Döntés

Tegnap este a szokásos szerdai beszélgetéseinken valahogy a döntésre - alma - terelődött a szó. Aztán nagyon hamar átvándorolt a körtére, a determinizmusra. Nincs szabad döntés, mondta valaki. Valami mindig befolyásolja. A hangulat, testi-lelki-szellemi állapot, tudás, vágyak, ésatöbbi. Ami mindezek előzményeiből következik, az meg azok előzményeiből, egészen az anyukánk-apukánk találkozásáig. - Na és? - válaszolta másvalaki. Adva van egy szituáció. Mindegy, milyen előzményekkel. Sokféleképpen reagálhatok rá. És mind az én döntésem lesz, szabad akaratomból.

Létezik tehát szabad döntés? Létezik. Létezik determináció? Létezik. Ellentmond egyik a másiknak? Nem mond ellent. Egyik alma, másik körte. De lássunk egy példát. Adva van három alacsony termetű fiú. Nagyon alacsony termetű, akik alacsony termetűek is maradnak, és ez mindhármukat zavarja. Egyikük állandóan megsértődik bármin, ami nem is sértő rá nézve. Mindenütt ellenségeket lát. Mindenkire féltékeny lesz. Felbomlik a házassága, távoznia kell a munkahelyéről. Végül alkoholista lesz.
Másikuk azt tűzi ki maga elé, hogy az ország legnagyobb hatalmú emberévé küzdi fel magát. Mindent ennek rendel alá. Végül eléri célját, és diktátorrá válik. Mindenkit megaláz, akiben a tehetségnek csak szikráját felfedezi. Ugyanígy tesz a magánéletben is. Végül menekülnie kell. Magányosan fejezi be életét, mint közmegvetés tárgya.
A harmadik elvégez három egyetemet, mert mindhárom érdekli. Sikert sikerre halmoz. Alkot. Megtanul zenélni. Feleségül veszi a legszebb lányt, aki boldogan hozzá is megy. Születik három gyönyörű gyerekük, élnek boldogan, míg meg nem halnak.

Ugyanaz a lelki szituáció. Ugyanaz a kompenzálási kényszer. Háromféle döntés. Háromféle sors.
Meghatározta-e az alapállapot - az alacsony termet - a továbbiakat? Meghatározta. Mit határozott meg? AZT, HOGY VANNAK TOVÁBBIAK. Ennyit. Semmi többet. Elmondható, hogy azért lett az első ember alkoholista, a második diktátor, a harmadik alkotó, mert zavarta az alacsony termete? Elmondható. Az volt az ok? Az volt a motor? Az. Elmondható, hogy mindhárom ember dönthetett volna másként? Hogyne. Hiszen másként is döntöttek. Rákenhető a döntés felelőssége az alapszituációra? Nem kenhető rá.

Valahogy úgy van ez, mint amit a hölgyek szabad választásáról mondtak. Mindig a nő választ, így a közhely. Igen, mondta egy ismerősöm, DE AZOK KÖZÜL VÁLASZT, AKIK ŐT VÁLASZTJÁK.
A szituáció: hozott anyag. A választás viszont a miénk.

A végeredmény megint más kérdés. Egy harmadik. A szilva. A kiindulás nem tőlünk függ. A végződés sem. Hiszen hiába akarok én bármit, ha nem jön a villamos, megbetegszem, ő betegszik meg, kitör a forradalom, elzárják a vizet, elered az eső, másvalaki megelőzött. Minden akcióm reakció, szoktam mondogatni régebben, előszeretettel hölgyeknek. Ha az övék az, akkor az enyém is lehet az. Aztán innét jusson ki, aki tud. Szabad akarni. Schopenhauert sohasem fogom túlszárnyalni.

Drága Olvasó, válogathatunk a nekünk felkínált végek között. Szabad akarattal. Eldönthetjük, hogy pallos, vagy máglya.

Mea culpa. Mea maxima culpa.

2014. 11. 13.