"A prostitúcióban olyasmit tesznek áruvá, amit nem lenne szabad, mert az emberi test és az emberi méltóság nem áru. Ráadásul egy rejtett, vagy legalábbis nehezen átlátható globális üzletágban történik mindez, amelynek mindig része az erőszak és majdnem mindig a perverzió is. Ezért veszélyes és romboló, mert a személyiséget támadja, az önbecsülést, a méltóságot, az önérzetet, stb. és teljes orientációs biztonságvesztéshez vezet. Dolgoztam kurvákkal a családsegítőben, ismerem őket, a legtöbbjük önveszélyes volt, az agressziót legtöbbször maguk ellen fordították végül, és borzasztóan végezték."
Ezt Lévai Katalin, az MSZP volt esélyegyenlőségi minisztere küldte nekem tegnap. Nem nekem szánta, elnézést is kért érte, de ha már az ember egy ilyen érdekes témába botlik... És előrebocsátom, amit leírok, semmi köze nem lesz sem Lévai Katalinhoz, sem az ő munkásságához. Hacsak annyi nem, hogy az idézett részletből fogok kiindulni. Kezdjük mindjárt az elején. "Nem lenne szabad." Annyi mindent nem lenne szabad, de annyi mindent nem. Már eleve rossz a megfogalmazás. Azt nem szabad, amit tiltanak. Amit nem tiltanak, az lehet káros, erkölcstelen, romboló, célszerűtlen, ésszerűtlen, felesleges, nem elégséges, hibás, hadd ne soroljam tovább. Egy csomó szó van rá, attól függően, hogy micsoda. Egy valami nem lehet: nem szabad. Sőt. Mivel a törvény, ami a "szabad" és "nem szabad" között különbséget tesz, emberi törvény (ha nem emberi törvény volna, például természeti törvény, akkor a helyes kifejezés nem a "nem szabad", hanem a "nem lehet"), Pál apostol után egyenesen azt lehet mondani, hogy "mindent szabad nékem, de nem minden használ". Ez nem szofista okoskodás, hanem kurva (ha már ráálltunk a témára) fontos alapálláspont. Abszolút törvény egyetlen van: Isten vagy a természet törvénye, ki hogyan szereti nevezni. De ott nincs szükség semmiféle meggyőzésre, sem bizonygatásra, csak felismerésre: önmagában hordozza a retorziót. Nem tesz hozzá semmit, nem vesz el belőle semmit.
A prostitúciót azonban tiltják. Vagy eleve önmagában tiltják, vagy megtűrik, de a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat, amelyek egy része nélkül (ilyen a szobáztatás, kerítés) ellehetetlenülne vagy legalábbis nagyon megnehezülne, általában tiltják. Nem mindenütt és nem egyformán, de ez a lényegen nem változtat.
Erkölcsileg viszont mindenképpen elítélik. Két dolgot kell ezek után tisztázni: mi az erkölcs és ki a prostituált. Az erkölcsöt, éppúgy, mint az intuíciót, az emberi "szellem"-hez kapcsolják. (Mert összekeverik a lelkiismerettel, de ez nem ennek az írásnak a témája.) Úgy gondolom, okkal, de tévesen. Az ok az, hogy ha a szellem nem része a léleknek, legalábbis "kívülről" jön, akkor valamiképpen az emberen kívüli, tehát isteni, vagy természeti, tehát "objektív". Ahonnét egy aprócska lépés az "abszolút". De ha az volna, akkor nem volna annyiféle erkölcs, ahányféle embercsoport. Ez az (egyik) oka a cigányokkal szembeni ellenérzésnek is. Ha meg a nemi erkölcsnél tartunk, próbálja meg valaki egy vendégszerető eszkimó halszagú, kövér, büdös, fókazsírral bekent feleségét erre hivatkozva visszautasítani.
Az erkölcs, tetszik vagy nem tetszik, az adott társadalomban érvényes alapvető jogszabályok érzelmi megtámogatása. Nem több és nem kevesebb. Ami nélkül AZ a társadalom nem működhetne úgy, ahogyan működik.
Prostituált az, aki anyagi ellenszolgáltatás fejében létesít szexuális kapcsolatot. Más szóval, a szexuális kapcsolat létesítését ez motiválja. De még ennek is vannak fokozatai, azaz léteznek határesetek, amit egy régi barátnőm úgy hívott, hogy "ésszel baszik". Elfogad ajándékokat, horribile dictu pénzt, de azzal megy el, aki tetszik neki, vagyis akivel eleve elmenne.
Van, aki üzletszerűen prostituálja magát, van, aki egyszer-kétszer. Van, aki több emberrel, de van, aki csak egyetlen eggyel. Sőt van, aki férjhez is megy hozzá.
Prostitúció ugyanúgy, mint korrupció, mindig volt és mindig lesz. Sokkal inkább lesz, mint például a klasszikus értelemben vett lopás, mert sokkal elemibb igényeket elégít ki. Több olyan - főként iszlám - ország létezik, ahol lopás elvétve fordul elő, prostitúció viszont - bujtatva - általánosan.
Pedig mindkettőt büntetik, utóbbit ráadásul sokkal szigorúbban. Van, ahol megoldják a dolgot. A tálib csapatokat például mindig kíséri egy molla (hit- és jogtudós, keresztény szemmel olyan papféle, bár nem pap, mert az az iszlámban nincs). A kiszemelt vagy önként felajánlkozó lányt formálisan összeadja a katonával, aki az aktus végén formálisan elválik (háromszor kijelenti a vallás előírásainak megfelelően, hogy "elválok tőled"), és jöhet a következő katona.
Miért vettem egy kalap alá a korrupciót és a prostitúciót? Mert bizonyos szempontból mindkettő ugyanolyan ambivalens társadalmi megítélés alá esik. Mindkettő esetében hatványozottan kevésbé ítélik el azt, aki a pénzt ADJA, mint azt, aki kapja. Egy orgazdának nincs nagyobb becsülete a betörőnél. Egy felbujtónak sem egy gyilkosnál. A kuncsaft viszont csak természetes emberi szükségleteit akarja kielégíteni, ahogy az üzletember is csak érvényesülni szeretne.
A prostitúció és a "globális üzletág". Nagyon sok egyedül dolgozó kurvát ismertem és ismerek. Egyiknek se volt stricije soha. Egyik se fosztott kis senkit. "Csak" prostituáltak voltak. Tehát a kettő nem szükségszerűen jár együtt.
A bűnözés mindenre ráépülhet, ami emberi tevékenységgel kapcsolatos, és rá is épül. "De erre fokozottan", mondaná a naiv Olvasó. Hát nem. Érdemes lenne egyszer utánaszámolni, mennyi "bűnös" jövedelem származik például az élelmiszeriparból (mint mondjuk termékhamisítás), és az mekkora kárt okoz, összehasonlítva a prostitúcióval. A lisztet már az ókorban is krétával szaporították. Tiltsuk be a kenyérgyártást? Azóta, amióta volt egy húsgyárban dolgozó edzőtársam, tudom, mit tartalmaz, miből és hogyan készül a parizer és a virsli, szerintem a kedves Olvasónak is vannak sejtései.
Tiltsuk be a virslit?
Ami alapvető emberi igényt elégít ki, azt nem lehet kiirtani. Sem szép szóval megszüntetni. A bűnt - ami a társadalomra veszélyes - eleve üldözni kell, de a prostitúció ÖNMAGÁBAN nem veszélyes a társadalomra. Arra, aki űzi, igen, ha nem tudja időben abbahagyni, vagy nem rendelkezik elég lelkierővel hozzá, de a társadalomra nem. De martinásznak, kőművesnek, bányásznak, sőt rendőrnek vagy békávé ellenőrnek lenni sem ártalom- és stresszmentes foglalkozás. Most akkor mondjunk le a fémtárgyakról, házakról, fűtőanyagról, arról a kevés biztonságról, ami még maradt, és a közlekedésről? Ha valakit szinte naponta leköpnek, megvernek és megaláznak, mint a békávé ellenőröket, az nem támadja, a személyiséget, önbecsülést, méltóságot, önérzetet?
Nem azokkal van az alapvető probléma, akik saját maguktól választják a prostitúciót. Azokkal van a probléma, akiket rákényszerítenek. Ha egy strici kényszeríti rá őket, a stricit meg kell büntetni. Ez sem a prostitúció bűne, hanem a strici bűne. De mi van azokkal, akiken Lávai Katalin a levele nem idézett részében könnyedén átsiklik, például az egyetemista lányokkal, akik nem tudják kifizetni a tandíjat, ezért lesznek kurvák? Itt is van strici, de van ám, csak azt ÁLLAM-nak hívják. Vagy kormánynak, de ez a lányok szempontjából édesmindegy.
És itt jön az esélyegyenlőség. Ami szokás szerint nem azt jelenti, amit sugall. Az esélyek eleve nem egyenlők. Azért nem egyenlők, mert nem egyenlők a képességek sem, és ez a kettő csak egymással összefüggésben értelmezhető.
Egy láb nélküli ember nem indul még műlábbal sem száz méteren ugyanolyan eséllyel, mint Usain Bolt. Sőt más sem, két teljes értékű lábbal.
A magyar színészképzés nagy tévedése, mondták nekem amatőrszínész koromban, az uniformizálás. Mindenkinek egyformán kell tudni énekelni, mozogni, artikulálni, az sem jó, ha kirívóan másképp néz ki, mint a többiek. Ezzel szemben Amerikában karakterszínészek is vannak. EGY karaktert képesek megformálni, de azt tökéletesen.
Ha valaki prostituált, és bírja, legyen prostituált. Csak az ne kényszerüljön erre, aki nem akar prostituált lenni, és nem is való neki.
Ezt büntető törvényekkel és szabályozással soha nem lehet megoldani. Ehhez olyan társadalmat kell építeni, amelyben mindenkinek lehetősége van oda kerülni, ahová való.
2012.08.06.