Az egyik legnagyobb hiba, ismétlem, az egyik legnagyobb hiba az ellenfél lebecsülése. Különösen, ha hagymázas álmokkal és a saját túlértékelésünkkel párosul. Márpedig a mai ellenzék - rajtunk kívül - pont erről a három tévedésről szól.
Kezdjük szokás szerint a végén. Pár hónapja voltam egy találkozón. Ott volt Kásler mester, és ott volt a meghívó - akkor még nem párt - vezetősége. Eltekintve az alanyi jogon járó állami javadalmazástól, e-szavazástól és hasonló csacskaságoktól, eltekintve a - teljességgel alaptalan - honfiúi önérzettől, szolid zsidózással egybekötött Kárpát-medencei összefogástól, Wass Albert-idézetektől, a téma a választások voltak. Tíz képviselő! Mit tíz, de legalább huszonkilenc fog tőlünk bejutni! Bajnai? - nézett fel Kásler mester. Bajnai sehol nincs hozzánk képest. De, gyerekek, vonta össze a szemöldökét, akárhogy csűritek-csavarjátok, hiába beszéltek együttműködésről, úgy nem fog menni. Kell egy vezér! Csak vezérrel fog menni. És az pedig...hadd ne mondja ki, gondolta hozzá. Végülis egyébként tökéletesen igaza volt, nem a vezérszerű vezérben, hanem abban, hogy egy olyan nagymértékben koncentrált szervezetet, mint a Fidesz, csak egy másik, nagymértékben koncentrált szervezet lesz képes legyőzni - vagy önmaga szétesése -, de ezt most hagyjuk.
Az álmok. Programot írni csak úgy érdemes, mint egy mesét. Tekintet nélkül a körülményekre, a pillanatnyi lehetőségekre. Eddig nincs vele semmi baj. A baj ott kezdődik, ha a többi hozzákapcsolódó lépést nem tesszük meg. Cél - helyzetértékelés - cselekvési terv - cselekvés. Ebben a sorrendben. Ha ezek közül bármelyik kimarad, baj lesz. Ha a sorrend felcserélődik, szintén baj lesz. Jelen esetben, sőt esetekben, amit látni vagyok kénytelen, kimarad a helyzetértékelés. Mégpedig a józan helyzetértékelés. Az pedig nem ezt a taktikát követelné meg. Megkövetelné viszont a türelmet, ami nincs.
S végül az ellenfél lebecsülése. Tulajdonképpen ezért írtam ezt, amit most írtam. Nyalogatja a száját, tehát szed valamit. Láthatólag deprimált. Szétszórt. Már egy értelmes mondatot se tud megfogalmazni. Ungár Klára mai szösszenete: "szerintem meg végleg és megfordíthatatlanul megzakkant a minielnök". Hát nem zakkant meg. Lehet, hogy árnyéka egykori "daliás" önmagának - az egyik legszánalmasabb és legalávalóbb dolog egyébként valakit a testi állapotával gúnyolni -, de nem zakkant meg. Nem hullik a SZEMA ölébe a győzelem, sőt, semmi nem hullik. De a DK, vagy Bajnai ölébe sem hullik, igaz, attól eltekintve, hogy - különösen utóbbi - kötelességtudóan szajkózza, hogy "sokan vagyunk, el se tudom képzelni, hogy ne nyernénk", ők nem élnek hasonló nemtelen eszközökkel. Pedig Gyurcsánynak igazán lenne jó oka rá, már csak kölcsönkenyér visszajár alapon is. Szóval Orbánban - el tudja képzelni valaki, mit jelent miniszterelnöknek lenni? mit jelent az a próbálkozás, minősítésétől függetlenül, amibe ő belevágott? mekkora folyamatos feszültséget? - még bőven maradt annyi politikai érzék, hogy ezekből a szervezetekből aprófát hasítson. Orbán kitűnő taktikus, írtam le korábban, és mivel nagyon régóta gyakorolja, baromi nagy rutinja alakult ki. Még hullafáradtan, stresszesen, vagy ne adj 'Isten tényleg pszichikai zavarokkal küszködve is többre képes, mint jelenlegi, szájukat jártató ellenfelei összesen. Hogy stratégának milyen, az később válik el. Szerintem nem jó, de nem is lehet az. Azért nem lehet az, mert ő saját magából indul ki, és oda is tér vissza. Amit "épít", az az ő kiesésével összedől. Olyan mint - bocsánat a hasonlatért - Attila volt. Ezért is tettem az "épít" szót idézőjelbe. Attila hódított, aztán, amikor meghalt, eltűnt vele az egész birodalma. Vagy olyan, mint Asimov Alapítvány-trilógiájában az Öszvér. Egy mutáns, aki le tudja igázni az embereket, de nem képes időtálló birodalmat létrehozni. Azért nem képes, mert hozzá hasonló utódja nincs. A könyvben azért nincs, mert nem nemzőképes, a valóságban, mert hiába nemzőképes valaki, még zseniknél is a legritkább, szinte nem lehetséges, hogy magukkal egyenértékű utódot hozzanak a világra.
És ezért lenne a legrosszabb, ha nem a kínai piac minőségét hozná, hanem valódi minőséget. Hosszú-hosszú időre lejáratná, és az utódai nem tudnák megtartani. De ettől, úgy gondolom, nem kell félni.
2013. 05. 21.