"Izrael addig fog létezni, amíg az Iszlám el nem pusztítja, mint ahogy másokat is elpusztított már korábban" (A szent emlékű mártír, Hassan al-Banna imám).
Ezt rakta ki egy nagyon kedves ismerősöm. A szent emlékű mártírnak természetesen igaza van, ha és amennyiben...de ez nem most fog bekövetkezni. Nem tudom, mikor, de nem most. És már kezd idegesíteni a rémüldözés. Ha még azt mondaná valaki, hogy basszus, kit akarnak hunyóként kihozni ebből az egészből, vagyis kire feni Amerika (ez olyan megnyugtató, és konkrét) megint a fogát, még megérteném. De hogy az iszlám? Különösen az a pár végsőkig megnyomorított szerencsétlen, bezárva egy fal mögé a saját országában...házilag eszkábált és csempészalagutakon áthozott rakétákkal...háttértámogatás nélkül, nehézfegyverzet nélkül, légierő nélkül, technika nélkül...ne legyen már senki hülyébb a sokévi átlagnál. A palesztinokat az utóbbi, körülbelül hatvan évben mindenki és mindig valamire felhasználta. Senki nem fogadta be őket végleg, de mindenki rájuk hivatkozott, ha úgy érezte, sanszos Izrael ellen. Vagy úgy érezték helyette, akik mögöttük álltak, és akik amúgy szartak Izraelre magasról. Ők Izrael támogatóira vadásztak. Már Izrael maga is több játszma eredményeként jött létre, és teljesen mellékes bármely játszma szereplőinek a nemzetiségi hovatartozása. A szovjetek az angolokkal akartak kibabrálni, aztán, miután ők távoztak, Izraellel, hogy ők maradjanak a nevető harmadikok, persze arab burnuszban. Az amerikaiak támaszpontot akartak és egy erős szövetségest. A zsidók - az átlagzsidók - egy illúziót. Az átlagarabok békességet és a korábbi status quo-t. A nem átlagzsidók...nos, itt kezdődik, amiről azt írtam, hogy lényegtelen a nemzetiségi hovatartozás. Legfeljebb történelmileg lényeges, azért, hogy miért éppen ők. Tehát nem Izrael vagy a palesztinok sorsa dőlhet el itt, hanem a világ sorsa. De csak akkor, ha az összes nagyhatalom úgy akarja, vagy a világpolitika sakkjátszmája kikényszeríti, mint az eddigi két világháborút, de legalábbis az elsőt.
Hogy is mondják maguk az izraeliek? Ami a Közel-Keleten történik, abban a Moszad keze mindig benne van valamiképpen. Mi látunk valamit, amiről azt gondoljuk, lényeges, de nagy valószínűséggel a lényeg valahol teljesen másutt van. Mondjuk, találnak sok-sok iráni rakétát. Esetleg néhány iráni állampolgárral. Vagy éppen hogy nem találnak semmit, viszont azt szeretnék, hogy valaki lépjen. De hogy nem a szerencsétlen palesztinok az igazi vadak, arra most és itt nagy tétben fogadnék. Még akkor is, ha valóban ők lőtték ki azokat a rakétákat. És ha valóban azt hiszik, az ellenkező oldalon állnak, mint Izrael. Akkor is, ha meg vannak győződve róla, hogy kijátszva a zsidó éberséget, ők szerezték be, és halmozták fel az ellenállás néhány, Izraellel szemben amúgy teljesen hatástalan fegyverét.
Végtére Gavrilo Princip is meg volt győződve a maga igazságáról. Arról is, hogy önállóan döntött, és a cél a független Bosznia-Hercegovina volt, esetleg egy független délszláv állam.
Én jártam Egyiptomban is, Iránban is, Jordániában is, Izraelben is, csak Szíriában nem. Az asszuáni gát (két gát) haszna erősen vitatott, mindenesetre, ha valami történne velük, Egyiptomnak jó időre vége volna. Volt szerencsém rajta állni. Ezt a roppant fontos létesítményt (a főgátat) két, azaz kettő homokzsáktorlasz védte, néhány katonával és szerintem még Rommel idejéből ottmaradt puskákkal. Ennyit a vérszomjas arabokról, és az arabveszélyről.
2012.11.18.