Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Emberi gonoszság. Állati gonoszság. Sőt: tárgyi gonoszság. Látszólag csak az a kérdés, hogy utóbbi kettőnek van-e értelme. De még ha ilyen egyszerű volna.
Ne antropomorfizáljunk. Milliószor elmondtam és leírtam különböző állatokkal, leginkább kutyákkal kapcsolatban. És mégis. És mégsem.
"Nem te vagy gonosz" - ő a "rossz" - kifejezést használta -, mondta nekem egy katolikus pap pár hónapja. "Te jó vagy. A gonosz csak beléd költözik, ha hagyod." Nem egészen így mondta, de ez volt a lényege. Ha megértettem, de úgy vélem, megértettem.

Tegye most félre a kedves Olvasó a katolikus egyházzal - az általa tapasztalt, és/vagy elképzelt - katolikus egyházzal szembeni összes mizériáját. Nem minden katolikus pap pedofil, bigott, szemforgató, ostobán dogmatikus, ahogy nem minden református lelkész akarja Horthy szobrát nézni, ha belép a templomába. Ezzel a katolikus pappal elég sok mindenben nem értünk egyet, ennek ellenére semmiről sem jelentem ki, amit állít, tanácsol, mond, hogy "nem úgy van". Most én nem úgy gondolom. Persze ez nálam általában is igaz, csak már unom mindig leírni. Amikor az előbb idézettet mondta, akkor sem értettem vele egyet. Gonosz nincs - ez futott át a fejemen először. És ha lenne, akkor is bennem lehetne csak. Ha bárkit unalmasnak találok, én vagyok unalmas. Ha bárki érdekes, én vagyok érdekes. Ha bárki okos, én vagyok okos. Hiszen anélkül fel se tudnám fogni, mi az az okosság. És ha bárki gonosz, akkor én vagyok gonosz. Az Ördög nem kívülről jön. Az Ördög az én egyik lehetőségem. Ha valakit/valamit gonosznak érzek, MAGAMAT ISMEREM FEL GONOSZKÉNT. Ha pedig ördögként felismerhetem magamat, fel kell, hogy ismerhessem....ne gondolja tovább, nyájas Olvasó. Igen. Angyalként is, sőt...ne gondolja tovább. Kurva távol vagyunk ezektől, és csak akkor leszünk közelebb, ha erre rájövünk és átérezzük. Minél távolabbinak érezzük, annál több lehetőségünk lesz rá, hogy közelebb kerüljünk hozzá. Megint egy jó kis paradoxon, ezúttal inkább paradoxonnak tűnő valami, amin senki nem fog elgondolkodni, pedig ha valamin, ezen igazán érdemes. Nem is egyszerűen érdemes, hanem létfontosságú, a szó szoros értelmében. Ha valaki átsiklik fölötte, az nem pusztán azt jelenti, hogy nem érdekli, hanem azt, hogy NEM ÉRTI, MIRŐL VAN SZÓ.
Ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. A nép távolról nem olyan buta, mint szeretett közép- felső osztályunk képzeli róla.

A Kígyó, ördögűzés, disznónyáj...az egész Biblia épp az ellenkezőjét sugallja, mint amit fentebb állítottam. A pap is ezt mondta. A Gonosz nem bennünk van. Ezt írja - az egyebek mellett teológiával is foglalkozó - Kierkegaard is: "A Kígyóval egészen más a baj, mégpedig az, hogy a kísértés KÍVÜLRŐL jön." Ha nem kívülről jönne, nem lehetne kiűzni. Elpusztítani persze nem lehet, legalábbis nekünk, embereknek nem. Csak a disznók fulladtak a vízbe. Kívül, belül...De akkor hogy van ez az egész? Lehet ezeket az állításokat szintetizálni?
A kulcs a létezés hármas formájában keresendő. Lehetőség, lappangás, megnyilvánulás. Mindegyik "van". De NEM EGYFORMÁN. Hétfejű sárkány is van, szoktam mondani, csizmás kandúr is, legfeljebb NEM ÚGY, mint mondjuk én vagy te. De attól még van. Lerajzolom, és lesz. Ha pedig nem rajzolom le, akkor is van, azaz...LEHET.
Ilyen a kint-bent érzékelt Ördög is. Meg...bizony, nem csak az Ördög. Ha "nincs istenem, se hazám", akkor nincs. Van, mint lehetőség, nincs, mint aktualitás. És mint lehetőség is csak akkor van, ha ennek a lehetőségét nem zárom ki. A lehetőség lehetősége. Meg annak a lehetősége. Orosz babák ezek, kedves Olvasó.

Kinek van hát igaza? Senkinek. Mindenkinek. Az Ördög úgy költözik belénk, ahogy a kismadárba a repülés. Kidobják a fészekből. Vagy kilép. Nem akarja vagy akarja. És repülni kezd. Onnantól repül. Addig egy tollas kétlábú volt. Onnantól madár.
Adva van egy szituáció, amit nem tudok hova tenni. Valahova tennem KELL, különben megbolondulok. Kompenzációs kényszer alá vagyunk rekesztve. Nevezzük kísértésnek. "Kívülről" jön, ez egyértelmű. Mindig kívülről jön. Ha nincsenek finomságok, a falánk ember sem esik a mohóság bűnébe.
Tehetem ide, tehetem oda. Elutasíthatom, engedhetek neki. Én azt szoktam mondani, ha nem kerülünk vele nagyobb lelki válságba, engedni kell neki. Ha már kísértés, ott volt bennem. Ott is marad, ameddig fel nem ismerem, hogy nem vezet sehova. Ha ellenállok, legfeljebb absztinens leszek, de nem gyógyult. Még javamra is fordíthatom. De ez már tantra, amivel most nem fogunk foglalkozni. Majdnem mágia, bizonyos értelemben az.
De mi van akkor, ha engedtem neki, és lelki válságba kerültem? Kompenzálok, vágja rá az Olvasó. Úgy bizony. Kétféleképp tehetem: megtagadom, vagy...AZONOSULOK VELE. A megtagadáshoz erő kell. Minél nagyobb mélységbe süllyedtem, annál nagyobb erő. Közönséges emberi szinten ezt KEGYELEMNEK hívják. Nem tőlem ered. Vagyis tőlem ered, ki mástól, de AKTUÁLISAN nem tőlem ered. Ne menjünk most bele a keresztény teológiába. A buddhizmus annyiban aktuális számunkra, mint az, hogy elméletileg kétszáz évig is elélhetünk. De e pillanatban még a száz is szinte elérhetetlen magaslat. Sokkal fontosabb, hogy - akármennyi is az időnk - MIT CSINÁLUNK KÖZBEN.

Ha azonosulok a gonoszsággal - már definiáltuk egyszer: az ártani akarással -, akkor KIFELÉ gonosszá válok. Befelé szerencsétlenné. A gonoszság csak kifelé gonoszság. Magunk felé KEGYELEM NÉLKÜLI ÁLLAPOT.
És akkor még ott van a "fogadó". Ez eddig csak az adjonisten. Jelen esetben adjonördög. Ha kővel dobok vissza, semmi sem különböztet meg attól, aki kővel dobott meg. Nem azért nem teszem, mert szeretem, ha dobálnak. Megint a negédes szirup. Nem a "szeressük egymást, gyerekek". Főleg nem "úgy". A Biblia nem vasárnapi iskola, ha ott is oktatják.
Ha kővel dobok vissza, a lehetőségből valóság lesz. Manifeszt valóság.
"Nem megy ma este már vonat Treblinkába, / mérd meg az ördögöt önmagadban máma" - Cipő ismét. Kívülről nemzettem, belül született. Ördög ördögöt fial. És védekezni is csak úgy lehet ellene, ahogy jött. "Kívülről" bent. A Teremtővel már nehéz. Mózes idejében se volt könnyű, Jézus idejében szinte lehetetlen. Krisztussal könnyebb. Az Atya követel. A Fiú megcselekszi. Ha nincs Fiú, akkor az Atya tőlünk követel. Ki mástól? És ha mi nem tudjuk - ahogy aktuálisan nem tudjuk - teljesíteni, akkor vagy megbüntet, vagy...teljesíti helyettünk. Az Atya, aki könyörületes. Nem mint Atya, hanem mint Fiú. Fischer megkönyörül Szpasszkijon. Átül, és befejezi helyette a játszmát.

Mindez persze kép. Ateista olvasók vegyék nyugodtan annak. Ők a szereplők. Mindegyik, más-más átéléssel. Elképzelhetetlenül nehéz így, de nem lehetetlen. Emlékszik, kedves Olvasó: annak is van egy pici valószínűsége, hogy a leejtett pohár csigavonalban kirepül az ablakon. Annyira pici, hogy elhanyagolható, de van.

Ekként van állati gonoszság is. Tárgyi gonoszság is. A tárgyak? Igen, a tárgyak. Van a tárgyaknak neme? Hogy volna? És akkor a német nyelv sík felesleges ostobaság? Főleg hölgy olvasóktól kérdezem: elnevezték már az autójukat? Nem véletlenül férfi- vagy női névvel? Az autó férfi vagy nő lenne?
Gonoszság, amit az állat vagy tárgy képvisel. Persze, hogy a mi gonoszságunk. Persze, hogy nem "ők" a gonoszak. De valahogy mégis. Nem elválasztható a "kint" és a "bent". Ne erőlködjön, nyájas Olvasó. Próbáljon meg "jó" lenni, ha tud. Ha nem tud..."Csapás csapás után ér, rabbi." "Próbálj meg imádkozni." "De nem tudom, rabbi, hogyan imádkozzam." "Akkor...valóban nagy a te bajod."

2014. 09. 23.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1