Miért is lehet nekem olyanokat írnom, mint amilyeneket írok? Miért lehet egyelőre, látszólag szabadon Orbán Viktort bírálni? Miért nem akadályozza meg senki egy "demokratikus" országban a kvázi szabad véleménynyilvánítást?
Két okból. Az első a politikai szereplők már említett versenyegyenlősége, a másik a statisztika.
Kezdjük az elsővel. Miért nem akarja egy hatalmon levő "demokratikus" párt minden erejével befogni az ellenfelei száját? Azért, mert jól tudja, hogy legközelebb ő kerülhet hasonló helyzetbe. A versenyegyenlőség KÖZÖS érdek. Sarkítva a kérdést, e logikából adódóan legfontosabb dolgának a büntető jogszabályok enyhítését és a börtönök minden luxussal való ellátását kellene tekintenie. Nem az iskolákét, mert a pártpolitikusok abból a korból már kinőttek, ellenben börtönbe...
Persze egy nem "demokratikus" (szó nincs demokráciáról, csak a nagyérdemű ezt a kifejezést szokta meg és tartja pozitívnak) párt, különösen, ha már annyi mindent követett el, ami simán nem tűnik megúszhatónak, nem így csinálja. De most nem róluk beszélünk.
A statisztika. Ahol a "választásokat" valamiféle matematikai modell dönti el, ott az egyén nem tényező. Tulajdonképpen nem létezik, csak mint szám, mert a matematika számokkal dolgozik. Halmazokkal. Teljesen mindegy, hogy alapszinten valaki kormánypárti vagy ellenzékpárti. A HALMAZOK számítanak.
Az számít, hogy az illető választási rendszer számításai alapján melyik halmaz a nagyobb. Nem a valóságban, hanem a modell leképezte virtuális valóságban. Amit a statisztika úgy hív, hogy LEGKISEBB NYERŐ KOALÍCIÓ.
Addig, ameddig valaki ezt nem veszélyezteti, akár fejtetőre is állhat.
Tart pedig ez mindaddig, ameddig ez a bizonyos legkisebb nyerő koalíció nem redukálódik magára az elnökre vagy miniszterelnökre.
2012.09.27.