"Nincs előnyöd abból, hogy becsapod önmagad." Bodhidharma, a csan (zen-) buddhizmus első pátriárkája. MINDEN, amit tudni vélünk (és ez rám is vonatkozik), MENEDZSELT INFORMÁCIÓ. Ha ötször le nem írtam, egyszer sem. És az egész ÚGY TŰNIK, mintha igaz volna. Vannak dolgok, melyek alátámasztják. Van például népvándorlás, mindig is volt. Vannak menekültek, ők is voltak mindig. Vannak háborúk, vannak ellenfelek. Van világegyetem, van Föld, vannak benne országok. A Föld nem marad mindig olyan, mint amilyen most, beleértve az országokat is, a világegyetem sem, semmi sem. De ezekkel az információkkal önmagában semmit nem érünk. Túl általánosak. Most következne a definiálás, amin szinte mindig át szoktak siklani, lévén, hogy túl fárasztó. Gondolkodni kell hozzá. Apropó, gondolkodás. Duncan Shelley, akitől az idézetet loptam, és a menedzselt információra vonatkozó mondatot is (Kunoichi-trilógia). Jobban nem tudnám megfogalmazni. Vagy csak lusta vagyok rá. Épp elég jó így is. Szóval, "az agy gondolkodik", írja Duncan. Ez is egy ugyanolyan információ, mint a többi. Arra támaszkodik, hogy van agyunk, és abban különböző biokémiai folyamatok játszódnak le. Ennyi. Az, hogy Ő gondolkodik, egy állítás, melyet az agy gondolkodását egyáltalán nem bizonyító tényekkel társítottak. HA gondolkodásnak azt nevezzük, hogy biokémiai folyamatok játszódnak le egy testünket irányító szervben, akkor az agy gondolkodik. HA feltesszük, hogy az agy fölött nincs más, ami AZ AGYAT irányítja. Vagy aminek az agyban lejátszódó folyamatok a testi analógjai. És föltesszük. Vagy FÖLTESZIK. MI pedig így tanuljuk meg. MINT MINDENT.
Látunk különböző dolgokat. TAPASZTALJUK ŐKET. Menekülteket, sokat, itt és ott. Eddig is láthattunk volna belőlük, talán nem ennyit, de eddig senki nem hívta fel rájuk a figyelmet. Látunk fényképeket, videókat, különböző kísérőszöveggel. Néha rá lehet jönni, hogy már máshoz elsütötték, néha nem. Hallunk olyanokról, mint az "al-Kaida", Oszama bin Laden, tálibok, Iszlám Állam, az észak-koreai Kim-család, merényletek elkövetői, és látunk-hallunk más dolgokat, melyeket az aktuális információ-szolgáltatás céljának megfelelően ezekhez társítanak. Néha kipécéznek valakit a tömegből, egy politikust, ismert embert, vagy ismertté tesznek valakit. Ilyen a "fekete ruhás nővér", Sándor Mária is. Egy teljesen átlagos egészségügyi dolgozó, aki egyszer valamiért fekete ruhát viselt. Ilyen volt Alekszej (eredetileg Andrej, de a Pravda elírta, és a Pravda soha nem hazudik) Grigorjevics Sztahanov, Pióker Ignác, Horst Wessel, sőt, ilyen volt az összes diktátor, Lenintől Sztálinon át Hitlerig, Rákosiig, Kádárig. Megcsinálták őket. Később maguk is beilleszkedtek a nekik rendelt szerepbe. NEM ŐK CSINÁLTÁK MEG MAGUKAT, csak ennyit kell hozzátennem. És szó nincs összeesküvésről, mint a Kunoichi-trilógiában. Vagy ha van, akkor ez csak azért és annyiban összeesküvés, amiért és amennyiben minden érdekközösség annak nevezhető, tényleges összeesküvés nélkül is.
Elég régen létezik az a színház, amiben a közönséget is bevonják a darabba. Nos, ez egy olyan színház, amiben A KÖZÖNSÉGGEL JÁTSZATJÁK EL A DARABOT. És akkor nincsenek merényletek, menekültek, felfordulás, nyomor? Nincsenek demokráciák, köztársaságok, diktatúrák, birodalmak, forradalmak, ellenforradalmak? De, vannak. Pontosabban, VANNAK VALAMIK, AMIKET ÍGY NEVEZNEK. De amelyek EGYÁLTALÁN NEM BIZTOS, HOGY AZOK, AMIT ÉRTENEK ALATTUK. De továbbmegyek. Valószínűleg léteznek tálibok, al-Kaida-tagok, az Iszlám Állam harcosai. Vagyis léteznek emberek, akik ANNAK GONDOLJÁK MAGUKAT. Ez a legmerészebb állítás, ami feltehető. A többi már a menedzselt információ kategóriájába tartozik. Lehet, hogy még ez is.
Minthogy nem vagyunk képesek mindenütt egyszerre jelen lenni, és átfogni érzékszerveinkkel mindent (és még ez is elégtelen volna!), morzsákra vagyunk kénytelenek támaszkodni. Ha valakinek volt dolga újságírókkal (nekem volt), és adott riportot (én adtam), majd utána elolvasta, amit róla írtak, tudja, miről beszélek. Már csak az, hogy az információ átfut EGYETLEN másik emberen, meg fogja változtatni. És akkor még az akaratlagosságról nem is beszéltünk. Talán nem is fontos. Az információk függetlensége semmit nem számít. Addig nem információról van szó, csak ADATRÓL. Információ úgy lesz belőle, hogy SZÁMUNKRA valamilyen jelentéstartalommal bír. "Viselkedésünket befolyásolni képes." És itt van a lényeg. Ezért kell(ene) mindent definiálni, és nagyon odafigyelni a következtetésekre.
A manipulációra való hajlam nem csak a politikusok sajátja. Minden emberé. Sőt, az állatoké is, "hivatalból". A macska felborzolja a szőrét, a kaméleon színét változtatja, amikor a halálfejes lepke kiterjeszti szárnyait. Eddig még rendben is volna. "Ez így működik." Onnét nincs rendben, ha valaki ÖNMAGÁT manipulálja. Ha nem akar tudomásul venni olyan dolgokat, melyek rá nézve is hatással bírnak, de kényelmetlenek. Például nem illeszkednek az ő álomvilágához. A belső színdarabhoz. Mert a "külső" színdarabbal a befogadás után az történik, hogy beépül egy "belső" színdarabba. Előbbiek miatt MINDIG másként, mint a másik emberbe. Ami nagyban lejátszódik, lejátszódik kicsiben is. A manipuláció alól csak Duncan Shelley regényében van kibúvás.
Akkor nem lehet véleményünk? De lehet, mindaddig, ameddig tudjuk róla, hogy az csak egy vélemény. Egy vélekedés. Ami soha nem lehet teljesen helytálló, mert ahány ház, annyi olvasat. Megfelelő alázattal ki lehet mondani. Ezt még nekem is gyakorolnom kell, jó sokat. De ha „felb@sszák” az ember agyát! Akkor fel. És? Ilyen a világ.
Meg kell próbálni a valóság minél kisebb szeletére összpontosítani. És minden mást kellő cinizmussal kezelni, már, ha a cinizmus a visszásságok kiemelését jelenti. És meg kell próbálni, bármilyen fárasztó is, mindent értelmezni és újraértelmezni. Hogy ha már teremtő még nem vagyok, de legalább kevesebb kellemetlen meglepetés érjen. Hogy a SAJÁT színdarabom köszönjön rám vissza, legalább a hétköznapok egy részében. És aztán -
Be fogom fejezni A jó királyt. Mihelyt befejeztem A látogató-t és a Párhuzamos dimenziókat. Pont erről szól. És - szerintem - sokkal jobban. Több munka is van már eddig is benne.
2015. 09. 02.