A Gárda átalakulásait már régóta nem tudom nyomon követni, igaz, nem is akarom. Gárdának katonai elitalakulatokat gondoltam régebben, ahogy azonban azokon az arcokon végigtekintek...eh, ha a Tienanmen tér lehetett a Mennyei Béke Tere 1989. június 4-én és lehet azóta is, akkor miért ne lehetne gárda?
E teljes, fejtetőre állított világban egy jelentészavarral több vagy kevesebb igazán nem számít. Átváltozás, teljes átalakulás, pete, hernyó, báb, éjjeli lepke, Magyar Gárda, Új Magyar Gárda - mintha egy korai szovjet filmet néznék a forradalom előtti illegális pártmunkáról. "Vedd át az útleveledet, Makszim" - búcsúzott a kommunista okmányhamisító az emigrációra kényszerülő főhőstől - "és ne feledd, hogy holnaptól nem vagy többé Makszim!"
Izgat ez már valakit? Dehogy izgat. Még a gödöllői cigányokat sem.
Szóval a Heves megyei gyepűparancsnok, vagy főcsővezető, mit is beszélek, KAPITÁNY (van ilyen csacsi lány), az ottani Nagy Kenyéradó és Védelmező kijelentette, hogy a cigányság "embernek nem nevezhető faj". Ha élne még szegény Bartos Tibor, a Sosemvolt Cigányország szerzője, amúgy annak a nagyon kevés MAGYAR embernek az egyike, aki még tudott magyarul, és akinek a nyelvújítás utáni magyar nyelv nem keveset köszönhet, szóval, ha élne, erre valami olyat mondana, hogy "talán tessék egy kis biológiát studírozni".
Persze a "kapitány" (ahány dokk, annyi lány), úgy is, mint reménybeli gettóparancsnok, aki - c'est la vie - soha nem felelős semmiért, és ha mégis az volna, akkor viszont nem azonos önmagával, távolról sem a biológiára gondolt.
Már csak azért sem gondolhatott a biológiára, mert nagy valószínűséggel nélkülöznie kell a róla való gondolkozáshoz szükséges ismereteket. Jól ismerheti viszont a szakzsargont. Nem a tudományosat, hanem a nácit, ami a hetven évvel ezelőtti náci ismételgetése. Akkor használták a "faj" kifejezést - most majdnem azt írtam, hogy népekre, de aztán eszembe jutott, hogy népcsoportokra is, volt germán faj, szláv faj, magyar faj, mindegy is, hogy mi alapján, csak különbözzön TŐLÜNK (e szó helyébe a többi fölé helyezendő embercsoport írandó). Természetesen sem germán faj, sem német faj, sem magyar faj, sem cigány faj nem létezik. A "faj" szót az ember esetében csak magára az emberi fajra (homo sapiens) használjuk. Ezt mára EGYETLEN alfaja, a homo sapiens sapiens képviseli, mondhatni, ő a faj. Ennek vannak különböző antropológiai változatai. Itt lehetne már "alfaj"-t mondani, de mivel emberről beszélünk, mégsem azt mondunk, hanem NAGYRASSZ-t.
A nagyrasszokat további alcsoportokra, VÁLTOZATOKRA lehet osztani, ezek a RASSZOK. NEM emberfajták, mert a "fajta" kifejezés a háziasított állatok háziasítás során mesterségesen kialakított változataira használandó.
Nade a kapitány (sose volt még talán gyönyörűbb viharos éjszakám), mint mondtam, nagy valószínűséggel nem érdeklődik a természettudományok iránt. A büntetőtörvénykönyv iránt sem, ez volna a kisebbik baj, de a büntetőtörtvénykönyv sem érdeklődik őiránta, ez viszont a nagyobbik. Ha ugyanazokat a dolgokat, amelyeket ő mond a cigányságra (de gyanítom, a zsidók is megkapják a magukét, rendes nácik ügyelnek a kiegyensúlyozott tájékoztatásra), a régi szép időkben egy cigány vagy zsidó mondta volna rá, habozás nélkül "fajgyalázás"-nak minősítette, és a vétkes példás megbüntetését követelte volna. Hát igen, születni tudni kell.
A kapitány (jégbe zárt tulipán) azonban még messzebb kalandozott az időben.
Tudtán kívül persze, mert nem gondolom, hogy a Hitler előtti történelem - a biológiához hasonlatosan - az erősségei közé tartozik. Szóval ott találjuk magunkat vele együtt a viktoriánus kor Dél-Afrikájában. A búrok már és még csendben vannak, sátraink felverve. Mögöttünk két néger (amolyan átmenet az ember felé) fegyverhordozóval egy bokorban hasalunk, és várjuk, mikor bújik elő a VAD. Hirtelen megzördülnek az ágak, és kikandikál közülük egy állati, sárga pofa, egy valódi busmann ráncos arca. "Önfeledten tüzelni kezdtem," - jegyezhetjük fel majd vadásznaplónkba az elejtett bivalyok, kuduk, oroszlánok, elefántok sokaságának története mellé - "egyik golyót röpítve az állati koponyákba a másik után. Mellettem Hermann puskája dörgött, láttam, a derék sváb ugyanúgy élvezi a vadászatot, mint én."
Dél-Afrika története persze egyéb tanulságokban is bővelkedik. A félállatoknak és állatoknak még egy egész évszázadot kellett rá várni, de ők vártak. Vártak, és szaporodtak. És egyszercsak azt találták mondani, hogy "Adieu, mein kleiner Garde-Offizier!"
2012.09.29.