Az ember végtelenül SZELÍD, mondja Csányi Vilmos. Távolról sem vérengző. Legalábbis az állatvilág nagy részéhez, például a csimpánzokhoz képest. Ha egy hetes buszt az egyik végállomásnál megtömnék csimpánzokkal, folytatja, egy sem jutna el élve a másik végállomásig. Az ember eljut, legfeljebb ellopják a pénztárcáját. De vajon mindig így volt ez?
Már az, hogy HÁTAT MERÜNK FORDÍTANI EGYMÁSNAK, is óriási dolog. Maga a kézfogás is azt jelenti, hogy megmutatjuk a másiknak, nincs nálunk fegyver. Mindezek hatalmas eltérést jelentenek még legközelebbi rokonainkkal szemben is, viszont EGYÁLTALÁN NEM RÉGIEK.
Ha viszont nem volt mindig így, akkor az emberi jellem ALAKUL? (Fejlődést nem írok, mert az egy másik történet, és A jó királyban részletesen tárgyaljuk majd. Most érje be a kedves Olvasó annyival, hogy a "fejlődés" kifejezés használata teljesen önkényes és viszonylagos.)
Miben tér el a kutya a farkastól (őst nem írnék, mert erről egyáltalán nem vagyok meggyőződve, pár cikkben anno kutyás szaklapokban ki is fejtettem, hogy miért nem)? Néhány apró nüansztól eltekintve (vízlefetyelés, ugatás, szőr borzolása) abban, hogy az ember mellett él. Az ember a falkavezér, mondja a laikus. Nem, az ember nem falkavezér. Ha az lenne, akkor minden embert saját fajához - legfeljebb idegen falkához - tartozónak kellene tartania, márpedig nem tartja őket annak. Elég egy kutyával végigmenni az utcán, és megfigyelni, tesz-e különbséget, ha egy járókelő jön vele szemben, vagy ha egy másik kutya. Másképp is ugat, ha kutyát lát. A gazda nem falkavezér, hanem SZÜLŐ. Pótszülő, ha úgy tetszik. Aki simogat (nyalogat), enni ad. Falkavezérré csak akkor válik, ha EGYETLEN KUTYÁT tart. Ha többet, akkor ők kiválasztják maguk közül az igazi falkavezért. De mindegy is.
Miben térnek el tehát egymástól, kutya és farkas? Ebben, és csak ebben. A többi lényegtelen. Változott valami alapvetően? Nem változott.
Oroszországban több évtizeden keresztüli tudatos szelekcióval kitenyésztettek szelíd rókákat. Nem tartanak az embertől, és bár pórázon nehezen lehet még őket vezetni - láttam -, de minden másban rókák maradtak.
És akkor nézzük az emberi társadalmat. Előrebocsátom, hogy nem tudom a választ. Pár évszázaddal ezelőtt hihetetlenül megkínozták a foglyokat. Kerékbetöréstől a nürnbergi vasszűzig, amely eredetileg csak megalázásra szolgált, a fémtüskéket csak később tették bele (szétnyitható nőalak volt), karóba húzástól az elevenen való megnyúzásig, megégetésig, megfőzésig, megcsonkításig, a háton fekvő ember nyaka fölött lengő, minden lengéssel lejjebb ereszkedő éles bárdig a legváltozatosabb módon. Ma ilyet nem látunk. A legtöbb országban még halálbüntetés sincs. Még a nácik vagy szovjetek sem törtek kerékbe. Nade...ugye, nade? ŐK MÁSKÉPP KÍNOZTAK, de kínoztak. Sőt: akkora embercsoportokat irtottak ki szisztematikusan, amekkorákat azelőtt senki sohasem. És ami a halálbüntetést illeti, elég egy krízishelyzet, olyan megingása a közbiztonságnak, amikor az addigi módszerek hatástalanná válnak, és bármikor visszajöhet.
Itt van például még a rasszizmus. Vagy a más nézetet vallók, más csapatnak szurkolók utálata. Más embercsoportok (hordák) gyűlölete. Nem azért, mert "rosszak",hiszen a "rossz" (is) teljesen viszonylagos, hanem azért, mert MÁSOK. Ha valakinek ez a liberális-ízű, csapból is folyó kifejezés nem tetszik, használja helyette az IDEGEN szót. Elfojtani el lehet, bár elég egyetlen szikra, és elementáris erővel tör újra a felszínre. Emlékezzünk például a délszláv háborúra: hogyan váltak egyik napról a másikra halálos ellenségekké, akik Tito alatt és kicsivel utána majd' fél évszázadig békésen éltek egymás mellett?
Egyetlen szerencsénk van: az ösztön ugyan (bár elnyomható) végleg el nem tüntethető (meg lehet próbálni, és talán évezredekkel később...de erről mi nem fogunk már értesülni, ezért írtam, hogy nem TUDOM a választ), azonban irányítható. Nincs szeme, sem tudata, olyan, mint a lépegető halottak a The walking dead című zombi filmben, csak harapni tud. Ha pedig, mint minden, megváltoztathatatlannak tételezett emberi tulajdonságot - ez a HMP egyik társadalmat illető alaptézise - megfelelő irányba tereljük, akár hasznot is hajthat. Mi a megfelelő irány? A vetélkedésnek minden olyan fajtája, ami a társadalom gazdagodását elősegíti. Ha jól csinálják, ilyen lett volna annak idején a munkaverseny. Sztálin ezért küldött minden nagyobb offenzívára TÖBB marsallt (Budapest ellen például Tolbuhint és Malinovszkijt, Berlin ellen Konyevet, Rokosszovszkijt és Zsukovot). Aki előbb ér ide - mondta, és rábökött a térkép egy pontjára -, az lesz kiszolgálva.
Tehát lehet, hogy az ember meg tudja változtatni önmagát. De korántsem biztos, és mire meggyőződhetünk róla...tudja, kedves Olvasó, a biológia nem halad olyan gyorsan, mint a technika. Ez a mi nagy bajunk, hogy sokkal, de sokkal lassabban halad. Biológiai szempontból nagyjából ott tartunk, mint százezer évvel ezelőtt. Tehát lehet a változtatással próbálkozni, de annak fenntartásával, hogy nem biztos, hogy sikerrel jár majd.
Így aztán a terelgetés a legokosabb, amit tehetünk.
2013. 08. 12.