Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

"De szeretnék, de szeretnék Kun Bélával beszélni
De még jobban, de még jobban szobájába bemenni
Megmondanám Kun Bélának magának
Lányokat is lányokat is sorozzanak bakának

De Kun Béla, de Kun Béla azt írta a levélbe
Nem való a, nem való a puska a lány kezébe
Mert a lányra hatvanhárom szoknya kell
Szoknya mellé vörös baka csókja kell

Huszár sapkát, piros sapkát csapok Zsuzsi fejébe
Könnyű puskát, könnyű puskát adok gyenge kezébe
Kun Béla meg nyerget küld majd lovára,
Mint a szellő, mint a szellő vágtatunk a Tarnának."

 

Ilyen nincs, mondtam magamban. Ember nem lehet ennyire ostoba. Mégsem Rákosi alatt élünk. Kun Béla alatt sem. Majdnem, de mégsem. Lehet, hogy csak idő kérdése, de akkor sem. Nincs ok rá. Semmiféle előny nem származik belőle. Vagy hátrány nem származik a hiányából. Mi késztet arra egy bár rajongó, de idős embert, hogy elénekelje kamerák kereszttüzében: "a pénztárcámban nincsen pénzem, de csuhajja, / ha nincs benne, majd lesz benne, az Orbán Viktor majd tesz bele, de csuhajja"? Hogy kamerák kereszttüzében csináljon bohócot magából? Jó, jó, mondja nyugtatólag az Olvasó, ez az Echo tévében volt. Alacsony vérnyomásra ezt a csatornát írja fel az orvos. ANNAK a közönségnek ez egyáltalán nem ostoba, sem érthetetlen. Az a közönsége erre vár. Ezt szereti. Ez a mindennapi szellemi tápláléka. Rengeteg (szellemi) térfogatnövelő, ízfokozó, "E", guargumi, aszkorbinsav, fenilalanin. Más nem, de ő azt hiszi, ez a valóság, és ez neki elég. Azt AKARJA hinni. Mert ha nem lennének éneklő nénik, mi maradna? Az üres pénztárca. Így is az marad, de mellette ott a hit.

A baj csupán annyi, hogy ez nem hit, csak elhívés. A hit egy teremtő aktus. Bizonyosság. A nem látott dolgok felől való bizonyosság. A hívő és a hiszékeny ember az kettő. De a hívő és a HÍVŐ is kettő. Az első vakon hisz, a második nyitott szemmel hisz. Az "idea" a latin "videre", "látni, nézni" szóból származik. Rokon a szanszkrit "vidia" szóval (ebből képződött a "védák"). Valaminek az ideája azt a valamit jelenti, "látásban". (Látás alatt most metafizikai látást értünk. A metafizika görög szó, azt jelenti, hogy "túl a természeten" - "ta meta ta phüszika".) Leegyszerűsítve azt lehet mondani, hogy valaminek az ideája annak a valaminek a semmi természetinek nem alávetett, nem mulandó lényege. Szemben az idolummal. Az idolum Francis Bacon filozófiájában jelenik meg először, és KÖDKÉPET jelent. Az elhívő és a vakon hívő ezt a ködöt látja. Vagyis nem lát semmit, ami lényeges. Ha pedig nem lát semmit, ami lényeges, akkor nem lát semmit, csak a mulandót.

Két fontos dologra kell gondolni, ha meghallja az ember a Vezért énekkel dicsőítő néniket. Az első talán a másodiknál is fontosabb, és senki nem gondol rá. Azért nem gondol rá senki, mert az ő központi problémája is ugyanaz, ha másként véli is orvosolhatónak. A pénz. Amit a miniszter/miniszterelnök majd belerak az üres zsebébe. Igen, kedves Olvasó, nekem is ő jutott az eszembe. Megint Cseh Tamás. Nem a leghűbb pártkatona, hanem az az előtti.

 

"Elmondom egy álmomat.
Először egy férfi jött,
velem csak kezet fogott,
majd eltűnt egy ház mögött.

Aztán egy nő jött elő,
a keze csillogott,
énrajtam hosszú kabát,
figyeltem, mit mutatott.

A nő csillogó keze
kis köröket írva le,
a zsebemre rámutatott,
a kabátra, amiben álltam ott.

A kezem zsebembe nyúlt,
mint aki parancsra tesz,
ha ez már így alakult -
gondoltam - lesz, ami lesz.

Hasítékja volt csak neki,
a zsebnek nem volt zsebe,
vagyis tasakja, vagy mi,
a combomba markoltam bele.

 

Húzzak már ki valamit,
a nő intett: gyerünk, gyerünk,
a zsebemben semmi sincs,
s a nő intett: gyerünk, gyerünk.

A kéz intett: elő vele!
Egy választásom maradt,
ha a zsebemben semmi sincs,
előhúztam a combomat.

A nő intett: gyerünk, gyerünk,
s én lassan kihúztam önmagam
az üres zsebemen át,
hogy mutassam: valami van.

Ott álltam álmomban én,
az önzsebből előhúzott,
az iménti férfi kijött
és velem kezet fogott."

 

És ha tényleg belerakna? Panem et cirsensem. A római császárok, különösen népszerűtlen időszakaikban óriási összegekért vásárolták fel az egyiptomi gabonát, hogy szétosszák a nép között. Aztán következett a proscribálás, a gazdagok törvényen kívül helyezése a kincstár megtöltése végett. Nálunk nem a gazdagokat helyezik törvényen kívül, ennyi a különbség. Egy szép, nagy kórusra való is összejön nemsokára, sőt, már össze is jött. Hogy nem az effektív pénz a megoldás kulcsa, tudja a dalra nem fakadó Olvasó jól. Pedig lehet, hogy sokkal szebb a hangja, mint az éneklő nénié.

A második gondolat a Vezérről szól. Nem a jelenlegi vezérről, csak a vezérről úgy általában. Vagy a gururól, mindegy. A Gazdáról. A bölcs útmutatóról. Sőt, nem csak útmutatóról, hanem a héroszról, aki mindent egyedül is rendbetesz. "Hogy vítt ezerekkel, hogy vítt egyedül..." Erős, karizmatikus vezetőre egy GYENGE társadalomnak van szüksége. Olyannak, ami másképp nem működik. Ha nem lettek volna NKVD-s záróosztagok, amelyek szó nélkül lelőtték a visszavonulókat, ha nem lehetett volna a zászlókra kiírni, hogy "Za rógyina! Za Sztálina!", "A győzelemért! Sztálinért!", a Szovjetunió ugyanúgy elvesztette volna a második világháborút, ahogy a nimbuszától, majd trónjától megfosztott II. Miklós Oroszországa elvesztette az elsőt. Aztán, ami után Sztálin meghalt, elkezdődött a vezéri társadalom majd' negyven évig tartó vegetálása, amit a széthullás követett, mígnem ismét megjelent egy vezér. De ha ő meghal, és nincs megfelelő utód...Oroszország már rég nem Szent Oroszország, az elnöki kalap pedig távolról sem a cárok Monomah-sapkája. A vezérrel volna bajom? Távol legyen. Vezérre szükség van. De az a megfelelő társadalom, ami akkor is működik, ha épp nincs megfelelő kínálat. Igazi vezérek, az uralkodás művészei nem teremnek minden bokorban. Ha pedig épp nem teremnek, és uralkodó szakmunkások sem állnak rendelkezésre, jönnek az outsiderek. A parvenük.

Megfelelő táradalomban ugyanakkor a túlzott vezéri ambícióknak is gátat szabnak. Miért? Mert ha - emberek vagyunk - a mégoly erős és karizmatikus vezér elszállna saját magától, ha saját képére és hasonlatosságára kezdi szabni az országot, akkor az már vezéri társadalom lesz, amelyre mindaz, amit az előző bekezdésben leírtam, érvényessé válik.

A nem megfelelő társadalom...még csak néniknek sem kell énekelni benne. Még csak a Vezérről sem kell énekelni. Már maga az ének is elég, hogy az ember arra gondoljon, amire József Attila gondolt:

"És énbennem is leng a mérleg,
de nem húzza le, ami kell.
Lágy verőfény! Semmit sem értek,
csak hallom, kislány énekel."

 

Igen, kedves Olvasó. A mai mérleget nem húzza le, ami kell.

 

 

2013. 05. 23.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1