"Im szólal az ének.
Ti néztek, én nézlek.
Szemünk pillás függönye fent:
Hol a színpad: kint-e vagy bent,
Urak, asszonyságok?
Keserves és boldog
Nevezetes dolgok,
Az világ kint haddal tele,
De nem abba halunk bele,
Urak, asszonyságok.
Nézzük egymást, nézzük,
Regénket regéljük.
Ki tudhatja honnan hozzuk?
Hallgatjuk és csodálkozzuk,
Urak, asszonyságok.
Zene szól, a láng ég,
Kezdődjön a játék.
Szemem pillás függönye fent.
Tapsoljatok majd ha lement,
Urak, asszonyságok." (Balázs Béla: A kékszakállú herceg vára)
Még az Ördögárok utca is illene hozzá. Vannak beszédes nevek és beszédes társítások. Mint a Bögyös Borbála plasztikai sebész, Nyúl András vadászkutya teljesítménybíró, Farkas László, a Farkasölő kaukázusi juhászkutya kennel tulajdonosa, vagy Ördög (Sándor? László? erre az egyre nem emlékszem, a vezetéknév a többi felsorolt névvel együtt abszolút hiteles és valódi)..., a Budapesti Temetkezési Intézet volt osztályvezetője. Amikor a kaukázusi kenneltulajdonost ellenőriztem, rátévedtem a Gyakorikérdések.hu oldalra, ahol két idióta vitatkozott, hogy a kaukázusi juhászkutya az medveölő ("a válasz 78 %-ban hasznosnak tűnik") vagy farkasölő ("a válasz 77 %-ban hasznosnak tűnik"). Mintha A tizennégy karátos autó-ban Vanek úr találgatta volna, hogy Verdier őrmester kabóca vagy oroszlán, esetleg Marigon marsall tigris?
Na mindegy, ez úgyis csak amolyan bevezetés volt.
Szávay István, Apáti István, Novák Előd.
Egy MIÉP-es ősbölény (bár akkor még inkább csak ősborjú volt), majd a Jobbik (mint párt) egyik alapítója a tizennégy közül, HÖK-vezető, egyben gólyabíró, mármint, ami a lánygólyákat illeti. "Pistának jó lesz." Történész. Ha a Fidesz a jogászok, akkor a Jobbik a történészek gyűjtőhelye. Akkor ezeknek ismerniük kellene a történelmet, csodálkoznak Önök. Minden bizonnyal ismerik is. Amit mondanak, azokkal bízvást legyenek úgy, ahogy az egyszeri leányzónak kellene lennie, ha az udvarlója mondatait akarná elemezni. "De akkor miért beszél Józsi így és így?" "Hogy örülj, bazmeg."
Egy holló. Mégpedig fehér, mert ő a kivétel, tudniillik jogász. Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottságban is részt vett ( ne mosolyogjanak, komoly dolgok ezek), máig "egyik legfőbb célja az etnikai feszültség valamennyi formájának a megszüntetése". Kérem, legyenek tisztelettudóbbak. Ha az, hát az. Sokféleképp meg lehet szüntetni az etnikai feszültségeket. A szegénységet is sokféleképp meg lehet szüntetni, erre Thomas Malthus tiszteletesnek már kétszáz évvel ezelőtt voltak ötletei (a szegénység természetes és mesterséges fékjeiről szóló értekezésében). Gyermekhalandóság, éhhalál, dögvész, kolera, tuberkulózis, gyilkosság, kivégzés, háború. A legbiztosabb az utóbbi három, ez már Nur Mohammad Taraki egykori afgán elnöknek is eszébe jutott, amikor egy huszárvágással lenyeste az analfabetizmus hidrájának a fejét: lebombáztatta a falvakat, radikálisan csökkentve az analfabéták számát.
Egy muzikális, érettségizett zászlóégető, aki szintén a MIÉP-ben kezdte. Kiváltképp a revíziós dalokhoz vonzódik, egyben műkedvelő ornitológus, bár ebbéli tevékenysége a turulokban ki is merül. Ne ítéljék el emiatt. Volt nekem évekkel ezelőtt egy Jamaicáról származó állatorvostan-hallgató ismerősöm, akit egyedül a kecskék érdekeltek, de azok nagyon. Ha bármilyen más állat jött szóba, szórakozottan hallgatott, egészen addig, ameddig elő nem kerültek a kecskék. Akkor elmosolyodott, azzal a széles, rózsaszín ajkaival, szemérmesen lesütötte a szemét, és ezt suttogta: "ó, a kecske".
Csinos, most állítólag pártjuk elnökére megsértődött felesége van, szintén zenész, izé, politikus, olyan értelemben, amilyenben manapság ezt a szót szép hazánkban (amelynek közös volta általuk azért vitatott) használják. Ebben a ciklusban az Országgyűlés Népjóléti (uralkodjanak magukon, kérem) bizottságának az alelnöke, a politikusbűnözés elleni harc rendíthetetlen vitéze. Hogy mit ért politikusbűnözés alatt, ne firtassák. Végtére Hitler és Mussolini is politikus volt. Nem azt. Olyan kisebbféléket, gondolom én itt és most. Gondolkodtam azon is, leírjam-e, hogy gyermekei (Hunóra Kincső, Bottyán János, Nimród Nándor) nevéről mi jutott eszembe, már csak leírom. Spiró Feleségverseny-éből Vulnera Bódog és Somondó Emmő gyermekei: Vulnera Birs, Vulnera Csetra és Vulnera Kolonc. És persze az egész miliőről Árkád vezér és az Éber Fajtársak. Bocsássanak meg, nem akarom én senkifia gyermekeit bántani, nem tehetnek a szüleikről, de mégis ez jutott az eszembe.
Mindez, amit itt leírok, természetesen a fantázia szálaival át-meg átszőtt magánvélemény. Egy távoli valami, mint szegény Andrassew Iván naplója volt.
Szó mi szó, e három alelnök távozik a rossz nyelvek és a fáma szerint a Jobbik elnökségéből. Vona szíve-joga, az alapszabály megengedi. Néppártosodás, szolidabb hang, mérséklődés, egy lépés a szalonképességhez vezető úton, a fekete bárány meghempereg a fehér hóban. Fekete farkas, helyesbítenek Önök, jó, legyen farkas, a Yellowstone parkban már szépen szaporodnak, és némi huzakodással, de megvannak a medvékkel is. Ne értsenek bele semmit, én is csekélyértelmű vagyok, ha medvebocs nem is annyira.
De van nekünk fantáziánk is, kérem. Mi, azaz én, de már elterjesztettem, és hallom is vissza innét-onnét, azt a bugyuta elképzelést vettük a fejünkbe, hogy ez az egész egy szimpla helyezkedés. Már a kezdetektől az volt. 1990-t valahogy úgy képzeljék el, mint anno az amerikai vadnyugati földosztásokat. Felsorakoznak a pályázók egymás mellett, mindegyik karókkal felszerelkezve, eldördül a startpisztoly, és aki a lefújásig amennyi földet körül tud karózni, az az övé. Jó, az indiánoké, de az indiánok menjenek a jó édes anyukájukba. Övé, és kész. Ugyanez festőkben és palettában szemléletesebb: egy nagy paletta, sok-sok színnel, vörössel, naranccsal, feketével, zölddel, mindenfélével, és a festők megrohanják. Kinek melyik jutott, azzal kezd festeni.
1990-ben a mérsékelt konzervatív szerepet (amely a magyar politikai hagyományok alapján a legesélyesebb volt a győzelemre, a kisgazdák csak a második világháború után jutottak rövid epizód-főszerephez, nem kis részben megbízható semlegességet sugalmazó nevüknek köszönhetően) az MDF játszhatta el, és Asimov pszichohistórikusai szerint ennek így is kellett volna maradnia, erős mindenkori liberális, kevésbé, de azért erős szocialista, és periférikus nacionalista ellenzékkel. Így is lett volna, ha nem jön közbe előtte az a fránya negyvenöt év. Amikor a végtelenül gyakorlatlan, outsider MDF elkezdett billegni, Orbán felismerte a lehetőséget, és rácsapott. Itt szekértoló lett volna, csicska, úgy is kezelték, ott király lehetett. Vagyis vezér. Ugyanerre jutott Vona is tizenegy esztendővel később, 2003-ban. Megkapta a helyét, de mint történész, ösztönösen vagy sem, nem tudom, mindenesetre ráérzett, hogy ez nem AZ a hely. Ugródeszkának jó, de kormányra nem lehet így kerülni, legfeljebb háborús időkben, az meg nem az igazi, különösen, ha elveszítjük. Feltehetőleg ő is látja azt, amit én látok, ha beleakadok a hívei egy csoportjába. És szent meggyőződésem, hogy Vona NEM náci. Ha az, legfeljebb annyira az, amennyire az olasz származású, egykori SS-irnok Julius Evola volt az. "Se azt nem mondta magáról, hogy náci, se azt nem mondta, hogy nem náci", hárította ezt a kérdést László András. Lehet, sőt biztos egyébként, hogy fasisztát mondott, nem mindegy, de most mégis az. És nem megyünk bele most a Jobbik vezérkarának, különösen Vona Gábornak az (ismerni vélt) ideológiájába. Ez most nem arról szól.
Vona nem azonos azzal a csürhével, ami a Parlamentbe juttatta. És annak a csürhének jelentős része se lenne csürhe, ha helyére raknák a fejükben a dolgokat, úgy, hogy ők is megértsék. De belőlük még lesz gondja a pártelnöknek. Nem sok, csak a dilemma szintjén. Nagyjából annyi, mint egy hajóskapitánynak, hogy bizonytalan időben fel merje-e húzni a horgonyt. A radikálisok le fognak morzsolódni. És itt jutottunk el arra a pontra, amiért én ezt az egészet leírtam. Hogy tud-e annyit Vona, amennyit mi nem tudunk? Hogy jó-e a mi előérzetünk, amennyiben a Fidesz a "kezdet vége" és a "vég kezdete" közé került? Különös tekintettel az őt tartó Oszlopos Simeonra.
Nincs semmiféle kétségem, hogy a Fidesz ugyanúgy tele van jobbikos kémekkel, mint a Jobbik fideszesekkel. Ebben a játékban mindenki annyi kulacsot igyekszik magánál tartani, amennyit csak bír. Afelől sincs sok kétségem, hogy a pártelnökök anyagcseréjüktől a szerelmi életükig kevés dolgot képesek eltitkolni egymás elől. Ez a pártjukra is vonatkozik, a legzűrösebb ügyektől a prominensek anyagcseréjéig. Ha a közvélemény-kutatásokat nézzük, a Fidesz szilárdan tartja első helyét, a Jobbik meg mintha visszacsúszna. És hallgatag lett az utóbbi időben. Jóformán ez az egyetlen érdemleges hír, amit róluk mostanában hallunk az Orbánhoz intézett ötven kérdést kivéve. A miniszterelnök interpellálása intő jel lehetett. És nem tudjuk, amit Vona tud. Ha pedig ez az, amit Orbán is tudott 1992-ben, akkor valami változni fog. Akkor Vona a tisztek mellett gyalogokat is fog áldozni: saját radikális híveit. AZÉRT, HOGY MEGSZEREZZE A FIDESZ HÍVEIT. Azt a középpolgárságot, ami a Fidesz megrendülésével keresni kezd egy másik pártot magának. És ebbe csak a mérsékelt nácizmus fér bele, annyi, amennyi a 2010 előtti Magyar Demokratába belefért.
Erőltessék csak nyugodtan a baloldalt. Mármint azt, amit Önök baloldalnak vélnek. És nézegessék tovább bátran a festők mázolmányait. Azzal is megy az idő.
Apropó: tudják, milyen finom túrógombócot lehet kapni ott a második (még ez is stimmel) kerületben, az Ördögárok utca nyolcvan alatt? Óriási, rezgő, gazdagon megszórva prézlivel, sűrű, fehér tejföllel leöntve. Már most összefut a nyálam, ha rágondolok, pedig majd' harminc éve jártam arra utoljára.
2016. 04. 21.