"Az állatoknak is van lelke. Az állatok sokszor többet érnek, mint sok ember!" - írták Cseh Péter barátomnak (katolikus pap, ismerőseim között). Ő kérte, hogy ha valamelyik írásomat ő inspirálja, kvázi neki válaszolok vele, tüntessem fel a nevét. Legyen hát.
Megismerkedésünk körülményeit fedje jótékony homály. Karizmatikus. Tud focilabdával dekázni, ráadásul reverendában, nem mintha ez nekem olyan sokat jelentene. Bár van, akinek igen. Fényes karrier vár rá, ha ezt az oldalát mutogatja. Még hisz az egyházában. Talán. Úgy tűnik. A maga módján persze, ami az én olvasatomban az ő olvasatait jelenti. És ennek nem tudomásul vevését, persze. Aminek a vége mindig a bizonyítvány magyarázása. Hiszen bármit lehet igazolni, meg cáfolni is. Az az igazi, ha ez a kettő együtt van. Akkor lehet kijelenteni, hogy értünk valamit, mondta László András sok-sok éve, ha tökéletesen be tudjuk bizonyítani és tökéletesen meg tudjuk cáfolni. Sőt. Érteni és nem érteni is lehet együtt. Van egy olyan jógagyakorlat, hogy az ember egy teljesen megértett szöveget teljes koncentráció mellett ne értsen. Nos, fiatal pap barátunknak a nem értés már egészen jól megy sokszor. Mint ez esetben is.
Azt találta válaszolni ugyanis, hogy nem hiszi, hogy bárki feleségül venne egy kutyát. Mintha ennek a lélekhez bármi köze is volna. Nem lehet vele szaporodni, ez tény. Más faj. Bár egy csimpánzzal, vagy más emberszabású majommal lehetne. Ha a nagymacskáknak sikerül egymás között, nekünk is sikerülne. Nyakamat rá, hogy már kipróbálták, és nem csak az őskorban, amikor a - bizonyított - gorillagének bekerültek az emberi génállományba, neandervölgyi rokonaink génjei mellé.
De maradjunk csak a léleknél. Minden élőlény animált, lelkesített, mondja a teológia. Még a növények is. Prédikátor 3, 21 például. Viszont nem minden élőlény spiritualizált. Ez az ember kiváltsága. Szellemi lélek, fogalmaz a katolikus dogmatika majdnem ezer éve. Dichotómia. Kettősség. Azelőtt a szellemmel hármasságról, trichotómiáról beszélt. Hogy miért e radikális - bár indokolható - változás, annak titka, mint mindig, nem Istenben, hanem az egyház logikájában keresendő. Újabb előleg a kedves Olvasónak A jó király-ból. Ha ugyanis az ember a személyiségétől - lelkétől - független szellem révén közvetlen kapcsolatban áll Istennel, akkor nincs szükség mediátorra. Közvetítőre. Nincs szükség...egyházra.
Összeházasodni bárkivel lehet, írtam neki. Sőt bármivel. Egy sodrófával is. Azzal is szoktak, tettem hozzá mosolyogva. A házasság társadalmi intézmény. Azzal köthető, akivel/amivel a társadalom megengedi. Pont. Eredeti értelme a gyerekek jogi hovatartozása volt. A gyerekekről szól, nem két ember egymáshoz való viszonyáról. Ma is arról szól. A többi részletkérdés. Ha az a két ember meleg, attól a gyermek nem lesz meleg, amennyiben mások a génjei és/vagy hajlamai. Maugli se lett farkas. Tarzan se lett majom.
De ha nem emberről van szó? Akkor a házasság, ha annak is nevezik, tartalmát veszti. Hiába mondják ki, nem házasság. Hiába mondom ki, hogy a piros zöld, attól még nem lesz zöld. Kivéve, ha neveket cserélek. De a tartalom úgy is változatlan marad, csak onnantól más címke alatt lehet megtalálni. Kutyából nem lesz szalonna. Feleség se. Legfeljebb szellemesnek szánt, ostoba, otromba és oda nem illő poén. Amerikában kipróbálták, írta egy kommentelő. És? Ott szeretik azt hinni, hogy ők fújják a passzátszelet. Hogy csak szándék kérdése, és minden lehetséges. Aztán rá kell jönniük, hogy mégsem. Még vicc is született belőle: az amerikaiak mindig megtalálják a helyes megoldást. Miután az összes többit kipróbálták.
Mindazonáltal az állatok nem érnek többet, mint sok ember. Hiába húzza most az összes széplélek az orrát. Még az idióta is összehasonlíthatatlanul magasabb szinten áll, mint a legokosabb állat. Minőségileg más. És most nem keverek bele sem lelket, sem szellemet. Van valami, amitől más. Nevezze ki-ki, ahogy akarja. Még differenciálhatja is. A lényegen nem változtat.
Persze nem szellemileg értik, hanem erkölcsileg. Kedves, drága jó Olvasó. Az állatoknak NINCS ERKÖLCSE. Az erkölcs előfeltétele a tudatosság. Aki nincs tisztában cselekedete következményeivel, azt még a törvény sem bünteti. Az csak él, bele a világba. Ha NEM követ el "gonoszságot", ugyanúgy nem érdeme, mintha "jót" csinálna. Ez a nacionalizmus demagógiája. Hogy valaki valakinek (valami valaminek) született, az se nem pozitívum, se nem negatívum. Az csak tény. Ezért nagyobb kincs a megtért tékozló fiú, vagy megkerült bárány, mint a többi. Hogy ma se maradjon ki a Biblia. Van olyan ismerősöm, aki onnantól nem olvassa, amit írok. Hát most már elolvasta, ha eddig eljutott.
Az állat és az ember csak biológiailag összehasonlítható. Azon túl nem.
Ostobaságot ostobasággal nem lehet cáfolni. Se oda, se vissza.
2014. 10. 07.