Semmin se fogok már csodálkozni. Ha valaki nem ért meg egy egyszerű tanmesét, azon éppúgy nem, mint amikor magára vesz valamit, amit nem kellene, és mikor elmondom, hogyan értettem, az a válasz, hogy "értem én, nem kell a magyarázkodás".
Ha az előbbi illetőnek leírom, hogy hol olvashatja el, hogy teljesen rossz hasonlattal élt, amikor cáfolni akart, és ezt miért gondolom (igen, most sem szentencia, nem dogma, én gondolom most, akár a többit akkor, amikor, és lehet, hogy ma már nem), majd erre az a válasz, hogy dehogy olvasom én el, tudom, amit tudok, azon sem. Nem fog zavarni, hogy teljesen másról van ott szó, mint amit ő gondol (ez utóbbi a válaszából derült ki). Tulajdonképpen semmi sem fog zavarni. Akinek van füle, és szeme, ugye...és eszem ágában sincs magam Krisztushoz hasonlítani.
Gondolni bármit lehet. Azt is lehet gondolni, hogy az embernek semmiféle vezetőre nincs szüksége. Nagy elbizakodottság kell hozzá, de lehet. Hogy még Jézus sem maga keresztelte meg magát, hanem Keresztelő Jánoshoz ment érte, szót sem érdemel. Ezt a Biblia mondja, vághatja rá az Olvasó. Persze, hogy a Biblia mondja. De a Biblia mindennel, amit mond, elsősorban mondani akar valamit - ebben sem hasonlít a maga által vezetett hozzászólóra -, és ez a valami a legritkább esetben szorítkozik kizárólag a megtörtént eseményekre.
Vagyis se nem tudományos mű, se nem történelemkönyv, se nem életrajz.
Tulajdonképpen bármit lehet gondolni. Aztán vagy úgy van, vagy nincs. Vagy belehalunk, vagy nem. Megint itt van nekünk az orosz rulett, amit pár napja már emlegettem.
Az, hogy valaki úgy gondolja, minden ember jól elboldogul mindenféle irányítás nélkül, ugyanolyan (radikálisan hangzó) baromság, mint amikor egy politikai vezetés azt gondolja, neki nincs szüksége sem visszajelzésekre, sem ellentmondásra. Alapesetben ugyanis az irányítás NEM ELLENSÉG. Ugyanúgy nem ellenség, ahogy az Alkotmánybíróság, média, Számvevőszék, szakszervezet, ügyészség, bíróság sem ellenség. Ezek mind mérőműszerek, amelyek képesek megmutatni, hogy valamin változtatni kellene. Olyanok, mint (mondjuk) autóban a sebességmérő, üzemanyagmennyiség-mérő, vízhőfok-mérő, olajnyomás-mérő. Másképp fogalmazva: ez mind éppenhogy SEGÍTSÉG. Az irányítás akkor lesz ellenség, ha az előbbieket figyelmen kívül hagyja.
Nevet is adtak neki: ha monarchiáról van szó, ez a zsarnokság (NEM az abszolutizmus), ha köztársaságról, a diktatúra. [Hogy bonyolítsam a dolgot, és ezt se lehessen megérteni, még a diktatúra sem feltétlenül ellenség. Csak a legutóbbi időkben kapott pejoratív színt, sokáig kifejezetten pozitív, legalábbis tárgyilagos csengése volt. Egy kényszerhelyzet átmeneti megoldását jelentette, mint a rómaiaknál, de még Garibaldi is diktátornak mondta magát, hogy a (kommunistaként értelmezett) proletárdiktatúráról ne is beszéljek.]
Egy jó vezetőnek nem szabályokat kell ugyanis kitalálnia (ahogy most Magyarországon történik). Egy jó vezetőnek először a - rá is vonatkozó - szabályokat kell FELISMERNIE, majd miután felismerte őket, MEG KELL MUTATNIA a vezetetteknek. A jó vezető is SEGÍTSÉG, és ez nem csak az állam vezetőire érvényes, hanem a munkahelyi vezetőktől az edzőkig és a szellemi vagy lelki vezetőkig mindegyikre.
Volt egy mentőtiszt barátom, ő mondta egy beszélgetésen, hogy egy idő óta semmin sem csodálkozik. Régebben még csodálkozott. Kaptak például egyszer egy hívást, hogy az Árpád-hídon leharapta valakinek a fejét egy teve.
Tanakodtak, hogy mennyire vették most őket hülyére, de aztán mégiscsak kimentek. És ott volt a félfejű ember, és ott volt a teve. Utóbbi, mint a hídon átkelőben levő vándorcirkusz tagja, ami az előtte haladó idomár kalapjára vetett elsődlegesen szemet. Csakhát a kalapban benne volt az idomár feje is.
Ma a konditeremben egész jól elbeszélgettem valakivel - ketten maradtunk zárásig - a második világháborúról, a (német Rockefeller alapította) amerikai Standard Oil és a német IG Farben vegyi gyár kapcsolatáról, a (második világháború egész tartama alatt) részben közös tulajdonosokról, arról, hogy a németek - ez terjedt el - egyáltalán nem műbenzinnel húzták ki az utolsó napokig, hanem nagyon is valóságossal, amit semleges (panamai) tankerekből szivattyúztak át német tankerekbe az Atlanti-óceánon, és ez tette lehetővé például az amerikaiak elleni ardenneki offenzívát 1944 december közepén. Az IG Farbent nem kell bemutatni a Nagyérdeműnek: ez gyártotta a Zyklon-B cianidalapú eredetileg rovarölő gázt, amit a haláltáborok gázkamráiban használtak. (Érdekessége a dolognak, hogy ezt a szert eredetileg Fritz Haber Nobel-díjas kémikus fejlesztette ki a múlt század húszas éveiben, ugyanaz, aki előzőleg az első világháborúban bevetett harci gázok kifejlesztésén is munkálkodott. Fritz Haber ugyanis ZSIDÓ volt.)
Szó esett még arról, hogy a magas politika - sőt a kevésbé magas is - nem érzelmi alapú, szó esett a két történelemről (bővebbet ld.Napló), vagyis a láthatóról és láthatatlanról, és még sok egyébről. Úgy tűnt, megértett, még az e-mail címemet és a portál címét is elkérte.
Aztán elbúcsúztunk, én mentem a szaunába, ő haza.
Mélyen a szemembe nézett, erősen megszorította a kezem, majd ezt mondta:
Szebb jövőt!
2012.09.23.