Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

Vagy a két Lotti. Nem a két Lotti mégsem: anya és lánya, ... Sára Kata és a lánya, Hanna. Kabai Gábor Buda barátom kamu vagy nem kamu szavazásra bocsátott egy szép cikket a himbákról, egy namíbiai bennszülött törzsről. Idemásolom a cikk lényegét. 
"[A himbák] a gyermek születésnapját nem a születés vagy a fogantatás idejétől, számítják, hanem attól a pillanattól, amikor az anya szívében megszületik a gyerek iránti vágy. Amikor egy himba nő eldönti, hogy gyereke lesz, kimegy egy fa alá és addig ül ott, amíg meghallja születendő gyermeke lelkének a dalát. Aztán visszamegy ahhoz a férfihez, aki gyerekének az apja lesz, és megtanítja neki a dalt. A párnak a gyereknemzés pillanatában ezt a dalt kell énekelnie, mintegy csalogatva a lelket a Földre. Miután áldott állapotba kerül, az anya a gyerekének dalát megtanítja az összes anyának és idősebb nőnek a törzsből, hogy a gyerek születésekor ezzel várhassák az újonnan megszülető lelket.
Később kisgyerekként, ha leesik, vagy megüti magát valaki a faluból felsegíti és gyógyírként ezt a dalt énekli neki. Ha valami szépet tesz, illetve felnőtté válik és a törzs teljes értékű tagja lesz e dalt megtiszteltetésként szánják neki. Ezen kívül még van egy alkalom amikor éneklik a gyerek dalát, amikor valami gonoszat tesz, vagy a törzs szabályait megszegi. Ilyenkor kihívják a falu közepére és eléneklik a dalát. A himba törzs az antiszociális viselkedést nem büntetéssel, hanem szeretettel és a törzshöz való tartozás élményével, illetve a lélekdalra való emlékeztetéssel oldja föl. Mihelyt megismerik saját éneküket többet nem fognak másokat bántó cselekedeteket elkövetni.
Így ez lesz a saját szakrális dala, amely végigkíséri életútján. Végigkíséri az esküvőjén és élete minden fontos pillanatában. A halál pillanatában is összegyűl mindenki a törzs tagjai közül és utoljára mielőtt eltávozik a lelke, felcsendül a dal búcsúzóul."
"Hanna és Kata tanúsítják, hogy a baba mar jóval fogantatása előtt rákapcsolódik az anyára, de lehet, hogy az apára is. Ez biztos és igaz." - írta kommentben ... Sára Kata. "Biztos? Igaz?" - kérdeztem. Valahogy nem szeretem az ex cathedra kijelentéseket, az ilyeneket különösen nem. Mi igaz, drága Herceg? Mi biztos? Utóbbira még csak-csak ad némi választ a Defensor: 
"Mint egyre több az eső, egyre szikesebb a föld,
s hiába eszik-iszik az ember, tapogat a kéz, csak az ínye vérzik, és a tenyere, jóllakás nem terheli már,
s elfelejti, hogyan is ne felejtené mindig:
nem biztos az, ha ezer éve állja is a vizet,
nem biztos, ha királyok bőrét látta is viaszra fakulni,
nem biztos, ha kikerüli a leghosszabb cápa is,
nem biztos, ha ezer hajó kapott is léket rajta." (Defensor 56.)
Hát ez biztos. Villon és a Prédikátor sem vetette papírra (majdnem azt írtam, hogy "gondolta", de időben észbe kaptam) másként.

"Péter, abba is bele kéne kötnöd, hogy Kata és Hanna létezik-e. 'Nem vitatkozom veled, vén szofista!' (Bulgakov: A Mester és Margarita)" Tényleg, kérdeztem magamban és nyilvánosan: létezik Kata és Hanna? 
Harminckét éve, egy nyári estén valamelyik ismerősöm házának a teraszán ültünk. A ház messze állott minden lakott településtől, egy-két rapsicot és erdei állatot leszámítva néha hónapokig nem járt arra idegen. Az arabokról beszéltünk, a Hit öt pilléréről, a hatodikról, és arról, amit dár al-harbnak, hadszíntérnek mondanak. A Híra-hegy barlangjáról, a "Vérrög"-ről, a 96. szúráról, mindarról, ami az Elefánt éve Rábi al-Aval hónap 12. napjának éjjele és az azt követő 61 vagy 62 év alatt történt Mekka és Medina között. 
- Mi az, hogy Medina? - kérdezte valaki.
- Jathrib - válaszoltam. - Medinát an-nábi, a Próféta városa, a hidzsra végcélja, a hely, ahol Mohamed az iszlám 10. évében, a kereszténység 632. éve június 8-án Abu Bakr lánya, a 18 éves Aisa karjában meghalt.
- Mutasd meg!
- Ha van térképed, meg tudom mutatni.
- Te csak egy pontot fogsz megmutatni egy színes papíron. De hol van Medina?
Egy darabig csend volt. 
- Medina nincs - nyugtázta az érdeklődő elégedetten, és behunyta szemeit.

És akkor most térjünk vissza rá: létezik Kata és Hanna? És ha léteznek, miképp léteznek? 
Még László András tanácsolta, hogy néha érdemes elgondolkodni, hogy azok a személyek, akiket ismerünk, de éppen nincsenek jelen, MILYEN ÉRTELEMBEN VANNAK? 
Ez a kérdés baromi messze van a szofizmustól. Már csak azért is, mert nem állítás. Nem is érvelés, álérvelés meg végképp nem. Szofista kérdés éppúgy nincs, mint materialista, empirikus, egzisztencialista, posztmodernista kérdés. Csak kérdés van. És különböző válaszok vagy hallgatás. 
Igen: a válaszok. Én szeretek redukálni. Azt tartom célszerűnek. A tudomány is azt tartja célszerűnek, ha nem azt tartaná, nem törekedne megállapításaiban a minél kisebb számú axiómára való visszavezethetőségre. Tudja, kedves Olvasó, az a bizonyos fekete bárány Skóciában, amit három utazó lát egy vonatablakból. 
- Tehát Skóciában a bárányok feketék - mondja egyikük.
- Ezt nem állíthatjuk - mondja a másik. - Azt viszont igen, hogy van Skóciában egy bárány, ami fekete.
- Még ezt sem állíthatjuk - kontráz a harmadik. - Azt viszont igen, hogy van Skóciában egy bárány, AMINEK AZ EGYIK FELE FEKETE. 
Hogy ez csak okoskodás lenne, minden gyakorlati tartalom nélkül? "A cigányok bűnözők." "A zsidók az emberiség élősködői." "Bárhol jársz a világban, és találkozol egy magyarral, adj neki egy pofont: tudni fogja, miért kapta." Ez legalább első olvasásra vicces, ha másodikra nem is annyira.

Tehát, édes Olvasó: "Biztos"? "Igaz"? 
Ki Kata és Hanna: két név a képernyőn, két fikció a gondolatainkban, vagy két élő bizonyíték?

Ehh, végtére is... van egyáltalán Skócia, és vannak bárányok?

 

2015. 04. 23.

 

Szerző: 
Gaál Péter

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1