Nagyon ritkán tiltok le a facebookos oldalamról embereket, de tegnap kénytelen voltam megtenni. Egy biblikus hölgyről van szó. Semmiféle propagandát nem szeretek a lapomon már eleve - arra ott van kinek-kinek az övé. Igen ritkán szólok hozzá bármihez is, ami nem valamilyen saját írásomra adott reakció, és ha néha mégis, akkor igyekszem a tárgyra szorítkozni, és nem szövöm minden mondatba a Hikszoszt, HMP-t, magamat. Semmiféle egyedül üdvözítő hitet nem szövök semmihez. Vallási nézeteket sem, legfeljebb a tőlem telhető legnagyobb tényszerűséggel. Ugye, megfigyelte, kedves Olvasó: TŐLEM TELHETŐ. Arról meg kilencven százalékban leszoktattam magam, hogy belekotnyeleskedjek más mondókájába a más ember oldalán. Akármekkora baromságnak is gondolom, ami ott van, akármennyire idegesít a helyesírás nem tudása, bár be kell vallanom, ez utóbbit a nehezebb lenyelnem. Három-négy bibliai idézetet és a hozzájuk fűzött kenetteljes szólamokat még hagytam. Ki se töröltem őket. Hanem aztán a hölgy belehúzott. Elrettentő példának változtatás nélkül idemásolom az egyik hozzászólását: "Amúgy Jézusról és a Biblia eredetéről széjjel hazudtak mindent az istentelen emberek és az evolúció vallást hogy az ember majomtó ered ezt erőltetik diktatórikus módon,nem baj mert Jézus visszajövetelével ennek is véget vet,mit a temérdek hazugságnak istenkáromlásnak, -addig is hajrá mindent bele.." A bejegyzésben, amire ezt találta írni, természetesen se Darwinról, se Jézusról, se evolúcióról nem volt egyetlen árva szó sem. Hogy se Darwin, se a mai biológia nem állította-állítja, hogy az ember a majomtól származna, ugye, mondanom se kell. A Biblia eredetéről ugyan némileg többet tudunk, mint arról, hogy Jézus mit fog csinálni második eljövetelekor - az időpontról nem is beszélve, ez már János apostolnak, aki szentül meg volt győződve, hogy még az ő életében bekövetkezik, is csalódást okozott -, de ezen is lehet vitatkozni. Vitatkoznak is. És mivel nincs és nem is lehetséges egzakt igazság e tárgyban (sem), ezért a "hazugság" kifejezéssel is célszerű csínján bánni.
Hogy én nem fogom mindegyik tanulatlan, elfogult, ostoba, előítéletekkel terhelt ember kedvéért újra meg újra elmagyarázni sem a keresztény teológia-dogmatika, sem a vallástörténet, sem a (farizeusi, tehát rabbinikus) judaizmus alapjait, mi több, az összehasonlító vallástörténet-filozófia alapjait sem, arra mérget lehet venni. A Talmud tévtanítás, írta ugyanez a hölgy. Nekem, mint reformátusnak ezt igazán illene tudnom. Huhh. Én, mint református: annak kereszteltek, valóban. Ezt a teológiát is végeztem el. Reformátusnak ma - helyesen - a kálvinistákat nevezik. Szent meggyőződésem ugyanis, hogy egyetlen kálvinista élt eddig a Földön: Kálvin. Egyetlen lutheránus: Luther. Egyetlen mohamedán: Mohamed. Ezért aztán a lutheránusok evangélikusnak, a mohamedánok muszlimnak, muzulmánnak, vagy mozlimnak nevezik magukat. Nem mintha ez sokat segítene. Ha bármilyen alkalomból megkérdezték tőlem, milyen vallásúnak tartom magam, azt a választ adtam, hogy "egyéb". Gaál-vallást mégse mondhatok, mert azt (is) félreértenék. Szóval nekem, mint reformátusnak mit is illene tudnom a Talmudról? Hogy még végső összeállításában is ötszáz, illetve ezer évvel megelőzte a reformációt? Hogy a kereszténység alapítója - nem, nem Jézus -, a tarzuszi Pál, azaz Saul, a farizeus, aki, bár sohasem találkozott emberi mivoltában Jézussal, apostolnak mondta magát, az egyik leghíresebb talmudista, Hillél rabbi unokája, Gamaliél tanítványa volt? Hogy maga az Újszövetség is bőven merít belőle?
Biztos, hogy most nem fogunk Talmudot sem elemezni. Lehetne, és az egyáltalán nem biztos, hogy a zsidó Olvasóknak tetszene. Kivált a vallásos zsidó Olvasóknak nem. Nem baj, hiszen azok se szentenciák, csupán az én e pillanatbeli gondolataim lennének. De olyat, hogy tévtanítás, egy kétezer-kétezer-ötszáz éves hagyományról le nem merészelnék írni. Már csak azért sem, mert azt, hogy a zsidó nép túlélte azt a rengeteg borzalmat, amiben része volt hosszú történelme során, nem kis részben a Talmudnak köszönhette. Na jó, kedves kritikus barátaim, hagyjuk a misztifikálást: annak a lelkierőnek, amit belőle merített. Annak a fegyelemnek, amire rászorította. Hogy mit írnak benne a nem zsidókról? Édes Olvasó: te betartod a tízparancsolatot? Vagy a kettőt? Szereted az ellenségeidet? Odatartod a másik orcádat? Miért nem a muzulmánokat basztatod? Több van belőlük, mint zsidóból. Helyesled a sariját? Tudod te, mi a muzulmán hit hatodik pillére a hitvallás, adakozás, mekkai zarándokút, napi ötszöri ima és a Ramadán mellett? A dzsihád, szent háború, bizony. Két része van a világnak: a dar-al-iszlám, azaz az Iszlám Földje és a dar-al-harb, azaz a Harc Földje. Könnyen kitalálhatod, drága Olvasó, hogy te melyiken élsz most. Hogy a zsidók becsaphatják a nem zsidókat, és ez már a Talmudban is írva vagyon? Hogy is volt az a kis mondat Gárdonyi Egri csillagok-jában? "Azt hiszed, nem tudom, mit mond a Korán a gyaurnak tett esküről?"
Az idő nem áll meg. Amikor leírnak egy tanítást, akkor ez nem kis részben arra a korra érvényes, amiben papírra vetették. A Próféta a maga idejében sokkal nagyobb tisztelettel viseltetett a nőkkel szemben, mint bármely keresztény püspök. És ez érvényes volt (akkor) a Koránra is. Mára a tisztelet, vagyis a lényeg elsikkadt, a középkori gyakorlat és szemellenzős formalitás megmaradt. Dehát ne csodálkozzunk: az iszlám ezernégyszáz éve létezik. Mi is volt Európában akkor? Máglyák, máglyák és máglyák. Az egyiken ott égett Savonarola s véle a firenzei reneszánsz is. Nem mintha Savonarola kevesebb máglyát gyújtott volna, ha ő kerekedik felül. Gondoljon a kedves Olvasó Kálvinra és Szervét Mihályra, vagy csak a kálvinista Genfre úgy általában.
Ne a Talmudot kérjük számon a zsidókon. Sőt, ha lehet, semmit ne kérjünk számon se a zsidókon, se a cigányokon, se a németeken, se az oroszokon, se a magyarokon. Érjük be az egyes emberekkel személy és név szerint. Persze csak akkor, ha nem lóg ki a gerenda a saját szemünkből.
Például nem tetováljuk a tarkónkra a "meine Ehre heißt Treue" feliratot, és nem festjük az autónk hátuljára a Holokamu-t.
2013. 04. 07.