Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

"A tökéletes: akár a tökéletlen.
Működése véghetetlen.
A TELJESSÉG, AKÁR AZ ÜRESSÉG.
Működése mérhetetlen.
Az egyenes, mint a görbe,
a szellemes, mint a dőre,
az ékes szó, mint a dadogó.
A mozgás a fagyot legyőzi,
a nyugvás a hevet legyőzi,
a béke a rendet megőrzi." (Tao te KIng)

"Ha nincsen üresség, nincsen megteltség sem,
ha nincsen hiány, nincsen vágyakozás sem, s a sóvárgó szerelemben mindig ott az idegenség, az idegenségben pedig ott a fölfoghatatlan:
fényes, mint a sárkánykígyó bőre,
érinthetetlen, mint az asszonyok pillantása." (Defensor könyve 112.)

"... A cél voltaképp mi is?
A cél, megszünte a dicső csatának,
A cél halál, az élet küzdelem,
S az ember célja e küzdés maga." (Madách Imre: Az ember tragédiája, tizenharmadik szín)

"Megtagadnám, aki voltam,
hogy megtaláljam nyugalmam." (Hobo)

Időstrukturálás. Milliószor használtam már ezt a kifejezést, ráadásul loptam. Az idő eltöltése valahogy. Az ember kijelöl magának különböző célokat, és amikor eléri, elégedett lesz. Keresztrejtvényt fejt, lakásra-autóra gyűjt, megcéloz egy pozíciót, egzisztenciát, bármilyen eredményt, kutat, állatokat tenyészt, építkezik, politizál, harcol. Szórakozik. "De hát ez nem szórakozás", vonja össze a szemöldökét a nyájas Olvasó. "Verítékes munka és önfeláldozás." Dehogynem szórakozás. Mi más volna? Elviszi magával, ha meg kell majd halnia? Az önfeláldozásról pedig még beszélünk. "Nem viszi. De itt marad, és másoknak hasznára lesz." Mit csinálnak vele? "Használják. Arra, hogy könnyebb legyen az életük. Vagy folytatják." És utána? Magukkal viszik? "Nem. Nem tudják. De az ő utódaik..." És így tovább. Amíg a Nap el nem használja a hidrogénkészletét, majd a hélium égetésével vörös óriássá nem válik, és fel nem perzseli a Földet. Azután persze összeroskad, és mint fehér, később fekete törpe vegetál tovább, jelenlegi tudásunk szerint akár az idők végtelenjéig. De ez már minket nem érint. Ami azt illeti, ahogy most kinéz, örülhetünk, ha még pár ezer évet lehúzunk ezen a sárgolyón.

Amikor azt mondják, "az élet értelme", akkor a CSELEKVŐ élet értelmére gondolnak. Értelme csak cselekedeteknek lehet. Annyi, amennyivel közelebb visz a célhoz. Ha az ember elérte, elégedettséget érez. De mi a cél? Ezzel az a baj, hogy amit célnak neveznek, nem cél, hanem ugyanolyan eszköz, mint amivel elérik. Madách - hányszor idéztem már ezt is - tökéletesen felismerte. És akkor a cél a halál? Dehogy. Madách nem ezt írja. "A cél halál." Nincs "a". Ha - ebben a kontextusban - az ember eléri célját, az élete értelmetlenné válik. Egyet jelent a halállal. Az időstrukturálás vége a halál. A cselekvés halála. A vég vége. Elröppen, és elviszi magával a jól végzett munka feletti elégedettséget is. Mintha valamit kaptam volna, érzi ilyenkor az ember, pár pillanatig. Néha kicsit tovább, de mindegy. Ez az elégedettség. Valami hiányzott, és most megteltem vele. ELÉG belőle. Több nem kell. Ezt érzi az ember kis ideig, aztán már nem érzi. A valamikori célja eszközzé válik, ha nem használják, értelmetlenné. Hacsak új célt nem talál magának, és ez így megy, ameddig ténylegesen meg nem hal.

Az ember MULAT. Szórakozik, írtam más szóval fentebb. MÚLATJA AZ IDŐT. Csak egy szinonima. Eltölti valahogy. Bárhogy. Az a lényege, hogy telik. Más lényege nincs. Végső értelme sincs. Hiszen mi is az a "végső"?
Még mielőtt a kedves Olvasó észbe kapna: most arról beszélek, ami közönségesen történik, nem arról, aminek - szerintem - történnie kellene. Mégpedig jó esetben történik, mert rossz esetben még ez sem történik. Csak megy az idő. Elfolyik. Ahogy öregszünk, - számunkra - egyre gyorsabban folyik el. Hiszen életünk egy napja és az addig leélt napjaink arányszáma minden nappal kisebb lesz. Az elégedettséghez újabb és újabb célok kellenek. Vagy egy kő a cipőnkben. "Az már a boldogság, ha kirázom belőle, nem az elégedettség", mosolyog az Olvasó. Lágy, szőke és másfél mázsa, ahogy József Attila fogalmaz. Vagy kicsi és csíkos. Apró elégedettség, apró boldogság.
"Van végső", tiltakozhatnak a vallásos keresztények-keresztyének. Úgy ki akartam kerülni a kereszténységet. Már csak azért is, mert egy konzekvens keresztény (keresztyén), különösen egy református, sohasem lehet elégedett. Ebben az életében legalábbis soha. "Majd akkor. A parúzia - Krisztus második eljövetele - után." És akkor mi van? Belegondoltak abba, milyen lehet az "örökké"? "De ha az ember boldog." Az ember nem lehet örökké boldog, sem örökké boldogtalan. Aminek kezdete van, mondta Buddha, annak vége is van. Krisztus boldog, írja Cseh Péter római katolikus káplán. Ha még ember volna, bizonyára érezne boldogságot is. De már nem ember. Ott ül a mindenható Atyaisten jobbján. Ha Isten boldog, akkor elégedett. Ha elégedett, akkor befejezte a játékot. A játék végével vége az időnek. És az idővel vége a boldogságnak is. Nincs miért elégedettnek lenni. Az még a játékhoz tartozik.

És a buddhizmus? A nirvána? A hindu jógakkhéma, (jóga)CSÖND, vagy kaivalja, elkülönülés (mindezek még nem azonosak a nirvánával), amit a niródha, a tudat mozgásának megfékezése, egy kómaszerű állapot előz meg? A nirvána ELLOBBANÁST jelent. Nem egy hely. Nem olyan, mint a Mennyország. Mint állapot, ekvivalens az előző bekezdésben említett játék végével. Onnantól már csak a szunyáta, ÜRESSÉG marad. Ezért nagy a kínai-japán buddhák hasa. Az üresség szimbóluma. Egyben a bőségé. A tiszta lehetőséggel (potentia pura) azonos semmié. Azé a semmié, ami végtelen sok új játék lehetőségét rejti magában. Potentia absoluta, abszolút lehetőség, ami a játék kezdetétől potentia ordinata, rendezett lehetőség lesz. Igen, ez már Aquinói Szent Tamás. Farkába harapott a kígyó: visszaértünk a kereszténységhez. Annyi a különbség a keleti és nyugati felfogás között, hogy a keleti egy lépéssel továbbmegy. Persze a nyugati is (kétezer év gondolkodása azért jutott valamire), csak azt nem szeretik hangsúlyozni. Egy tejjel-mézzel folyó Kánaán sokkal kézzelfoghatóbb.

A Buddha már túl van az elégedettségen. Ha már csak Isten marad, Isten is túl van. Ez már nem a boldogság-szint. A szerelemnek múlnia kell. Sztevanovity Zorán elénekelte nekünk.
A játék vége. A cél a játék befejezése? Attól függ, honnét nézzük. Ha a mi oldalunkról, akkor igen. Ha Isten oldaláról, akkor, ahogy kedve tartja. A célok egymásutánja eszközök egymásutánja. Ha nem tudunk velük mit kezdeni, jöhet a következő cél, ugyanazért. Mint a lőtéren az agyaggalambok. Egyszer csak sikerül. Azt mondják, a remény hal meg utoljára.
De mi? De minek kell(ene) sikerülnie? Annak, hogy mozgóból mozdulatlanná váljunk. Azt is írhattam volna, írtam is már sokszor, hogy mozgatottból mozgatóvá. Vagy azzá, vagy nem. Mindegy. A cél az, hogy ne legyen több cél. Hogy MINDEGYIKET megvalósítsuk. Hát azt meg hogyan? Végtelen sok célt véges idő alatt? EGYIKEN KERESZTÜL. Melyiken? Mindegy. Ez is mindegy, kedves Olvasó.
És akkor az önfeláldozás? A lényünkből jön, ha jön. Lelkünk mélyéről, vagy tudatunk mélyéről. Ha lelkünk mélyéről, akkor, mint amivel önmagunkat fejezzük ki, éppen az ellenkezője: önmagunk megtalálása. Ha a tudatunk mélyéről, akkor meg azért, mert felismertük, hogy olyat, ami nincs, nem lehet feláldozni. Aki meg akarja tartani az ő életet, elveszti azt. Aki pedig elveszti az ő életét, megtartja azt. "Én érettem", javíthat ki az Olvasó.

Pontosan.

Ez már a tizenegyedik karácsonyi kívánság volt, a ráadás. Pató Selamnak, szeretettel.

2015. 06. 24.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1