Ez az értetlenség - most kivételesen nem arról beszélek, amiket írok, bár beszélhetnék arról is, de azért csak magamat okolhatom - lesz a halálom. És még ha csak az enyém lenne. Legyen most - jó ideig remélem utoljára - még egyszer szó Gyurcsányról.
Talán valaki olvasta Susan Sontagtól - A betegség mint metaforá-t. Az írónő, mint tudjuk, leukémiában halt meg nyolc éve, tehát erőteljesen érintette a kérdés. Igaz, az említett művet 1978-ban írta. Nem sok mindenre emlékszem belőle, de arra igen, ami idevág: hogy tudniillik az emberek sokkal veszélyesebbnek tartják azokat a betegségeket, amelyek csúnya testi elváltozásokkal járnak - ilyen a rák -, mint azokat, amelyek nem járnak olyanokkal - ilyenek a szívbetegségek. Pedig a valóságos helyzet épp ennek az ellenkezője. Sokkal kisebb az esélye, hogy aki véglegesen meggyógyult egy rosszindulatú daganatból, olyanban fog meghalni, mint annak, hogy ha valaki megúszott egy szívinfarktust, kap egy következőt, és ha kap, szintén megússza.
Hogy jön ez Gyurcsányhoz, és általában a "szelíd" baloldalhoz? Úgy, hogy - maradjunk csak a példánál - a "jobboldal" a rák, és a baloldal a szívbetegség.
Van kiút? Hogyne volna. De "pártos" világban nincs. Hogy ne maradjatok vicc nélkül: két fehér férfi emberevők fogságába esik. Megfőzzünk, vagy ungabunga? - kérdi az elsőtől a törzsfőnök. A megfőzésnél minden csak jobb lehet, gondolja a kérdezett, és rávágja: ungabunga. A törzs összes férfija megerőszakolja, majd elengedik. Te jössz, mondja a törzsfőnök a szörnyű látványtól elborzadt társának. Ezt velem soha! - kiáltja az. Főzzetek meg! Rendben van, mosolyog a törzsfőnök. De előtte azért egy kis ungabunga....
Azok az emberek, akik most Gyurcsányt kezdik visszasírni, pontosan olyanok, mint a megfőzést választó turista. Ilyenek voltak az Orbánt hatalomra juttatók is, úgyhogy nekik most - az első világháborúból vett hasonlattal - illik a "szájat befogni és továbbszolgálni". De az előbbieknek megjöhetne azért az eszük, ha négy évnyire vissza tudnak gondolni. De úgy látszik, nem tudnak.
Ez a jóember NÉGY ÉS FÉL ÉVIG Magyarország miniszterelnöke volt. Lassan mondom, hogy mindenki megértse: négy és fél évig. Nem Orbán győzött 2010-ben, hanem az MSZP veszített, amiben neki oroszlánrésze volt. Két kérdést szeretnék még megelőzni. Azt, hogy "a jobboldal akadályozta", és azt, hogy "a baloldal akadályozta". Drága, aranyos uraim és hölgyeim, szerintetek ha hatalomra kerülne, vagy olyasvalaki kerülne hatalomra, akit ő támogat, nem akadályozná??? Orbán, Vona, és társaik udvarias mosollyal eltűnnének a süllyesztőben? Felelősségre vonnák őket? S ha, akár egy hangyafasznyit mégis, nem lenne azonnal mártír belőlük, mint - meg sem tudom, hányszor hallom-olvasom mostanában - szegény vértanú egykori nemzetvezetőnkből lett, pedig ők, egyelőre, senkit nem lövettek a Dunába? Az MSZP pénzszippantói is visszavonulnának? Esetleg azok a szabad demokraták, akik sürgős gyorsasággal átléptek a DK-ba, egyik percről a másikra lánglelkű hazafiak lettek? Hogy a DK nem ugyanúgy viselkedne a hatalom birtokában, mint bármely más egyéb párt, neveztessék akár Arkangyalok Üdvpártjának, álljon bár valódi arkangyalokból?
Basszus, ha egy meggyőződéses vegetariánus állatvédő széplélek rákényszerül, hogy bölléri állást vállaljon valamelyik vágóhídon - egyik ügyfelünk volt a Budapesti Húsipari Vállalat, jártam néhányszor ott, tudom, mit beszélek -, és ott is akar maradni, szerintetek nem válik szép lassan hasonlóvá a kollégáihoz? Nem amiatt, hogy a szép lelke mégsem szép lélek, hanem amiatt, amit Hyppolite Taine 19. századi francia író, filozófus és kritikus így fogalmazott meg: a környezet határozza meg az embert.
Mi volna, ha nem lennénk hülyébbek még annál is - pedig ez nem könnyű feladat -, mint amennyire vagyunk???
2012.09.16.