Egy réges-régi fizikaórán a tanár fogott egy - akkor még volt ilyen - tízfillérest, és óvatosan egy pohár víz felszínére helyezte. A tízfilléres nem süllyedt el. "Közönséges csoda" - nézett ránk, és elnevette magát. A felületi feszültséget tanultuk éppen.
"Tapasztaltam a testen kívüliséget." "Tapasztaltam az előző életemet." "Tapasztaltam Istent." "Tapasztaltam, hogy léteznek szellemek." "Tapasztaltam, hogy vannak jelek." És így tovább. A csúcs az "entitás". Bakos szerint "valamely dolog tulajdonságainak összessége". A görög "theosz", azaz "isten", illetve "teo-", "isteni" és az "en", "bele" szóból. Entheosz. A latinban egyetlen betű módosítással "entheus", "isten, isteni - szellem - által mozgatott", vagyis "entitas", "lelkes", azaz "lélekkel rendelkező", "élőlény" ("ens": "létező"). Még katolikus papok is félreértelmezik: MINDEN élőlény lelkesített. De most persze nem erről van szó. Azokról a szellemszerű lényekről, amelyeknél - Bakossal és a filozófiával összhangban - nem az a hangsúlyos, hogy mi, hanem az, hogy VALAMI létezik. VALAMI élő. De hogy MICSODA, az már vita tárgya.
Tapasztalás-elhívés. Nem hit, hanem ELHÍVÉS. Csak egy pici toldalék a "hit"-hez, és...és PONTOSAN AZ ELLENKEZŐJE LESZ BELŐLE. Ha nincs közben a "megismerés", bólogat az Olvasó. Ám a megismerés is tapasztalás, csak ALAPOS tapasztalás. Aminek a vége...de nem kell előre szaladni.
Mindaddig, ameddig a tapasztalat meg nem cáfolja, BÁRMIT lehet állítani. A messziről jött ember azt mond, amit akar. És ha nincs tapasztalat? Ha nincs tapasztalat, akkor is bármit lehet állítani. Akkor lehet csak igazán. El is lehet hinni. De miért hiszik el? Mert el akarják hinni, mondja az Olvasó. Ha AKARJÁK, az onnantól már valami más. Nem pusztán elhívés. Ha viszont csak ELHISZIK, akkor azt azért hiszik el, mert valamilyen tekintély hitelesíti. Egy mártír, egy szent, egy tudós, egy államférfi. Valaki, AKI MÁR BIZONYÍTOTT. Kinek mit. Azt, amit összhangba tud hozni azzal, amivel összhangba akarja hozni. Aki aztán automatikusan minden tőle származó állítást bizonyítottá tesz a számára mindaddig, ameddig elfogadja tekintélynek.
Az átlagember nem szeret töprengeni.
De megcáfol-e a tapasztalat bármit is? Azt tapasztalom, hogy ez így és így történik. A fém nem lebeg a vízen, mert nehezebb annál. Kivéve, ha. Tehát a fém ÁLTALÁBAN nem lebeg a vízen. Azt tapasztalom, ami így és így SZOKOTT történni. Hogy mindig? A végtelen nem fér bele a könyvekbe. Ha beleférne, a tudomány nem volna tudomány. Nem az volna az egyik kiindulási pontja, hogy SOHA nincs lezárva egyetlen állítás sem. És nem a falszifikáció, CÁFOLHATÓSÁG volna a definíciója.
A tapasztalás ELSZENVEDÉS. Lehet kellemes, és lehet határozottan kellemetlen elszenvedés. Széles a skála, az örömtől a fájdalomig, de ez UGYANAZ a skála. Ahogyan az élet elutasítása és az élethez való ragaszkodás is ugyanannak a botnak a két vége. A "kevesebb, mint élni" és az "inkább élni" lényeg szerint nem különbözik. Végeredmény szerint sem.
Elszenvedés minden, amivel szemben az ember tehetetlen. Amit elvesz vagy visszautasít, de aminek a valósága - abban a pillanatban - nem tőle függ. Aminek valami módon alá van rendelve. Nem tesz vele azt, amit akar.
A tapasztalás a MÁS tapasztalása. Azé, ami tőlem független. Hiszem (elhiszem), ha látom, de ha meg is érinthetem, még inkább elhiszem. Egy vasdarab valahogy valóságosabbnak tűnik, mint a cigarettafüst. Hiszen az KÉZZELFOGHATÓ.
Mivel szemben a legtehetetlenebb az ember? A halállal szemben.
A TAPASZTALÁS PRIORITÁSA NYÍLEGYENESEN A HALÁL IRÁNYÁBA VISZ.
De van benne egy kis huncutság.
Itt következik a MEGISMERÉS. Ezt a szót a Biblia is használja. Legelőször a Teremtés 4, 1 alatt: "Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Káint..." Mit csinált Ádám, még szalonképes kifejezéssel, csak másként mondva? MAGÁÉVÁ TETTE Évát. A megismerés MAGUNKÉVÁ TÉTEL. Hogyan lehet egy ételt megismerni? Úgy, hogy kielemezzük? Dehogy, mosolyog az Olvasó. ÚGY, HOGY MEGESSZÜK. Magunkévá tesszük, az utolsó porcikájáig. Hogy mondják, ha valaki többet vágyik tudni? SZOMJAZIK A TUDÁSRA. Hogy mondják, ha valaki egyik könyvet olvassa el a másik után? FALJA A KÖNYVEKET. Akkor mi is a tökéletes megismerés? TÖKÉLETES MAGUNKÉVÁ TÉTEL. Mi a végeredmény? Az, HOGY Ő NEM LESZ, CSAK MI. A szexuális aktus egyik neve is ez: EGYESÜLÉS. Nem tökéletes, ezért van ennyi ember. Mindig megpróbálják, de soha nem sikerül teljesen. Két ember eggyé akar válni, és lesz belőlük három. És ez így megy tovább, ameddig... Nem annyira vicces, mint első olvasásra látszik.
A megismerés nem egyszerűen tapasztalás. A megismerés egy AKTUS. Nem véletlenül gondol az emberek zöme a szexuális aktusra, ha ezt a szót hallja. A tökéletes szexuális aktus tökéletes egyesülés (lenne). A tökéletes megismerés is tökéletes egyesülés. AMI A TÁRGY ELTŰNÉSÉVEL VÉGZŐDIK. Megsemmisülésével. Kvázi "halálával". Nem lesz többé. "Most megismerésünk csak töredékes, és töredékes a prófétálásunk is. Ha azonban elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér." 1 Korintus 13, 9-10.
A tökéletes megismerés a tökéletes birtokbavétel. A tökéletes birtokbavétel a szenvedés (elszenvedés) vége. A halál halála. Amint két fejezettel később olvasható ugyanabban a Pál-levélben: „Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?” Ismét meg kell jegyeznem: a Bibliát nem bizonyításra idézem. Legfeljebb alátámasztásra, és illusztrálásra. A bizonyítás az Olvasóban történhet meg. Csak ott. Ha átlátja és – nem magáévá teszi, hanem – FELISMERI, amit olvasott. Magáévá nem kell tennie. Hiszen eleve a MAGÁÉ. Mindig is az volt. Ha már a túlsó parton vagytok, nincs szükségetek tutajra, mondta Buddha. Ha már a túlsó parton vagytok, nincs se tutaj, se túlsó part, mondom most én. A tökéletes megismerés az ELHÍVÉS vége. Hiszen onnantól NINCS MIT elhinni.
A HIT szintén egy aktus. De… ha a megismerés PUSZTÍTÓ aktus, akkor a hit TEREMTŐ aktus. Mit pusztít el a megismerés? A szenvedést. Hiszen ha a szenvedés oka a tehetetlenség, és a tehetetlenség oka az, hogy ELHISSZÜK, hogy a (teremtett vagy adott) világ tőlünk független, akkor attól a pillanattól, hogy elkezdtük magunkévá tenni, elkezdtük a szenvedést is megszüntetni.
De a világ nem ismerhető meg! Megismerhetők részei, de az EGÉSZ nem ismerhető meg! Talán a manifesztálódott - megnyilvánult - világról még - nehezen - el lehet képzelni, de a LEHETŐSÉGEK világáról már nem. A lehetőségek száma végtelen.
Így is van. A lehetőségek száma végtelen. A tapasztalható lehetőségeké is, a hihető lehetőségeké is. A különbség, hogy ha meg akarok szabadulni a szenvedéstől, akkor megismerésre vagyok kényszerítve. Hitre soha nem vagyok kényszerítve.
De hogyan? Hogyan lehet megbirkózni a végtelennel? Úgy, hogy minden, ami megismerhető, egylényegű velem. Másképpen nem volna megismerhető. Ami emészthetetlen, azt hiába nyelem le. És ha így van, akkor csak a MEGFELELŐ tapasztalatra kell ráakadni. Nem elszenvedni, hanem tudatosan megkeresni.
Aki egy embert megment, mondják, az egész világot megmenti. Egy részecskéjében be lehet venni az egész Univerzumot. Egy felismeréssel meg lehet szüntetni minden szenvedést.
És ha a világot meg lehet szüntetni, akkor meg lehet teremteni is. Szenvedések nélkül.
Mármint a Teremtő szenvedései nélkül. Hogy minek, az már egy következő kérdés.
2015. 05. 24.