"A cölibátus csodálatos küldetés: az örök élet titokzatos megjelenítése. Nem szabad szükséges rossznak tekinteni, amivel a papi élet napos oldalainak az árát fizetem meg. Nem is az Egyház vezetőinek a vesszőparipája, amihez csökönyösen ragaszkodnak, hatalmukat féltve a nők elől. A cölibátust nem elviselni, hanem szeretni kell. Ez a pap egyik sziklája, amire építkezik, hogy ha jön az ár,akkor se vesszen el. A cölibátust sokféleképpen meg lehet élni."
A cölibátus a papi nőtlenség a katolikus egyházban. Nem szüzesség: nőtlenség. A katolikus pap nőtlenséget fogad. A szüzesség ennek annyiban a velejárója, hogy a katolikus egyház tiltja a házasságon kívüli nemi életet. Annyiban, hogy e tilalmat minden nőtlen/hajadon hívére nézve kötelezően előírja. Szüzességet a SZERZETES fogad. Mi a különbség? Van egyáltalán különbség? Hogy a bánatba ne lenne.
A pap egyházi tisztségviselő. Az egyháznak, mint hivatalos szervezetnek a képviselője és munkása. A vele kötött kvázi "szerződés" hivatalos szerződés. Egy intézmény és egy személy közti szerződés. Ezzel szemben a szerzetes lényegileg nem az egyháznak, hanem Istennek tesz fogadalmat. Nagyvonalúan nevezzük ezt magánjogi szerződésnek, ahol mindkét szerződő fél...ugyanaz. Isten ugyanis az embereken keresztül (is) nyilvánul meg, és ebben az esetben őt maga a szerzetes helyettesíti. Ki is hagyhattam volna Istent a dologból, a pap és egyház viszonylatában ki is hagytam, pedig abban is benne van, legalábbis ezt mondják.
Nekünk most elég, ha e földi siralomvölgyben maradunk. Az biztos, legalábbis biztosnak látszik.
A cölibátusnak is, mint mindennek, van egy személyes és egy nem személyes olvasata. A személyesről kicsit később. A nem személyes olvasat az, hogy teljesen csak akkor tudja átadni magát a pap az egyháznak, ha csak az egyházzal foglalkozik. A CSALÁD ebbe nem fér bele. A család, kedves Olvasó. De hány katolikus papnak volt-van családja, pápától a legutolsó falusi plébánosig? Soknak. De NEM HIVATALOS. Rejtett. Nem nyíltan felvállalt. Nem él együtt vele, maximum támogatja. Nem vonja el az egyháztól annyira, mintha felvállalná és benne élne. Kevesen tehetik meg, amit például VI. Sándor (a Borja-Borgia) pápa megtehetett. De végtére is ő PÁPA volt. Az admirális micisapkát is viselhet a hídon, de nem biztos, hogy a kormányosmatróz is megteheti ugyanezt, írja Herman Wouk a Zendülés a Caine csatahajón-ban. Hogy ez képmutatás? Már hogy a bánatba ne volna az. Felesleges és kifejezetten KÁROS erőlködés? Rátromfolok, kedves olvasó: nem csak káros, hanem kifejezetten KÁRTÉKONY. Azért kártékony, mert embernyi ember legyen a talpán, aki ellent tud állni. Nem a családnak, hanem elsődlegesen annak, amiből a család lesz. De ha nem akar családot! Akkor odafordul, ahonnét NEM IS LEHET családja. Felnőttekhez és...készített valaha valaki felmérést a klérusban előforduló nemi eltévelyedésekről (írjak bűncselekményt?), arányaiban százalékosan összehasonlítva a laikusok körében előfordulókkal? Saccoljam meg a végeredményt? Hajlandó valaki fogadni ellenem?
És akkor azokról, akik a lebukást is megkockáztatva engednek természetes ösztöneiknek, nem is beszéltem. A "házvezetőnő" fogalma a nyájas Olvasó előtt sem lehet ismeretlen.
A kulcs a "teljesen". A katolikus egyház a teljes odaadást várja el. Hogy Isten mit vár el, vagy mit nem, MI ne firtassuk. Épp elég, ha az egyház firtatja. Épp elég, ha az egyház állítja magáról, hogy ő Isten hiteles szócsöve. Az egyedüli hiteles közvetítő. A Bibliában persze erről egy árva szó nem esik, már csak azért sem eshet, mert katolikus (általában: keresztény-keresztyén) egyház akkor még nem létezett. Apostolok léteztek, és utánuk valami, ami hozzájuk, rajtuk keresztül pedig Krisztushoz kapcsolta magát, Krisztust egyúttal isteni személynek hirdetve. Muszáj is volt, a dolog logikájából következően. (Félreértés ne essék: én nem Krisztus istenségét tagadom, csak - hitsemlegesen - megkíséreltem megmutatni a levezetést, és azt, hogy hol van az a pont, ahol az egész megkérdőjelezhető.)
Ki a jó ügyvéd? - teszi fel a kérdést egy könyvben az egyik ügyvédi iroda vezetője az újonnan belépni szándékozó munkatársnak. Azonnal meg is válaszolja: A JÓ ÜGYVÉD A BOLDOG ÜGYVÉD. És itt van a kutya elásva. Teljes odaadás a teljes élet nélkül fizikai képtelenség. Teljes élet pedig csak az lehet, amit Isten (a természet) teljes életnek rendelt. Ami nem ilyen, az csak hiányt szülhet, a hiány pedig...kompenzációt. Rossz esetben olyat, mint amire egy bekezdéssel feljebb céloztam. Jó esetben olyat, amit a szerző is leír. Én már gyerekkoromban rájöttem, mégpedig a sárgadinnyével kapcsolatban. Körülöttem mindenki szerette, egyedül én utáltam. Aztán egy szép napon leültem vele szemben, és azt mondtam, hogy ezentúl az lesz benne a jó, ami addig a rossz volt. Azóta szeretem. De a sárgadinnye volt mindmáig az egyetlen, amivel kapcsolatban ezt megtettem.
A cölibátus nem SZÜKSÉGES rossz, kedves Olvasó, hanem: rossz. És igen, sokféleképpen meg lehet élni.
Meg is élik.
Utószó: NEM a szüzességről volt szó fentiekben. NEM a szerzetességről. Az (lehet) egy önmegvalósítási út, keveseknek. Nagyon keveseknek. Sokkal kevesebbeknek, mint ahányan gyakorolják, valójában elszenvedik. Közönségesen az, amit aszkézisnek neveznek, nem aszkézis, csak a hedonizmus másik véglete. Nem egy élet-többlet, hanem az élet elvonása. Hiszen már Spinoza megmondta, hogy "determinatio negatio est", azaz minden meghatározás tagadást zár magába. Ebből következően pedig minden tagadás meghatározást.
Ugyanaz a bot, kedves Olvasó, csak a másik vége.
Tisztelet, nagyon nagy tisztelet a kivételnek. De arról majd máskor.
2014. 07. 12.