Those were the days (A Kádár-korszak)
"Útjelződ nem lesz majd semmi, kísérőd nem lesz majd senki,
s ha elbuksz, a fűszálak utánad nem fognak felegyenesedni."
(Csörsz István: Sírig tartsd a pofád. Fejből idéztem
- nincs meg és harminc éve olvastam -,
ha elrontottam volna, elnézést kérek)
Lehetne Csermanek-korszak is, vagy Kádár még nem magyarosított neve után Czermanik-korszak is. De maradjon csak Kádár, úgyis ezt szoktuk meg. Az úgynevezett Kádár-korszakot 1956. november 7-től számítják. Első része a megtorlás időszaka volt, ez tartott 1963-ig, a konszolidáció végéig, amikor a politikai foglyok túlnyomó részét egy kompromisszum keretében (a kádári vezetés általános külföldi elismeréséért cserébe) kiengedték. Az erős kádári rendszert 1979-ig, az első nagy átfogó áremelésekig és az eladósodás kezdetéig számítják, a hanyatlót 1989-ig. Én majdnem egészen pontosan 34 évet éltem benne. Egyetlen rokonom, barátom vagy pártfogóm se volt kommunista, magamat is beleértve, tehát nem a legnaposabb oldalon sütkérezve. Még mielőtt belefognék, le kell írnom valamit. 1990-ig egyszer jártam Nyugaton, egyszer meg majdnem. A majdnem úgy esett, hogy öt éves koromban az NDK-beli Warnemündében nyaraltam az édesanyámmal, aki félúton hazafelé megígérte, hogy elvisz a nyugat-berlini állatkertbe (negyven évvel később tudta beváltani). S-Bahnnal addig simán át lehetett menni. A terv 1961 augusztusában született, egészen pontosan 12-én és másnapra vonatkozott. De a másnapra virradó éjszakán felhúzták a szögesdrótot, a Fal elődjét. Amikor tényleg kijutottam, már 1983-at írtak. A Hegyeshalom utáni első osztrák falu Nickelsdorf. Ezerhármas Zsigulival haladtam az úton, és egyszer csak azt láttam, hogy előttem egy fiú hátsó kerékre áll a biciklijével, és úgy halad tovább. Hát ezt most aztán jól meg fogják büntetni, gondoltam magamban, és keresni kezdtem a rendőrt. Rendőrrel azonban egészen Bécsig nem találkoztam. Ezután évekig, ha a két életérzés különbségéről kérdezett valaki, ezt a történetet mondtam el. Folytassuk tehát velem. Három munkakönyvet fogyasztottam el, de voltam két évig "közveszélyes munkakerülő" is. A teljesség igénye nélkül: laboránsként kezdtem az OKI-ban, azután üzemvezető gyakornok lettem a Művész moziban, Selmeczi Tibor (ma humorista) keze alatt, igaz, nem sokáig, mert egyszer elmentem ebédelni déli tizenkettőkor és két hét múlva jöttem vissza, ez meg már Selmeczinek is sok volt. Közben viszont voltam moldvai csángó népdalokat gyűjteni (amiből akkor semmi nem lett) Bacau környékén (Trunkon) a Márta Istvánékkal. Négy könyvtárban dolgoztam, a Széchényi Könyvtárban, az ELTE Kari Olvasójában, a Kohó- és Gépipari Minisztérium könyvtárában és szintén az ELTE Kémiatechnológia Tanszék könyvtárában, majdnem a Zrínyi Katonai Akadémián (vezérkari akadémia, kétféle könyv volt, titkos és szigorúan titkos) is. Voltam ezeken felül nyomtatványgazdálkodó, utókalkulátor, plakátragasztó, teherautósofőr, postás, népművelő, építőipari segédmunkás, segédmunkás a Füszért raktárában a Közgáz mellett, Kun Béla brigád a Hungarovin borkatakombájában (én magam egy személyben), ástam árkot a VITUKI-ban (Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Kutató Intézet) Csepel bejáratánál, építettem a Gundel szálló fedett teraszát, talicskáztam a helyére az Állatkert kerítésének darabonként száznegyven kilós betonelemeit, jártam ki a szeméttelepre kocsikísérőként. Voltam elnökhelyettes, adminisztrátor, téesz-tag, ablakpucoló, amatőrszínész, üzletkötő, kérdezőbiztos, újságárus, ügyvezető három saját cégnél, utóbbi viszont már nem a Kádár-korszakra esett. Katona nem voltam, viszont voltam egy hónapig Baracskán (fogház és börtön) csendháborításért, ennek az intézménynek a keretén belül dolgoztam az ercsi cukorgyár építésén, majd a százhalombattai téglagyárban. Majdnem harminc éve eltöltöttem összesen négy és fél hónapot először az ötödik kerületi Rendőrkapitányság, később a BRFK Tolnai Lajos utcai fogdájában könyvlopásért. Börtönben, úgy istenigazából még nem voltam, de mindenkinek megvan ott a maga téglája, azt mondják. Ha még sokat írogatok, meg csinálom tovább, amit csinálok, talán nem mulasztom el ezt sem. Pár évtizede tőlem szokatlanul botránymentes életet sikerül élnem. Elvégeztem a református teológiát levelezőn, jártam a katolikusra nappalin, egy évet pedig az Államigazgatási Főiskolára. Szóval nekem senki ne mondja, nem igyekeztem keresztmetszetében átlátni az egészet. Mivel semmim nem maradt belőle, se munkakönyvek, se igazoló papírok, nyugdíjat, hacsak fel nem jegyezte egy jó tündér valahol a fentieket, amit kétlek, nemigen fogok kapni, de soha nem is számítottam rá. Bár, ha így haladunk tovább, azoké is kétséges, akik nálam sokkal lelkiismeretesebbek voltak. De ez nem a Kádár-rendszer hibája.
Tudni kell - A jó királyban lesz róla szó -, hogy az összes olyan politikai rendszer, aminek a nevében a "demokratikus" benne foglaltatik, alapvetően ugyanannak a variánsa. A népi demokratikus is, és a polgári demokratikus is. Mindegyik ún. képviseleti demokráciának nevezi magát, mindegyik pártrendszer. Hogy egyetlen párt rendszere-e, vagy többé, ebből a szempontból mellékes. A népi demokratikus rendszer, öndefiníciója értelmében proletárdiktatúra (a "proletár" nyugodtan kihagyható belőle), vagyis ugyanúgy diktatúra, mint a ma Magyarországon kialakulni látszó "jobboldali" (dehogy jobboldali) parancsuralmi rendszer, vagy Szálasi diktatúrája. A bot másik végén az anarchia lakik, középen meg valami olyasmi, mint a 2010 előtti nyolc esztendő. Lakhatna középen olyasmi is, mint Anglia utóbbi háromszázötven éve, vagy Amerika eddigi egész ideje, de nálunk nem lakik. Azok se jobbak, csak ez nehezebben derül ki, de ebbe most ne menjünk bele. Már ezért is csodálkoztam, hogy ugyanazok az emberek, akik kárhoztatják Orbánt, nosztalgiával gondolnak vissza Kádárra. Még a kifejezések is hasonlóak. A szervezés. A beszédek. A felvonulások. A valóság nem tudomásulvétele. A valóság meseországgal való helyettesítése, és ennek addig való ismételgetése, ameddig még az ismételgető is elhiszi. Munkáról való beszéd munka nélkül (erre még visszatérünk).
Holnap folytatjuk. Az alábbi pontokon: primátus, szellem, gazdaság, munka, (egy kedves olvasó kérésére) nevelés, biztonság, valóság, álom.
2012.08.13.