Népuralom - A gondolkodás

Népuralom

Nem azért nem vagyunk népuralom-pártiak, mert nem szeretjük. Se nem szeretjük, se nem nem szeretjük. Nem gondolkodunk rajta. A Napvároson se gondolkodunk. Ezen a kérdésen pontosan annyi értelme van gondolkodni, mint a kommunizmuson vagy a bűnmentes társadalmon. Nem létező dolgokkal nem foglalkozunk.
A rendeltetésszerű társadalom az más. Amit csak tudomásul kell(ene) venni. Ahol mindenkinek a lehető legnagyobb beleszólása van a saját életébe. De ez nem népuralom, hanem lokális autonómia.

----------

A gondolkodás

A gondolkodásnak alapból mágikus természete van. Teremtő. Varázsló. Bár ez a szó sem azt jelenti, amit sokaknak. Nem bűvészmutatványokat. A bűvész csak ámító. Így is mondják: illuzionista. Belesimul az illúziók világába, vagyis A világba. E tekintetben mit sem különbözik egy mérnöktől, egy péktől, vagy bármilyen más mesterembertől. A mágusnak Istenhez van köze, nem a természethez. Amikor a gondolkodás devalválódni kezd, a teremtés helyébe a konstatálás lép. A tapasztalás ésa tapasztalatok felhasználása. Egy ADOTT világ elfogadása és az abban való helyezkedés. Forgolódás a cellában. Hogy annyira kényelmes legyen, amennyire LEHET. Ez a tudomány kiindulópontja. A megfigyelés. Hozott anyagból dolgozunk. Jó, nem fogadjuk el, hogy ennél többet nem lehet, de az alapállás az örök válaszadás. Az örök reakció. Megtudni, hogy MI VAN ADVA. Nem adni, hanem fogadni és erre reagálni az ADOTT keretek között.

És akkor csodálkozunk azon a bamba birkanyájon, ami lassan félezer éve azzal tölti az idejét, hogy az anarchia és diktatúra között pattog, mindig valaki MÁST okolva az ebből fakadó összes bajáért. Ez a következő szint lefelé. Amikor már a megértésre való igény is eltűnik. De van még lejjebb is. A növény. A nyálas és tehetetlen vegetáció. Ahol már az érzelmek is eltűnnek. S aztán... az ásvány. A pur s homu. Annak a tudatával. A tudomány fajkihalást mondana.

2015. 08. 20.