Rendkívül türelmes vagyok, és elmondom százezredszer. Az Orbán-rezsim NEM fog megdőlni 2014-ben. Akkor sem, ha cigánygyerekek potyognak az égből, vagy talán csak akkor, bár erre találták ki Farkas Flóriánt. Az ellenfelei kommunikáció terén egy asztalhoz se ülhetnének vele. Arról nem is beszélve, hogy ha a jelenlegi bármelyik ismert társaság hatalomra jutna, akkor az VISSZALÉPÉS volna. Igen, tisztelt és hőn szeretett Olvasók, akkor is, ha a fele ismerősöm töröl: VISSZALÉPÉS. Az Orbán-adminisztráció nem egy hatalmas tojásból kelt ki, ami a semmiből gurult ide, hanem az előző kormányok működésének szerves következményeként. Gordon azért került a képbe, mert Gyurcsányt kigolyózták, viribus unitis, egyesült erővel: részint saját maga, részint pártbéli ellenfelei, a Fidesz és Jobbik lelkes asszisztenciájával. Elég lett volna neki az utóbbi kettő is, de nem, a "szocialisták" (lófaszt szocialisták) a jég által elvert szőlőjét tovább csépelő egyszeri parasztbácsival gondolkodtak, miszerint "lássuk, Uramisten, mire megyünk ketten". Gordonnak akkor semmi más dolga nem volt, mint a látszatműködés fenntartása, szemhunyás az ország kirablásának folytatása felett és saját szájának a befogása. Mindezeket tökéletesen el is végezte. Aztán jött a fülkeforradalom, a katasztrofális lépések és nem-lépések sorozata, amiről épeszű ember azt gondolná, hogy mindenki látja. De nem látja mindenki, sőt a többség, úgy tűnik, a saját orra hegyéig se lát, vagy csak a minden utcasarkon a szemét kiverő álcivil plakátokig. És, mivel Gordon gondolkodó ember, ő is úgy okoskodott, ahogy az előző előtti mondatban én. Persze nem csak ő okoskodott így. Gomba módra nőnek ki a pártok a semmiből, természetesen semmivel és a semmire. Megint Cseh Tamás jut az eszembe, amikor még nem volt a leghűbb pártkatona: "Jó estét, Rózsa Sándor, itt az alkalom, / Zöld Marci, Patkó Bandi, váltott lovakon!" Még a vége is rímel, nem csak szó szerint: "Karma-karmazsín, gyöngyös baldachin, / Díszes kaláris, galambom fiskális".
Továbbra is azt mondom, hogy az Orbán-kormány KÖVETKEZMÉNY. A szocializmus is következmény volt, sőt a nácizmus is. Ha valaki nem hiszi, tekintse át az Antant államainak a NOSZF (Nagy Októberi Szocialista Forradalom) és a versailles-i békekötések előtti, majd utáni politikáját, egészen a második világháború kitöréséig. Az ímmel-ámmal végrehajtott intervenciókat, a területi és nemzetiségi politikát, a Ruhr-vidék megszállását, Münchent, azt a semmit, amit az Anschluss idején műveltek, nem is folytatom. De nem csak ezért következmények mindezek, sőt, nem elsősorban ezért. Elsősorban azért, mert az a társadalmi-kiválasztási rend, amely már az angol "dicsőséges" forradalomban felütötte a fejét, majd a "felvilágosodás"-ban, következő nagyobb lépésben pedig a világtörténelem eddigi egyik legbestiálisabb emberi cselekvéssorozatában, a "nagy" francia forradalomban, ezekre predesztinál. Vagy ezekre, vagy az anarchiára, olyasmikre, mint amik a polgárháborús Oroszországban, vagy (a baloldali) Spanyolországban történtek. Amelyeknek a következménye Sztálin, Hitler és Franco volt. Adjunk hálát az Istennek, hogy nekünk (most még) csak Viktor jutott. És Ferenc, Gordon, sőt a szelíd LMP is ennek az alaprendszernek az örököse s képviselője. Lehet az előbb felvázolt két véglet között csiki-csukit játszani egy ideig, de mindig csak egy ideig, aztán jön a káosz vagy épp erre hivatkozva az elnyomás. Ha Gordon győzne, vagy bárki a most ismertek közül, semmi nem változna, csak visszakerülnénk a langyos pocsolyába, ami egy idő után szükségszerűen vagy felforrósodik, vagy jéghideggé válik.
Rengetegen várnak, többek között tőlem, azonnali változást. Hát azonnali változás nem lesz. Még nem értük el a gödörnek az alját, bár jó úton vagyunk efelé. És ha Orbánt most leváltanák, egy kicsit talán kétségkívül feljebb jutnánk - de egészen fel soha -, mindez viszont hosszú távon csak újabb eltékozolt éveket jelentene.
Anélkül, hogy meg ne értették volna, amiket most (is) leírtam, remény sincs semmire. Ehhez pedig nem a Parlament elé láncolás, vagy látványos akciók kellenek, hanem - részemről - még egy kis, két-három hónapos elméleti munka, a többiek részéről pedig megértés és megértetés.
Addig pedig:
"Az éjjel hazafelé mentem,
éreztem, bársony nesz inog,
a szellőzködő, lágy melegben
tapsikolnak a jázminok,
nagy, álmos dzsungel volt a lelkem
s háltak az uccán. Rám csapott,
amiből eszméltem, nyelvem
származik s táplálkozni fog,
a közösség, amely e részeg
ölbecsaló anyatermészet
férfitársaként él, komor
munkahelyeken káromkodva,
vagy itt töpreng az éj nagy odva
mélyén: a nemzeti nyomor" - ez van.
(József Attila: Hazám)
2013. 03. 06.