Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

Hamvas Béla írja, hogy az eredetkutatással az a baj, hogy összetévesztjük a primitívet a primérrel. Ha egy tudós arra kíváncsi, mi lehetett régen, felkeres egy kőkorszaki körülmények között élő törzset. Ha az elmélet igaz volna, akkor ott mindennek tisztábbnak kellene lennie. Minden hiedelem okának világosnak. 
Ehelyett pontosan az ellenkezője tapasztalható. 

Úgy gondolom, ha arra kíváncsi valaki, hogy milyen lehetett az eredetéhez közeli ember, egyáltalán nem kell régészkedni. Sem ősi iratokban kutatni. Elég megnézni a gyerekeket. 
Golding felismerte. Meg is írta A legyek urá-t. Nem elég mélyen, de a jelenséget tökéletesen ábrázolta. 
Minél kisebb a gyerek, vagyis minél kevésbé terhelt a "kultúrá"-val, annál jobb. Annál eredetibb a gondolkodása. És annál szókimondóbb. 

Itt van mindjárt a kisbaba. Még csak tanul beszélni. Még mentes minden alaptévedéstől. Még pontosan tudja, ki ő, és ki nem ő. A tévedésre meg kell tanítani. Hogy is mondja, ha "magáról" beszél? "A baba keze." "A baba lába." Nem azt mondja, hogy "az én kezem", "az én lábam". TUDJA, HOGY Ő NEM AZONOS A SAJÁT TESTÉVEL. Fel sem merül benne, hogy azonos volna. És akkor jön a felnőtt, aki szép lassan beleszuszakolja, hogy azonos.
Talán, ha filozófusnak megy, kínkeserves gondolkodás és rengeteg tévelygés után képes lesz visszatérni ugyanoda, AHOL EGYSZER MÁR JÁRT. 

És itt vannak a mesék. Dús fantáziájú bácsik találják ki őket a gyerekeknek. Néha kifejezetten rémtörténeteket akarnak kitalálni - Andersen -, és csak később válik belőlük mese. Mindegy. Miért hat a mese jobban a gyerekekre, mint a felnőttekre? "Élénkebb a fantáziájuk." Egy fenét fantázia kérdése. ELFOGULATLANSÁG kérdése. Előítéletektől való mentesség kérdése. A felnőttben mindig ott lesz, hogy "ez csak mese". Talán a gyerekben is, de ő elhagyja a "csak"-ot. Hiszen valahol MINDEN MESE. Minden LEHET. És minden el is tűnik aztán, ha a mese végetért. Minden illékony. Mája, mondja a hindu. Káprázat. Azért káprázat, mert úgy működik, mint a káprázat. Ma van, holnap nincs. 

Az is megér egy disputát, hogyan állunk azzal a szóval, hogy "van". Egyrészt, mit TUDUNK róla, másrészt, miképpen VAN, harmadrészt, hogy HOGYAN LESZ ÉS HOGYAN TŰNIK EL. Tudni - fájdalom, kedves Olvasó - annyit TUDUNK a világról, mint egy sötét szobán átszaladó fekete macskáról. Nem is tudunk, hanem: ELKÉPZELÜNK. Igen, mint a gyerekek, csak mi másképp nevezzük. A "tudós", írtam a második mondatban. Tudós? Maximum kutató. Hogy MIT kutat, megint másik kérdés. 
"Általam vagy, mert meg én láttalak" - írta Ady Lédának az Elbocsátó, szép üzenet-ben, és mondhatja vele az Olvasó szerdán. "S régen nem vagy, mert már régen nem látlak" - teheti hozzá csütörtökön. "Van?"
Ráadásul az ember - a felnőtt ember - keverget. Olyanokat mond, hogy "lehet, hogy a parkban a padon van valaki". Hát pont ez a színtiszta értelmetlenség. Ugyanis a parkban a padon vagy VAN valaki, vagy LEHET. A kettő egyszerre nem megy. De kit érdekel, ha egyszer felnőtt (valójában nem "fel", hanem "meg") és "komolyabb" dolgokkal kell foglalkoznia? 

"Lenni" bármi úgy lesz, hogy ELKÉPZELJÜK. "Számunkra" valósággá válik. Nade van más, mint a "számunkra"? Ugye, hogy nincs? Nem is ebben történnek az ütközések, hanem abban, hogy ki-ki MIT KÉPZEL EL. Ha azt képzelem, hogy egy buszmegállóban állok, és várok az autóbuszra, akkor egészen bizonyosan meg fogok rökönyödni azon az utason, aki krokodilokat képzel ugyanoda (megtörtént eset), és ennek megfelelően viselkedik. Oké, de mi van fordított esetben? Hát az van, kedves Olvasó, hogy sokkal nagyobb százalékkal szabadul meg a delikvens ép bőrrel, mint az, aki a "valóságot" képzeli el. A zárt szobákban ülő macskák - a valóság különböző formái - bizony átjárhatnak egymáshoz, csak ezt sem KÉPZELJÜK el. Másképpen: egészen extrém eset kell az elképzelésükhöz. Nem úgy a gyerekeknél. Náluk mindennapos. Triviális, hogy sznobul fogalmazzak.

És aztán: hogyan tűnik el? Huss. Így. Volt és nincs. Hol a tegnapi napod?

MID IS VAN TULAJDONKÉPPEN? Csak ennyit kellene felfogni a "világból". Minden probléma megoldódna. Minden. Egy lapáttal és néhány marék homokkal be lehetne érni. 

Mint ahogy a....

2013. 10. 28.

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1