Konzerv

Némely tekintetben a magyar emberek tekintélyes - jelenleg hangadó - része úgy viselkedik, mintha megállt volna az idő. Elég sok, úgynevezett konzervatív barátom van. Mit akarsz konzerválni? - szoktam megkérdezni, amikor ez a szó először elhangzik. Mit akarsz TARTÓSÍTANI?
Valamit, ami régebbi. Ami sokáig működött. Aminek működnie KELLENE ma is.
De ilyen rengeteg van! - vetem közbe. Arról nem is beszélve, hogy miért KELLENE működnie. Semminek nem KELL semmit. Csinálja, vagy nem. A "kell" a természetben KONSTATÁLÁS. Nem kényszer. Ott olyan nem létezik. Azt már mi gondoljuk hozzá, tévesen.
A természetben nem kényszerít semmi semmit. Az úgynevezett természeti "törvények" leírnak. Azaz MI írunk le velük jelenségeket. Jól-rosszul. Különben meg nincsenek: helyettük matematikai valószínűségek vannak. De így egyszerűbb.

Meddig akarunk visszanyúlni (hogy MIÉRT, azt már hozzá sem teszem)? A múlt századig? Az azelőttiig? A még azelőttiig? Meddig? Van valami ezekben, ami ÁLLANDÓ? Ami szilárd, mint a beton, és nem kezdheti ki az idő vasfoga? Ami MINDENT kikezd, még a betont is? A Tízparancsolat, vágja rá a kedves Olvasó. Az állandó.
Hát egy nagy lófaszt. A szavak állandók benne, mondjuk (egy ideje, egy ideig). A tartalom azonban koronként, egyénenként, helyenként más és más. Az úgynevezett értelmezés. És ettől kezdve nincs mit konzerválni. Vagy azt konzerválunk, ami nekünk jólesik. És még hogy...
Nagyapám ragaszkodik a régi fejszéjéhez. Annyira, hogy mindig megreparálja, ha a használatban tönkremegy. Néha a fejét cseréli ki, néha a nyelét.
Mondom, nagyon ragaszkodik a régi fejszéjéhez.

Ő teljesen megérti, hogy ma is vannak kőkorszaki szinten élő népek, mondta még gimnazista koromban egy barátom. Ő csak egyet nem ért: azt, hogy MIT CSINÁLTAK EDDIG?

Ragaszkodtak, kedves Olvasó. Ha esett, ha fújt. Ragaszkodtak.

2014. 05. 20.