Nógrádi György, akármit is mondjanak róla, okos ember, kontrázta meg valamelyik ezzel foglalkozó írást valaki. Szó szerint: "Nekem az számít, ki mennyire értelmes! Nógrádi pedig nagyon!"
Volt nekem egy fogdatársam 1985-ben, úgy hívták, hogy Bósa István. Arról híresült el, hogy ő volt, aki eladta a Nyugati pályaudvar tetőszerkezetét. Már bontani is kezdték. De volt ő pszichiáter, több ízben (akkori elfogása előtt is) vasutas, katolikus pap (aki misézett, esketett,temetett), ügyvéd, csak akasztott ember nem. Le se érettségizett, mégis boldogult. Képezte magát, mondta nekem egyszer a folyosón. Nos, ha valaki, akkor ő okos ember. A kriminalisztika műfaja legnagyobbjai között tartja számon.
Ez a műfaj pedig a szélhámos-műfaj. De nem baj az, csak legyen szórakoztató. Ezért egyáltalán nem áll ellentétben az okossággal. Végtére is, miben különbözik Nógrádi vagy Bósa szeretett... na, itt hagyom most abba.
-------------------------------
Úri muri
Tök vicces. Írok valamit valahova valamiért. (Ez kicsit hasonlít arra, amikor a galambra rázuhanó sólyom elképesztő - 400 km/óra - sebességét akartam illusztrálni: "Mi zuhan, mire és mennyivel?") És akkor valaki - lásd a zárójeles részt - lájkol engem, majd kommentel. Valamit, hogy ne veszítsünk a tartalom lebilincselő érdekességéből. Ez a komment éppen ellenkező véleményt tár fel, mint az enyém. Mint az, amit leírtam. Szó nincs se gúnyról, se udvariasságról: az én szavaimat ismétli, de úgy, mintha én is ugyanarra akartam volna kilyukadni, mint ő.
Hogy ne beszéljek rébuszokban, mindjárt illusztrálom. Egy kedves - fogorvos - hölgy kiállt kedvenc biztonságpolitikai szakértőnk mellett. Azt javasolta, hogy olvassuk el az Országos Doktori Tanács honlapján róla írottakat, és rögvest be fogjuk látni, mennyi hazugságot hordanak össze róla, kizárólag azért, mert támogatni merte a miniszterelnök menekült-politikáját. Ilyen nincs, írtam a hölgynek, neki propagandapolitikája van. Azonnal megkaptam méltó büntetésem: leidiótáztak. Nem sértődtem meg, ez a műfaj magában foglalja ezt is. Vak elé ne tégy akadályt, idéztem a Talmudot, mire az engem leidiótázó azt válaszolta, hogy már érti. De tudnék-e a Koránból is ugyanígy idézni? Itt egy cseppet tudathasadásos állapotot vizionáltam neki, mert most akkor mégis, kit szeretünk, de ha már megkérdezte, az igazságnak megfelelően tájékoztattam: tudnék. Ott, a konditeremben, ahol ezt a virtuális párbajt vívtam, már nem volt sok kedvem folytatni, utólagos engedelmével pótlom: "Adtuk néked a bőséget. Imádkozzál hát az Uradhoz és áldozz! Aki gyűlöl téged, az a kurtafarkú!" (108. szúra)
De mintha idézetet ígértem volna. Vagyis illusztrációt. Hát akkor:
"Elolvastam. Mármint az Országos Doktori Tanács honlapját. Pontosan ugyanaz van benne, mint amit erről a jóemberről állítanak. Agyhullámokat meg hagyjuk. Mindemellett a kikezdés, ha ezúttal megérdemelten is, de igaz. Vice versa. Ezek a pártállam szépségei. Ha liberál-szocialista, ha nacionalista, ha bármilyen."
És erre a hozzászólás:
"Azért tűntek el ezek szemetek innen? Doktori tanács? Röhej Néró császár és bokros Dr diplomáját nem is találják! Hogyan van ez? Szemét libsi bagázs!"
Nem változtattam semmin, még a helyesíráson sem. Ezzel kapcsolatban volt ma egy másik csörtém, egy Izraelben dolgozó hölggyel. Foglakozása: "idős gondozás Izraelbe". Így. Ő szintén zenész, azaz visszaküldené az összes menekültet az édes jó anyukájába. Miként egyik tisztelője, aki valami egészen csapnivaló magyarsággal leírt egy orbitális, gyűlölködő baromságot. Ugyanazzal a csapnivaló magyarsággal megírtam neki ennen véleményemet, mire a hölgy megírta NEKEM, hogy tanuljak meg ÉN helyesen írni. Értsd: ne sértegessek másokat e fogyatékosságuk okán. Nem is akartam volna én, válaszoltam a hölgynek, de a tartalom már csak megkívánta.
És innét jön a mai tudományos megfigyelésem: mintha a helyesírni nem tudás és az ostoba gyűlölködés között legalábbis lineáris összefüggés volna. Nem, nem. Ez így nem pontos. Számos embert ismertem, aki nem tudott helyesen írni, és távolról sem volt ostoba. Például az a cigány ember sem, akinek a már említett fogdában én olvastam fel a leveleit. Tíz sakkpartiból kilencben ronggyá vert. És aki sakkozni tud, az nem lehet ostoba. Valóban van összefüggés, de a FÉLMŰVELTSÉG és a gyűlölködés között. Valamint a félműveltség és a helyesírási hiányosságok között. Egy háromszög. Egyben Euklidész egyik axiómája. A félműveltség nem több, mint a műveletlenség. Kevesebb. Aki műveletlen, az lehet okos. Lehet bölcs is. Lásd az egyszeri parasztbácsikat. Lásd a cigány embert. A félműveltség azt jelenti, hogy nincsenek saját gondolatok, de az idegen gondolatok sem találkoznak a megértéssel. Papagájkodás, értelem nélkül. Korlátozott papagájkodás. VALAMENNYIT megjegyzünk, szó szerint, de alkalmazni már nem tudjuk. És itt vonul be a képbe ismét a helyesírás. És persze az ostobaság.
Dehát, kérem tisztelettel, az úr a pokolban is úr. Próbáljunk nevető szemmel tekinteni e gyarló világra.
Vidám dolgok ezek.
2015. 10. 22.