Az eszmék felelőssége

"Egy gondolat, vagy eszme nem felelős emberekért, akik hisznek benne." Don Marquis.

Ó, dehogynem. A gondolat és az eszme tükör, de görbe tükör. Követői azért csatlakoznak hozzá, mert saját személyiségüket vélik benne felfedezni, de eltorzítja őket, mert valójában nem őket mutatja, hanem AZT, AKI A GONDOLATOT VAGY ESZMÉT KITALÁLTA. Annak egy aspektusát. Hiányos és túlhangsúlyos. Van benne valami, ami a benne hívőkben is megvan, de NEM CSAK AZ VAN BENNE, és nem feltétlenül ÚGY. Sok minden viszont NINCS benne. S mit csinál a lépre ment követő? IGYEKSZIK, HOGY MEGFELELJEN ANNAK, AKI NEM Ő. A maga módján teszi, másén nem is teheti, s ez aztán visszahat az eszmére. Az eszme "fejlődni", azaz TORZULNI kezd. Nem becsmérlő, hanem leíró értelemben. Átalakul azokra jellemzővé, akik a magukénak gondolják. A marxizmus teljesen más képet mutatott volna, ha Angliában vagy Németországban próbálják átültetni a gyakorlatba, mint amit végül Oroszországban mutatott, de egyik esetben sem Marxra, hanem az angolokra vagy németekre jellemzőt. Így meg az oroszokra lett jellemző. Ezt erőltették rá az ő befolyási övezetükbe tartozó népekre, amelyek kialakították helyi változataikat, gulyáskommunizmustól a kulturális forradalomig. Persze így is átugrottam jó néhány stációt. Marx tanításai ugyanis úgy kerültek az említettekhez, hogy először keresztülmentek Engelsen, aztán az őt követőkön, eljutottak Leninhez, tőle Sztálinhoz, Sztálintól - mondjuk - Rákosihoz, Rákositól Kádárhoz, Kádártól a káderekhez, hogy az a puha diktatúra legyen belőle, ami lett, és enyésszen el végül a Mariahilfer Straßén. A magyar marxizmus a keletnémet Wartburg tetejére kötözött jugoszláv Gorenje volt.

S ahogy a végrehajtók emberek, emberek a kitalálók is. Az eszmék VALAKIKNEK a szelektált és szelektív gondolatcsoportjai. Különböző embereké. Istennek (a természetnek) nincsenek eszméi. Isten (a természet) nem keresztény, nem muzulmán, nem zsidó, nem hindu. Nem liberális, konzervatív, nacionalista. Egy kutya sem az, egy kődarab sem. Eszméi csak az embereknek vannak. Emberek nélkül nincs eszme sem. Mondd meg, mit tartasz értéknek, és megmondom, ki vagy, írja Eduard Spranger, huszadik századi német filozófus, pedagógus és pszichológus. Az eszméknek VAN felelősségük: azoké, akik kitalálták őket, és azoké, akik követik, majd tovább alakítják őket. Ember és eszme nem választható el egymástól.

Mennyi vért és kudarcra ítélt újbóli próbálkozást meg lehetne spórolni ezen az egyszerű felismerésen.

2016. 04. 08.