(kiegészítés az Ézsauhoz)
"...Persze lehet mindent visszafelé igazolt mesének tekinteni, a Bibliát is, bármit. Sokszor hallom ugyanezt pl. az asztrológiára. De ez ettől még csak a tökéletesen hozzá nem értő dilettánsok számára lehet igaz", írta tegnap első reakcióként nekem valaki. E témában ugyan dilettánsnak még nem neveztek, de legyen. Ha a papír - képernyő - elbírja, akkor én is. Régebben, amióta közkinccsé tettem a gondolataimat, időről időre összegyűjtöttem, mi volnék, de az utóbbi években sajnálatosan elhanyagoltam. Talán egyszer bepótolom, még hadd gyűljön. Engem kifejezetten szórakoztat. Amikor - ritkán - eltávolítottam egy nekem nem tetsző hozzászólást, még lelkiismeret-furdalásom is volt. Nem kellene, mondtam magamban. Vele jár.
Hát - "hát"-tal nem kezdünk mondatot - az okok és szándékok egyrészt rám vonatkoznak, másrészt a tárgyra, jelen esetben a Bibliára. Az egyszerűbb eset én vagyok. Kapok egy kérést. Ez rendszerint egy téma, amiről valaki szeretne tőlem olvasni. Ha tudok rá időt szorítani, teljesítem. De itt véget is ér a kívánságműsor. A tartalmat nem lehet nálam megrendelni. Nem úgy a szent és nem szent könyveknél (meg egyéb dolgoknál), de erről később. Már csak azért sem lehet megrendelni, mert szinte sohasem tudom, mi fog kijönni. Én belefogok, elkezdek rajta gondolkodni, ha van minek utánanézni, utánanézek, hogy mégse legyen akkora orbitális baromság, amekkorától egy nem dilettáns szeme automatikusan összerándul, elkezdem írni, és kijön, ami kijön. Ha véletlenül kitörölném, valószínűleg akkor se jönne ki más, csak eltérő - érdekes módon szinte mindig jobb - megfogalmazásban, ami az eltérő nézőpontnak köszönhető, hála a másik időpontnak és a másállapotnak. Teher ez is, kedves Olvasó, néha elég nagy teher.
És akkor a Biblia. Mindkét testamentumában háromféle könyv van: történeti, tanítói és prófétai. Utóbbiból az Újszövetségben csak egy, ez a Jelenések könyve. Egy szent könyvbe semmi nem kerül ok nélkül. Másba se, mosolyog az Olvasó. Igaza van. Módosítom: szándék nélkül. Ami a szándék mögötti okot illeti, az sokféle lehet. Ha az isteni ihletettséget most kihagyjuk, akkor ez lehet az igazolás kényszere, a bizonyítás kényszere, a változtatás kényszere, meggyőzés kényszere, meggyőződés kényszere, vagy akár puszta tetszés. Az Énekek éneke kánonba való besorolásának összes teológiai magyarázata rizsa. Szép, tetszett, szerették volna az Ótestamentumban látni, és kész. Salamont már első menetben rá lehetett fogni, az Isten (Krisztus) - Izrael (Anyaszentegyház) mögöttes tartalommal pedig az összes megmaradt aszexuális ellenző alól kihúzták a talajt.
A tanítói könyvek tanítói könyvek. Az ószövetségi prófétai könyvek viszont bizonyítottan később keletkeztek, mint azok az események, melyeket a próféták megjövendöltek. Kivéve Krisztust, mondja a vallásos Olvasó. Igen, kivéve Krisztust. Nem is mindig ők jövendölték meg, csak használták a nevüket. Ézsaiás (Izajás, Jesája) például nagy valószínűséggel nem egy, hanem mindjárt HÁROM próféta volt: Proto-Deutero-Trito-Ézsaiás. De ezeket a levélíró is tudja.
És akkor a történeti könyvek, különösen, melyek az ősatyákról szólnak. Hallott valaha olyan történelemről, kedves Olvasó, amelyet ne formáltak volna az éppen uralkodó ideológia képére? Hallott olyan népről, amely azt mondja magáról, hogy mi bizony piszkos sivatagi rablók voltunk, kérem szépen, akik egész egyszerűen legyilkoltak mindenkit, akit a kiszemelt területen találtak, voltaképpen pontosan annyi jogunk van itt lenni, amennyi bárki másnak, csak mi voltunk az erősebbek, és ameddig erősek maradunk, talán nem túrnak ki? Pedig a "honfoglalások" általában így történnek. Szinte kivétel nélkül. Még az olyan nagy és komoly országok sem kivételek, mint az Amerikai Egyesült Államok. Nézzenek alkalomadtán utána, honnét is ered a Hálaadás Napja. Tudják, amikor pulykát esznek. Bár az amerikaiak mindig pulykát esznek, amikor nem hot dogot, hamburgert vagy fánkot.
"Történtek", javít ki az Olvasó. Nem: történnek. És történni fognak. A mai európai országok nemigen érnek meg újabb ezer évet.
Természetesen a Biblia nem MINDEN könyve és története visszafelé igazolás. Nem is állítottam. Még azt sem vitatom, hogy amelyik az, abban van (lehet) MÁS is. A Biblia nem "visszafelé igazolt mese", hanem - ez esetben - egy fennálló vagy kívánt állapot igazolására szolgáló mese. És ez Krisztus életére is vonatkozik. Nem az ószövetségi próféták élték túl, és vonatkoztatták rá az ószövetségi jövendöléseket, hanem az evangelisták. Bibliakutatók és történészek megpróbálták eldönteni, mi volt az az összes evangéliumban, amit Jézus BIZTOSAN mondhatott. Egyetlen mondat maradt fent a rostán: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. Az Újszövetség SEM történelemkönyv, noha vannak - valószínűleg - hiteles leírásai. Ahogy az Ószövetségnek is lehetnek.
Ettől még lehet a Bibliában tanítás, lehetnek benne parancsok, tiltások, példázatok, megható és/vagy tanulságos történetek, költemények, és sok-sok inspiráció a mindennapi életre vonatkozóan. Olyan, mint a verselemzés. Ebben a vonatkozásban mellékes, hogy mi volt a szerző szándéka. S hogy ne csak a Bibliát vesézzük ki, ugyanazokat, mint amit a Bibliáról, el tudom mondani a Koránról is, különös tekintettel a Prófétára vonatkozó részekre.
A szent könyvek ESZKÖZÖK. Kinek erre, kinek arra. És ha teljesítették feladatukat, nem kell velük többet foglalkozni. Akár meg is lehet tagadni őket. Már Buddha is megmondta, ötszáz évvel Krisztus előtt. Gyakorolják is, szorgalmasan, csak épp nem buddhai értelemben.
De ez már a setét kor velejárója. Meg minden koré, teszi hozzá az Olvasó fanyar mosollyal, és, mint oly gyakran, most is igaza van.
2015. 07. 01.