott, esetleg befutó, vagy reménybelileg befutó politikai áramlathoz. Pontosan az utolsó miatt. E három szó nem hívó szó. Lehetne, de akkor már rég rossz. Még csak nem is pátosz. Sőt nem is halandzsa. Azért nem, mert nem annak szánom őket. Nem úgy használom.
Ahogy egy pl. sakkjátszma - a sakkból rengeteget lehet tanulni - győztes befejezéséhez nem elég az "anyag", vagyis nem elég a figurák túlsúlya (sokszor sőt), úgy az efféle kifejezéseknél sem mindegy a SORREND. Azt mondtuk, hogy bármire törekszünk, be kell tartani a cél - helyzetértékelés - cselekvési terv - cselekvés sorrendet. Azért kell betartani, mert ha bármelyiket az utolsó háromból a "cél" elé helyezzük, a cél a FÜGGVÉNYÉVÉ fog válni. Ha mind a hármat elé helyezzük, akkor mindhárom függvényévé. Pontosan azt veszti el, ami a lényege.
Hasonlóképpen állunk a fent leírt három szóval. Ha FELÜLRŐL kezdjük - nézzük csak meg a Fideszt -, akkor a legelső mintegy LEÁRNYÉKOLJA a másik kettőt, ugyanis egyben egy PRIORITÁST is kifejez. Azzal kezdem, ami számomra a LEGFONTOSABB. Amit a kulcsnak tartok. A többi talán nem is fontos.
Ilyen egyébként - akkor is, ha "konzervatívnak" nevezi és nevezteti magát - a "modern" ember gondolkodása. Ha "jobboldali", ha "baloldali". Annyi a különbség, hogy a "baloldali" a legutolsót nem teszi hozzá, a "jobboldali" meg hozzáteszi. Hozzáteszi, de nem képviseli. Beszél róla, sőt, sokat beszél róla. Mint a "nemzet"-ről, "büszkeség"-ről, "nagyság"-ról és effélékről. Utánérzéssé silányítja. Giccsé.
A sorrendje pedig mindig FORDÍTOTT. Olyan, ahogy leírtam. Már a "méltányosság"-ig sem jut el. Erről is csak beszél. Nem is tud odáig eljutni. Odáig sem tud eljutni. Azért nem tud, mert a "gyakorlat"-ot helyezi mindenek elé. Azt, amiről azt hiszi, hogy gyakorlat. Pedig csak megalapozatlan tevés-vevés. Rögtönzés. Blöff. Gondoljon a kedves Olvasó ismét a kormánypártra. Vagy arra, amit bármely oldal részéről a választási kampányból eddig láthatott.
Az értelmes (célirányos) gyakorlat tapasztalatból táplálkozik. A tapasztalatot azonban megelőzi a feltételezés. De eddig az állat is eljut. Emberivé ott válik a dolog, hogy a feltételezést megelőzi az ELMÉLET. Az elmélet a lehetőségek kipuhatolása. Tőle lesz a reakcióból akció. Tőle lesz az akció olyan akció, amely MINŐSÉGILEG messze több, mint az egyszerű viszontválasz. Bár valahol ez is válasz, de SAJÁT MAGA HATÁROZZA MEG, HOGY MIRE. Az állat semmit nem határoz meg saját maga. Ha éhes, legel vagy vadászik, azt legeli és vadássza le, amit talál, ha nincs vize, keres, ha elfogy a táplálék, vándorolni kezd, ha megtámadják, védekezik, ha gyengébbre bukkan, kiszorítja. Ha ezek nem sikerülnek, elpusztul.
Az állat mindent ELSZENVED.
Az állat alapállapota a kiszolgáltatottság. Állati méltóság nincs. Most bizonyára sokan felhördülnek, pedig nem kellene. Amit ők állati méltóságnak gondolnak, az csak az EMBERRE VETÍTVE tűnik méltóságnak. Az csak az antropomorfizált állat méltósága. Aminek a világon semmi köze a nem antropomorfizált állathoz. Az állat méltósága - és ez a legtöbb, amit el lehet róla mondani - a TERMÉSZET méltósága. A természet méltósága viszont a természetet szemlélő EMBER méltósága. Sőt: a természetet KÉPVISELŐ ember méltósága. Nem "valójában".
Olyan, hogy "valójában", még valójában sincs.
Ezért a természet méltósága az ÉN méltóságom.
És ha nem ebből következik a méltányosság és a merészség, akkor megette a fene az egészet. Akkor csak lavírozás. Ad hoc helyezkedés. Nem több, mint amire egy valamirevaló csimpánz is képes. Akkor még a méltányosság is kiesik, mert ki kell esnie. Minden kiesik. Marad a merészség. Ami így, önmagában: hazardírozás. Orosz rulett. Olyan orosz rulett, ahol a tárban nincs vaktöltény, csak éles. Az élet elszenvedése, állati véggel.
Fordítsa meg a sorrendet, kedves Olvasó. Méltóság- méltányosság - merészség. Csak az tud méltányos lenni, mert az képes felismerni ezt másokban is, akiben van méltóság. És annyira lesz merész, amennyire saját méltósága és a mások felé gyakorolt méltányosság megengedi.
Nem az a halandzsa a "jó" kormányzás, amit a "baloldali" ellenzék szajkóz. Nem az, amit a kormánypárt megvalósít. Ez a "jó" kormányzás, drága Olvasó.
Ez... lenne.
2013. 12. 06.