Dzsigme Keszar Namgyal Vangcsuk. Bhután királya. Most nősült, egyetlen felesége lesz, mondta, az, akit elvett. Apjának négy volt, mindannyian nővérek. Bhutánban két autóval is járható út van, körülbelül kétszáz-kétszáz kilométernyi. Vasút nincs. Közlekedési lámpák nincsenek. Állatkert viszont van. Most egyetlen faj él benne: a Bhutánban őshonos (bhutáni) takin (van még három másik alfaj is). Valaha rendes állatkert volt, de a bhutániak észrevették, hogy a nem honos fajok kisebbre nőnek, és kevesebb utódot szülnek, mint eredeti élőhelyükön. Nyilván nem boldogok, mondta a király, amikor ezt meghallotta, és a takinon kívüli összes állatot visszaszállíttatta természetes környezetébe, elrendelve szabadon bocsátásukat. Bűncselekmények nincsenek. Hivalkodás nincs. Olyannyira nincs, hogy még a király esküvője is szerény volt. Nem készültek emléktárgyak, mindössze néhány vörös szőnyeg emlékeztetett a ceremóniára. Egyébként a királyi pár a hindu kisebbség kedvéért (ő maga buddhista) egy hindu templomban is megesküdött. Rajong az ötvenes évek rockzenéjéért és a kosárlabdáért. Sem magát nem sztárolja, sem őt nem sztárolja senki. Gyalog bejárta az országát (máshogyan nem is igen tudta volna). Minden apró porfészekben akad valaki, aki személyesen beszélt már vele.
Más kultúra és más vallás, mint a miénk. Nade például a tőle nem messze fekvő, katonai junta uralta Mianmar, valamikori Burma ugyanolyan vallású (buddhista) és majdnem ugyanolyan kultúrájú. És mégis ég és föld a kettő közti különbség. Pedig Bhután ráadásul monarchia, amiből klasszikusaink szerint sokkal nehezebben lesz "demokrácia", vagyis a haladó emberiség paradicsoma, mint egy köztársaságból, még ha az momentán diktatúra is.
Valaki azt írta nekem nemrég egy hozzászólásban, hogy "no, én ritkán válaszolok az írásaidra, többek között azért, mert gyökeresen eltér a világnézetünk, és nem szeretnék egyébkén általam értékesnek ítélt emberekkel - ez vagy te, esetünkben - meddő vitába keveredni." Megkérdeztem, hogy mi volna a gyökeres eltérés? Nem kedvelem az egyszemélyi vezetést, válaszolta, a többi rendben van. Az állam rossz gazda, mondja a liberális szleng. Nem akarok katonát látni, mondja Károlyi Mihállyal ugyanez, különösen sorozottat nem. Hiszen a hadsereg vérről, porosz drillről, fókázásról és szívatásról szól. Zsarnokság. Elnyomás. Degenerált uralkodók. De hiszen minden eddig működött és működő államformában egyszemélyi vezetés volt és van! Az elnök, köztársasági elnök, miniszterelnök is egy személy. Nem ez a kérdés, hanem az, hogy milyen a kiválasztás, kik, mi alapján és milyen mélységig ellenőrizhetik a vezetőt, vagyis ki tartja a markában, illetve a markában tartja-e valaki? Hogy képes-e vezetni, vagy csak formálisan képes, és mindig, mindenki mindenbe beleszólhat-e, amit akar? És ha nem szólhat bele, meddig nem szólhat bele? Van-e valamilyen határ, és van-e valamilyen jogszabály, ami megakadályozza, hogy a vezető másra fordítsa a rábízott erőforrásokat, mint amire jogosítványt kapott?
Kedves hozzászóló: LEHET jó egyszemélyi vezető, még királyi jogosultságokkal is. Ugyanúgy lehet, ahogy az állam nem feltétlenül rossz gazda, csak a SZOCIALISTA állam volt az, a hadsereg is jó lehet valamire (Izrael, Svájc) a drillen és fókázáson kívül, és azt a bizonyos méltányos uralmat is meg lehet valósítani bárhol, már amennyiben a bhutániak is a homo sapiens sapiens alfajhoz tartoznak, és például mi is.
Érdemes volna a földrajzra és a történelemre egy kicsit nagyobb figyelmet fordítani. Dehát nem akarásnak...a napokban írtam le a teljes mondatot, de már unom magam ismételni.
2012. 12. 30.