Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

Those were the days 8. (A Kádár-korszak)

 

"Láttuk a főnökét a tévében" - fogadtak egy reggel a borkatakombában, Budafokon. "Hol?" "Hát a Kék Fényben. Nem tudott róla?" A borkatakombákba már a Rózsa Ferenc MGTSZ irányított. A Kun Béla brigád helyébe érkeztem, egy kollégámmal és egy kolléganőmmel, mert az előző Kun Béla brigád kiitta magát onnét. A kollégám két napot bírt ki eszmélete birtokában, aztán őt is kirúgták, a kolléganőm elment magától, így én maradtam az egyszemélyes Kun Béla brigád. A munkahelyemet úgy kell elképzelni, mint egy hatalmas labirintust, borral színültig teli betonhordókkal. Fahordó csak mutatóban volt. Egy ilyen betonhordó három-ötszázezer-egymillió literes volt. Ahol én tevékenykedtem, tokaji aszú ért bennük. Még pasztörizálatlan, tehát érzékeny a levegőre, ezért is érintette a vezetőséget kényelmetlenül, hogy elődeim néhányba belekóstoltak. Hazai fogyasztásra azért megfeleltek így is. A borászoknak naponta csapravertek egy háromszáz literes kis fahordót, az estére kiürült. Átlagban hat liter per borász per műszak. Hozzászoktak: munka után ugyanúgy jártak kocsmába, mint bárki más, csak a bort kerülték messzire. Én még embert annyit inni életemben nem láttam, magamat is beleértve, bár ivásról én már akkor legfeljebb múlt időben tudtam beszámolni. Meszelnem kellett. Gyakorlatilag az egész labirintust, de legalább egy tetemes részét. Meg se próbálkoztam vele. Nem is kellett. Találtam ugyanis egy vészkijáratot, feljöttem rajta a felszínre, és egymás után leszólítottam a megkísérthetőnek ítélt járókelőket. "Volna-e kedve meszelni, uram? Borért. Hogy mennyiért? Amennyit csak akar. Hozzon egy demizsont, a többit megbeszéljük." A helybéli főnökeimnek leesett az álluk, amikor meglátták a pincét néhány nap múlva. Tom Sawyer kerítése semmiség volt az én falamhoz képest, úgy elkészülési időben, mint minőségben. Ha két évtizeddel korábban születek, Kossuth díjat kapok, és Pióker Ignáccal együtt emlegetik a nevemet. A bor senkinek sem hiányzott. Nem is nagyon tartotta számon senki, mennyi van, legfeljebb papíron, azon meg mindig lehetett javítani. És hát, gyanítom, az én közvetett dézsmálásom csak csepp volt ott a tengerben.

VITUKI. Eredeti nevén Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Csepel bejáratánál. Minden laboratóriuma egy külön egység, ahová elméletben csak az ott dolgozók léphettek be. Engem még soha azelőtt vagy azután, munkásruhában, a munkahelyem kellős közepén nem igazoltattak, kivéve a VITUKI udvarát. Katonai jelentőségű objektum volt, ahol nem csak a katasztrófavédelmet, hanem a khmmm...katasztrófa előidézését is megtervezték, például ellenséges megszállás esetére. Védelem ide, védelem oda, a kollégám-barátom csak besurrant némelyik laboratóriumba, szigorúan csak telefonálni. Nem tehetett róla, sok barátja volt szerte a nagyvilágban, Amerikától Ausztráliáig, és az interurbán nem volt olcsó akkoriban. Ő hétvégéken koncerteket látogatott, hétfő hajnalban érkezett. Hazamenni már nem volt se kedve, se ideje, megvárta, ameddig jön a tejeskocsi, és lerakja a zacskós tejet-kakaót a közértek elé, aztán megvárta a pékautót is, majd reggelivel ellátva bemászott a kerítésen. Megfürdött a nekünk szigorúan tiltott medencében, aztán aludt a füvön munkakezdésig. Nem volt szívbajos típus. A telefont itt megszerette, ezért, miután befejeztük vitukibeli tevékenykedésünket, elment nyilvános telefon-szerelőnek (műszerész volt az eredeti szakmája). Ez a perselyek megdézsmálásával is együttjárt, de sohasem bukott le. Egyrészt azért, mondta, mert még a Párizsi udvar karzatán lesben üldögélő ellenőrt is kiszúrta, másrészt, tette hozzá, mert ő szerény. A VITUKI-ban egy műszerhitelesítő medencét kellett kiásnunk. A brigádvezető egy írástudatlan parasztember volt (milyen lehet ennek az anyja? - kérdeztük óránként egymástól), a helyettese, valamint az összes brigádtag rajtunk kívül cigány. Mérnököt, aki értett volna a kivitelezéshez, mutatóban sem láttunk. A cigányokkal, azon kívül, hogy csak mi ketten dolgoztunk, és Elek, a helyettes ennek ellenére naponta többször megígérte, hogy belebasz minket a betonba, semmi bajunk nem volt. Időnként édes kis cigány gyerekek szaladgáltak körülöttünk, még segítettek is, ameddig...ameddig meg nem látta az apjuk, és meg nem magyarázta nekik, hogy mi mélységesen megvetjük és gyűlöljük őket. Attól kezdve nem segítettek. A műszerhitelesítő medencének elméletben milliméteres pontosságúnak kellett volna lennie. Mi már a sokadik próbálkozók voltunk. El is jutottunk szépen a betonozásig, már a vasak is benne voltak körös-körül (ekkor mondta rám a barátom, meglátva, amint két betonvasat húzok magam után, hogy pont olyan vagyok, mint a Superman), minden készen állt a kiöntésre, mígnem egy szép nyári napon délután négykor az egyik kolléga, felébredvén, hazaindulás előtt nem ivott egy jót a csapból, és nem felejtette el elzárni. Reggelre alámosódott az egész, majd összedűlt. Többet legalább egy évtizedig nem is próbálkoztak. A befedéshez rendelt műanyagelemek azért jók voltak valamire: ezek alatt parkolták le a főnökök az autóikat.

Mesélhetnék még a szeméttelepről, a cigány lányokról, akik magassarkúban őrizték a kupacukat, a Taknyosról, akinek állandóan lógott a takony az orrából, félig visszaszívta, hasztalan, mert szép lassan megint elérte eredeti hosszát, és akivel egy lomtalanításon még pisztolyt is találtunk, az Árpi bácsi és a fiúk nevű zenekar első és utolsó koncertjéről, ahol olyan számokat adtak elő, mint a "régi mániám / végigágyúzni Románián", a Barackosról a Farkasréti Temető mellett, ahol húsz forintból be lehetett rúgni (annak, aki ivott), Kornélról, az utolsó hippiről, aki a Szeréna úton lakott, nem messze a Cserje utcai Kádár-villától, az Avar presszó kerthelyiségéről és Krasznahorka büszke váráról, egyszóval a segédmunkási lét romantikus oldaláról, arról, hogy minden, amit most tapasztal a nyájas magyar Olvasó, Olaszliszkától a Jobbikig, Fidesztől a szocialistákig, ügyeskedésektől a nemtörődömségig, már megvolt akkoriban is. Hogy az a rendszer lett

volna a bajok gyökere? Nem hiszem. Az inkább a termőre forduló fa volt. És hogy mit termett? Ezt kóstolgatjuk szorgalmasan huszonhárom éve.

 

A bűn és a kicsit intellektuálisabb lét világával folytatjuk.

 

2013. 01. 22.

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1