"Elérhetetlen vágy az emberé,
Elérhetetlen, tündér, csalfa cél!" (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde)
Hölgyolvasók kérése parancs. Végtére is mit locsogunk itt össze kegyelemről, Isten valóságáról, személyességről-személytelenségről, divatról, különösen, hogy az nem "olyan" divat volt, mindarról, ami valamilyen módon azzal függ össze, amit a Próféta "nagy szent háború"-nak, az ember belsõ küzdelmének nevezett? Az igazi nagy szent háború a szerelem. Ezt még a lazacok is tudják.
A szerelemmel kapcsolatban mindenekelőtt tisztáznunk kell két fogalmat: a "barátság" és a "társ" fogalmát. A barátság NEM nem-függő. Persze a szerelem sem, de most először a barátságról beszélünk. Ezért mindjárt pontosítom is: nem NEMISÉG - függő. Férfi és nő között ugyanúgy lehetséges, mint két férfi vagy két nő között. Korábban azt állítottam, hogy nők barátsága sohasem lehet annyira mély, mint férfiak barátsága. Most és itt beismerem: tévedtem. Lehet. Mivel magam találkoztam a cáfolattal, ki tudom jelenteni, hogy lehet. Férfiak az ilyesmit a patriarchális szemlélet maradványaként hajlamosak leszbikus kapcsolatnak betudni, de ez egyértelműen nem volt az. Az olyan típusú állítások, amelyekben a "minden" benne foglaltatik, Karl Popper falszifikációs elmélete szerint sohasem igazolhatók, csak cáfolhatók. Elég egyetlen ellenpélda: nekem se kell tovább vizsgálni a kijelentés igazságtartalmát.
De egy nő sohasem fog meghalni a barátjáért, fűztem hozzá annak idején. Egy férfi igen. Utóbbira számtalan példát ismerek, előbbi cáfolatával még nem találkoztam. Ennek ellenére már ezt sem merem megkockáztatni. Már csak azért sem, mert...
Szóval, amikor ilyesmit kijelentünk, akkor általában keverjük a "barátot" a "BAJTÁRS"-sal. A bajtárs is lehet barát, és fordítva. De akkor redukáljuk tovább a szót: a TÁRS is lehet barát. A társ pedig szintén nem nemfüggő. Még csak nem is nemiség-függő. Sőt, még csak - mai ragacsos értelmezésben - szeretetfüggő sem. Hallott a kedves Olvasó olyan öregekről, akik több évtizede nem élnek nemi életet egymással, esetleg kifejezetten utálják egymást, és amikor az egyikük meghal, a másikuk pár napon vagy ÓRÁN belül követi? Én magam személyesen is ismertem egy idős - majdnem száz éves - párt, akik negyven éven keresztül gyűlölték egymást. Állandóan veszekedtek, mégis, amikor a feleség meghalt, a férj két órán belül utánahalt. A "társ" egy FÜGGELMI VISZONY, ahol a függelem tárgya nem egy pozitív érzelemcsokor, hanem egy SZEMÉLY. Lehetne - nem ragacsos értelmezésben - a szeretet egyik - fő - formájáról, az agapéról, az "annak ellenére való szeretet"-ről beszélni vele kapcsolatban, de a "társ" egy érdekkapcsolat. Horda kicsiben. Nem önzetlen. Még csak annyira sem önzetlen, amennyire ennek a paradoxonikus kifejezésnek értelmet lehet adni.
A szerelem viszont (nem nem-, hanem) nemiség-függő. De valami egészen különös módon. És még ez sem biztos. Megint szokatlan, már-már megbotránkoztató dolgokat fogok leírni.
Ami biztos, az a VONZALOM. Vonzalom valami iránt, ami - e világban - ELÉRHETETLEN. Szoktak még birtoklási vágyról beszélni, de ez nem pontos. "Neki adja magát": hol van ebben a birtoklás? "Ez a NŐ", mondja most az Olvasó. "A férfi 'magáévá tesz'." Hogyan? Úgy, hogy EGYESÜL VELE. "Úgy szeretlek, majd megeszlek." Csakhogy jelen esetben ez PONT FORDÍTVA van: a NŐ "eszi meg" a férfit. A NŐ teszi magáévá. És ketten "lesznek egy testté". Lesznek?
Lesznek a fenét. Nem hogy egy nem lesz kettejükből, hanem - sikeres esetben - HÁROM.
ÉS AZTÁN KEZDŐDIK-FOLYTATÓDIK AZ EGÉSZ ELÖLRŐL.
A birtoklási vágy azért kétségkívül benne van a szerelemben. Mint... mint mondjuk annak alacsonyabb szintje. Életem első nagy szerelmével kifejezetten ódzkodtam lefeküdni. Igazából nem is tudtam rendesen. A megtiszteltetés, hogy ezzel a számomra addig elérhetetlennek tűnő teremtéssel lehetek együtt, éppen elég volt. Megkaptam, amit akartam. Többre nem volt szükség.
"Kainisz kézen fogta Urit, egy kisebb szobába húzta, az ágy előtt megállt.
- Tessék - mondta.
Uri reszketett.
Kainisz ledobta a ruháját.
Édes, törékeny, fonom teste volt, kicsiny, hegyes mellei, karcsú dereka, a medencecsontja kissé kibökte a bőrét; a combjai hosszúak és vékonyak, közöttük finom pihék. Uri letérdelt, csókolta, simogatta, de gerjedelmet nem érzett. Kainisz háttal az ágyra feküdt, felhúzta a lábait. Uri csókolta a mellét, a nyakát, a vállát, a karját, a lapos hasát simogatta, nem történt semmi. Uri elsírta magát. Kainisz simogatta a fejét, a nyakát, csókolta a fülét, átölelte, magához szorította.
- Nem tudom, miért nem - mondta Uri.
- Nem baj - suttogta Kainisz.
- Soha még nőt ennyire nem szerettem!" (Spiró György: Fogság)
Még hogy csak kémia. Még hogy csak hormonok.
A szerelem célja az egyesülés. A tökéletes birtoklás. A KÖLCSÖNÖS birtoklás. Ki így, ki úgy.
És mindketten sehogy.
A tökéletes birtoklás a tökéletes magáévá tétel. Amikor a vonzalmam tárgya teljesen az enyém lesz. Teljesen én leszek. Megeszem. Magamba zárom. ELTÜNTETEM. Ő már nem lesz, hanem csak én. Eddig ez a sáskák szerelme.
És ha ez kölcsönös? AKKOR - valamiképpen - EGYIKÜNK SEM LESZ. Beteljesült. Vége. De valami csak? Hogyne: A HARMADIK. És ha nincs harmadik? Harmadik MINDIG VAN. Ha az egyesülés igazi, akkor mindig van. A harmadik ugyanis ez esetben nem egy gyerek. A HARMADIK AZ EGÉSZ VILÁG.
A szerelem alapfeltétele a KÜLÖNBÖZŐSÉG. Így, vagy úgy. Amit nem lehet megérteni. És mivel nem lehet megérteni, csak bekebelezni lehet. Bekebelezni és bekebeleztetni általa. Ha nincs különbözőség, nincs feszültség sem. Ha nincs feszültség, akkor az van, hogy "jól megvagyunk együtt". Ami, kedves Olvasó: lófasz. Az idő tűrhető elviselésén kívül SEHOVA NEM VISZ. Sehova az égvilágon. Legfeljebb a temetőbe.
"De minden kapcsolat ide jut egyszer." Vagy ide, vagy nem ide. Szerencse és hozzáállás kérdése. Mivel nem hormonfüggő, A SZERELMET ÉBREN LEHET TARTANI. "Nem fontos. Nem fontos ez az egész" - mondta nekem egy lány. "Enélkül is lehet teljes életet élni." Hát, kedves Olvasó: nem lehet. Nem az a teljes élet, hogy neveljük a gyerekeinket, néha eljárunk nyaralni, moziba, hangversenyre, és eltöltjük az időt együtt. Mert megint - mindig - fel kell tenni a kérdést: MIÉRT? Miért "kell" eltölteni az időt? Az ember élete arra való, hogy ELTÖLTSE? Nem, drága Olvasó. Nem. AZ EMBER ÉLETE ARRA VALÓ, HOGY JUSSON BENNE VALAMIRE.
A kérdés csupán annyi, hogy mire.
A szerelem fáj. A szülés is fáj. AZ EGÉSZ VILÁG VILÁGRA HOZATALA HOGY NE FÁJNA?
És most jön a legfontosabb. Hallotta a nyájas Olvasó azt a kifejezést, hogy "az Isten szerelmére"? Hogyne hallotta volna. "Itt állok jászolod felett, ó JÉZUSOM, SZERELMEM" - énekeltük egész gyerekkoromban a karácsonyfa előtt. Az Isten, mint a nemiség tárgya?
Nem, nem nemiség. A nemiség, ahogy az előzőekből is kitűnik, CSAK EGYIK KIFEJEZŐDÉSE a szerelemnek. Világi analógja. A világi paradoxon. Ugyanaz a kör, amibe az önzetlenség is beletartozik. E világ már önmagában is paradoxon. Mi más is lehetne? Hiszen voltaképpen... illúzió.
Szerelem volna a Krisztussal való egyesülési vágy? Az Istennel való egyesülési vágy? (Akinek sérti a szemét, gondoljon Krisztus és Isten helyett egy Végső Rendezőelvet. Így valahogy tudományosabban hangzik, bár semmivel nem tudományosabb. A fizika a metafizikának csak a tükörképe. Nem, drága Olvasó, nem: nem fordítva.) Hogy a fenébe ne volna! Nem csak hogy szerelem, de EZ A SZERELEM LÉNYEGE.
Minden megfoghatóval és érzékelhetővel kapcsolatos vágy önmagában csak kudarccal végződhet. A harmadikkal, aki ez esetben semmi más, mint saját kudarcunk megtestesítése. Aki majd folytatja helyettünk, ameddig maga is kudarcot nem vall.
AZ IGAZI SZERELEM MINDIG ISTENHEZ VEZET. Vagy, de a materialista Olvasó, aki mindennek ellenére mégis olvas engem, már edzett. Képzelje ide a megfelelő szót.
A SZERELEM TAGADÁSA VAGY MEGTAGADÁSA A TEREMTÉS MEGTAGADÁSA. Nincs "de". Nincs "jól eltöltjük az időt". Nincs "e nélkül is lehet teljes életet élni". Nincs "józan megfontolás". Nincsenek "gyakorlati ellenérvek". A szerelem megtagadása ugyanolyan művi vetélés, mint amit a katolikus egyház oly vehemensen tilt.
Csak itt az egész világról van szó.
2014. 08. 12.