"ÁDÁM
Mi jajgatás ez, Lucifer, mondd nekem?
LUCIFER
Rabszolgák bőgnek, hahha, fáraó.
ÁDÁM
Akkor jól van."
(Karinthy Frigyes: Az embrió tragédiája)
Elélcelődgetünk itt Orbán Viktoron. Én is. Mindannyiunk mentségére szolgáljon, hogy a beszédeit (is), elsőre mindenképp, az értelem felől próbáljuk megközelíteni. Vagyis... a MI értelmünk felől. Miként az országgal való ténykedéseit is. Hogy mit akar mondani, amit mondani akar, mennyire válik Magyarország javára, amit csinál, mennyire válik Magyarország javára, minden mennyire válik Magyarország javára. Vagy mennyire nem válik.
De, édes, kedves, drága, jólelkű Olvasó. Mi volna, ha - életében először - megpróbálná magát Orbán Viktor helyébe képzelni? És még mielőtt a híveit szapulni kezdi, megpróbálná őket is megérteni? Megpróbálná megérteni, hogy Ő miért teszi, amit tesz, ŐK pedig miért nyalják be, és miért nem akarják észrevenni, ami kiveri a szemüket. És ha mindezeket megpróbálja, nem fogja azt mondani erről az emberről, hogy buta. Meg fogja érteni, hogy azokra a kétségtelen és összefüggéstelen, ellentmondásoktól nyüzsgő ostobaságokra, amiket összehord, miért lenne célszerű mégis inkább Polonius szavait alkalmaznia a Hamletből: "Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer." (Arany János fordítása, II. felvonás, 2. szín, eredetileg "őrültség", "madness".) Ne féljen senki, most nem fogunk pszichologizálni.
Orbán Viktor pártpolitikus. Azért pártpolitikus, amiért az ókori Athén három egymással vetélkedő arisztokrata családja közül az Alkmaiónidák is a demokráciát (amit ott annak neveztek) tartották a legcélszerűbbnek hatalmon maradásuk szempontjából. Addig annyi történt, hogy e három család közül ketten összeszövetkeztek, száműzték a harmadikat, majd egyikük hatalomra került a másik támogatásával. Később azonban ők is összekülönböztek, egyikük szövetkezett a száműzött harmadikkal, akivel kitúrta a vetélytársát, és most azt száműzték. Ez így ment mindaddig, ameddig az éppen hatalomra került, ráadásul az úgynevezett külóni vérbűnnel (a lázadó Külón híveit Pallasz Athéné templomában mészároltatta le egyik ősük) terhelt Alkmaiónidák az egészet egy rendkívül befolyásolható embercsoport: a választójoggal rendelkező polgárok kezébe nem tették. Orbán Viktor igazi felismerése az volt, hogy a tetszőleges ideig való hatalmon maradáshoz, sőt, e hatalom tetszőleges gyakorlásához nincs szükség látványos erőszakra. Tökéletesen elegendő a választási rendszer átalakítása, és annyi választópolgár megtartása, amennyi a kívánt "többséget" - értsd: e rendszer szerinti többséget - biztosítja. Jó, és hogy jön ide a párt? Úgy, hogy a párt egy érdekcsoport. Párt nélkül egyetlen uralkodó sem maradhat uralkodó. Párt nélkül még Mátyást sem koronázták volna királlyá. A különbség az, hogy ameddig Mátyás kedvére válogathatott a támogatók között (az őt trónra segítő Szilágyi Mihály gyámkodását azon melegében el is utasította), addig Orbán Viktor nem válogathat kedvére. Ezt még Lenin, Sztálin, Mussolini, Hitler, Rákosi vagy Kádár se tehette meg. Még ez is fordított, mint a természetben: itt a szülő van gyermeke (pártja) méhében, egy eltéphetetlen köldökzsinórral összekötve vele. Vagyis el lehet tépni, de ez a "szülő" számára nem életet, hanem politikai halált jelent. Már Paff, a bűvös sárkány is felismerte, hogy "barát nélkül gyenge még a sárkány is". Persze ezek nem igazi barátok. Nem számít, akartam leírni, már le is írtam, de hogyne számítana. Ez számít igazán. Ez nem barátság. Ez, hogy magamat ismételjem, egy érdekkapcsolat. A többi pedig mellékes.
Én gyakran hozok példákat a történelemből, teológiából, filozófiából, állat- (különösen kutya-) tenyésztésből. Ezekhez értek, legalábbis ezekkel sokat foglalkoztam. Egy galambtenyésztő valószínűleg a postagalambokból merítene, egy akvarista a halakból. Orbán Viktor tanult szakmáját tekintve JOGÁSZ, hobbiját tekintve futballcsatár. CSATÁR. A csatár, azon kívül hogy összevissza rohangászik a pályán, CSELEZ. Úgy próbál meg gólt rúgni, hogy kicselezi az ellenfelét. A jogász jogszabályokat alkot, illetve próbál alkalmazni. E két tevékenység házasságából pedig pontosan olyasmi születik, mint amit van alkalmunk tapasztalni. A Fidesz által alkotott jogszabályok cselek. Cselek és csapdák. A miniszterelnök beszédei szintén cselek és csapdák. Már kormányra kerülése előtt is azok voltak. Azok voltak a Fidesz ellenzéki kezdeményezései is. És a tuskólábú kormányzó pártok rendre beszopták őket. Ugyanúgy beszopják ellenzékben is. Sőt, a bírálók is beszopják. Beszopják Gyurcsányt, a rezsit, az illiberalizmust (még a helyesírási tanácsadó sem akarja engedni, hogy leírjam javítás nélkül), a sallert, a menekülteket. Mit mondott Rodolfó? "Csak a kezemet figyeljék." Mit mondott Orbán: "Ne azt figyeljék, amit mondok." Szándékosan nem folytattam az idézetet.
Orbán Viktor a pártja nélkül nem volna miniszterelnök. De akkor sem volna miniszterelnök, ha a pártja gyenge volna. Mindazok számára, akik őt szeretnék a miniszterelnöki székben látni, a világ legtermészetesebb dolga, hogy saját híveinek juttat. Már csak azért is, mert ők is potenciális haszonélvezők. A világon semmi kivetnivalót nem találnak abban, ha Orbán kliensei nyerik a közbeszerzéseket. Miért is találnának? Még meg is tudják ideologizálni: szeretett hazánk érdeke szeretett pártunk kormányzása az idők legvégső határáig, de ez akkor lehetséges, ha szeretett pártunk erős. Ezzel egyedül Orbánnak lehet némi problémája, amennyiben több az eszkimó, mint a fóka. Úgy tudja megoldani, ha tanul Sztálintól: bevezeti a vetésforgót. Annyi a különbség, hogy nála a kegyvesztetteket nem Blohin főhóhér lövi tarkón a Ljubljankában, csak partvonalra kerülnek, és azontúl abból élnek, amit addig összeszedtek. Ezért a mohóság is: jó, jó, lehet, hogy a következő választást is megnyerjük, de az már korántsem biztos, hogy ÉN is kebelbeli maradok további négy (önkormányzatoknál öt) évre. Semmi illogikus (tanulok) nincs ezekben a dolgokban.
És az ország? Igen, az ország. Az országot mindaddig, ameddig párt (csoport) kezében van a hatalom, EZ A CSOPORT EL FOGJA TAKARNI a tagjai-szimpatizánsai elől. Miért? Most írtam le. Azért, mert az első MINDIG a csoport lesz. Egészen addig, ameddig nem ANNYIRA erős, vagy nem hiszik ANNYIRA erősnek, hogy ne kelljen aggódni miatta, szól közbe az Olvasó. De ilyen soha nincs. Ugyanúgy nincs, mint olyan pillanat sem, amikor az ember - ha tehetné - megállítja az időt, mert most, most TÖKÉLETESEN boldog. Ugyanúgy nincs, mint kalóznak vagy útonállónak az "elég". És ráadásul még igazuk is van. Minden változik. Bármi beüthet bármikor. Idősebbeknek ugye, ismerősen hangzik az a szó, hogy "éberség"?
Még paradoxont is lehet belőle fabrikálni: azért akarom, hogy az összes forrást, amire rátehetem a kezem, a pártomhoz irányítsam, kisemmizve ezzel az országot, mert enélkül a pártom nem lenne elég erős, hogy rendbe hozza. Nagyon könnyű ezt elhinni, annál is inkább, mert a pártrendszer ÍGY MŰKÖDIK. Másképp nem tud működni. És az ország EZÉRT nem működik. Ameddig pártrendszer van, ezen csak toldozgatni lehet. Másutt is, csak más országokban mások az alapok. Ameddig a kövér lefogy, a sovány éhen hal.
Azoknak a butaságoknak, amelyek a miniszterelnök szájából rendszeres időközökben elhangzanak, nem értelmi, hanem érzelmi jelentése van. De ez még mindig nem csel. Csel úgy lesz belőle, hogy az ellenfél a miniszterelnök LÁBÁT nézi, és nem a labdát. Ha balra mozgatja, balra ugrik, ha jobbra, akkor jobbra. Közben pedig a labda már régen valaki másnál van, aki be is rúgja. Egy kígyóbűvölő vagy matador nem csinálhatná ügyesebben.
De hogy még jobban érthető legyen. 2002-ben a Fidesz elvesztette a választásokat. Előtte volt egy televíziós vita Orbán és Medgyessy között. Azt mondja a KÖZGAZDÁSZ Medgyessy, hogy a kukorica felvásárlói árát fel kellene emelni. Hogyan? - nézett rá Orbán. Hiszen a kukorica felvásárló ára ettől meg ettől függ. Én mégis azt mondom, válaszolta Medgyessy, aki mindezt legalább annyira jól tudta, hogy a kukorica felvásárlói árát fel kellene emelni. A parasztbácsi meg pödört egyet a bajuszán elégedettségében, és az MSZP-re szavazott.
Az utóbbi tizenhárom évben ez volt az utolsó, amikor cselt láttunk a baloldalon. A jobbon viszont annál többet. Mindjárt a választások után, amikor Medgyessyt belehajszolták a túllicitjei teljesítésébe. És ez a szerencsétlen ember nem azt mondta, amit bátran mondhatott volna, hogy kérem, nekem meg kellett ezeket ígérnem, mert meg akartam nyerni a választásokat, de nem tudjuk teljesíteni, mert csődközeli állapotba kerülne az ország, hanem bevezette a 13. havi nyugdíjat, felemelte a közszféra fizetését, és csodálkozott, amikor a Fidesznek ez sem volt elég. Innen egyenes út vezetett az őszödi beszédig és vele együtt két miniszterelnök bukásáig.
A három igenes népszavazásból, a határon túliak állampolgárságából nem lehetett jól kijönni. Mit tett a baloldal a rezsicsökkentéssel? Megpróbálta bebizonyítani, hogy az nem valóságos, nem annyi (tényleg nem annyi), hogy vissza fog ütni. Nem ütött még vissza, mert az egészet az tette lehetővé, hogy az energiahordozók árai elindultak lefelé, és a kormány ezt követte, FÉL ÉV CSÚSZÁSSAL. Fél évnyi extraprofit, és a következő megnyert választás. Közben Európa szapulása, most meg a menekültek. Az ellenzék megpróbál cáfolni, az értelemre és emberségre apellálni. De azon az oldalon, ahol ezek hatnak, sem értelem, sem emberség nincs.
Mit lehetne csinálni? Azt, amit a Fidesz csinált a 2002-es választások után. Rendben van, rezsicsökkentés. DE CSAK ENNYI? Igen, Európa rossz. Akkor lépjünk ki az Unióból. Kerítés? Nevetséges. Falat akarunk. Kerítést mindenhol. Még mindig nyüzsögnek a menekültek. Még mindig uniós tagállam vagyunk. Ez a kormány tehetetlen. Csak a száját jártatja. Jól írta le egy itteni lány: a Betyársereg pojácák gyülekezete. Már-már megörültem, de olvastam tovább: hol vannak a betört fejek? Jó, ez egy jobbikos lány. De valóban: hol vannak a betört fejek? Miért vagyunk az Unióban? Miért nincs fal és sokkal hosszabb kerítés? Ha már lúd, legyen kövér.
Olyan kövér, hogy pukkadjon szét, mint a Hófehér című zseniális egykori animációs filmben Oroszlánszagú Richárd a tyúkbéltortától.
A focipályán nem romantikus verseket kell felolvasni.
2015. 07. 27.