Társadalmi formák? Nem. Pedig ezt mondják róluk, még a tankönyvek is. Társadalmi formációk, társadalmi-gazdasági formációk. Csak, hogy még zavarosabb legyen. Nem formák vagy formációk. TARTALMAK. Igen sokféleképp osztályozhatók. Igen sokféleképp osztályozzák is őket. Koronként, az ember és ember közti viszony alakulása alapján, a termelési mód változása/különbözősége alapján, a főhatalom eredeztetése alapján, a kormányzás módja alapján, és így tovább.
Valami alapján, amire a differenciáló ki van hegyezve. Majdnem azt írtam, hogy "amit a legjellemzőbbnek tart", de nem biztos, hogy akkor és ott éppen arra kíváncsi. Lehet, hogy a társadalom valamely egyéb jellemzőjére kíváncsi, és arra, hogyan alakult ez az idők során.
Ha a FORMA változna, akkor igen nagy baj volna. Akkor nem volna például irányítás. A társadalom különálló, egymással kedv szerint együttműködő, konkuráló, vagy közömbös csoportokra szakadna. A csoportok családokra, a családok egyénekre szakadnának. Vagy volna irányítás, de csak bizonyos esetekben, véletlenszerűen. Teljesen esetleges lenne, ki irányít vagy kik irányítanak. Közösségi lét vagy magányos lét. Két létforma, amelyek megszabják, hogy milyen tartalmakkal lehet és milyenekkel nem lehet őket kitölteni. A tartalom és forma ellentétbe kerülése a létforma végét jelenti. Az ember közösségi létre született, amelynek éppen úgy megvannak a szabályai, mint a magányos létnek. És ezeken a szabályokon - azon a struktúrán, belső formán, amitől a magányos létből közösségi lét lesz - nem lehet változtatni. Annál inkább a tartalmon.
Előrebocsátom, hogy ez nem egy szakdolgozat. Ahhoz sokkal több alaposság, utánajárás-olvasás, studírozás, idő kellene. De most nincs is rá szükség. Annyi az előtörténete, hogy tegnap - Önöknek tegnapelőtt - megkértek rá, próbáljam meg definiálni az Orbán-rezsim társadalmát, és azt a társadalmat, amit ezzel szemben én ideálisnak tartok. Amiért a HMP létrejött. (A Hikszosz már keményebb dió, és nem akarom most ezzel is stresszelni az Olvasót.) Valami olyan kifejezés kellene, mint a művészetben a szimbolizmus, impresszionizmus, avantgárd. Valami, amiről azonosítani lehet ezt is, azt is. Pavlov kutyája és a csengő? - kötekedtem. Mindegy, hogy mi, csak jót-rosszat kapcsoljunk hozzájuk? Kitalálhatok bármit? Ahogy Tristan Tzara (Samuel Rosenstock) 1916. február 8-án kitalálta a dadaizmust, miközben Hans Arp barátja "épp egy brióst emelt a bal orrlyukához"? Vagy ahogy Murray Gell-Mann Nobel-díjas amerikai fizikus - az egyik változat szerint - James Joyce: Finnegan ébredése című könyvéből a hark! (hé!) és a quart (negyedgallonos sör) szavak összevonásából keletkező "kvark" (quark) szót átvette? Kitalálhatsz, bólintott az illető úr. Jó, mondtam. De aztán mégsem kellett kitalálnom semmit, csak egy egészen kicsit utánagondolnom.
A legstabilabb geometriai test a négyzet alapú egyenes gúla. Ami igaz a geometriában, igaz - másféleképp - az emberi-állati csoportoknál is. EZ AZ A STRUKTÚRA, AMI NEM VÁLTOZHAT.
Képzeljenek el egy üres piramist, amely belül szintenként rekeszekre van felosztva. Ami változhat, az az, hogy KIKKEL töltjük be a rekeszeket, és MI ALAPJÁN. Ez lenne a tartalom. FORMA szerint teljesen mindegy, hogy az orosz társadalmi piramis csúcsán Nagy Katalin cárnő áll, II. Miklós cár, Joszif Sztálin, Borisz Jelcin vagy Vlagyimir Putyin. VALAKINEK ott kell állnia. De TARTALOM szerint is mindegy volna? Másképpen mondom: MINŐSÉG SZERINT is mindegy volna? Mikor őrzi meg tovább (olyan helyen, ahol néha esik is) formáját a gúla: ha a csúcsát építik cukorból, vagy ha az alapját építik cukorból? Ez az, amibe beleszólhatunk: a KIVÁLASZTÁSBA. Hogy ki kerülhet hova, és mi alapján. És ez az, amibe beleszóltak.
Ősközösség - rabszolgatartó társadalom - feudális társadalom - kapitalista társadalom - szocialista társadalom. Egy (történelmi) felosztás a sok közül, melynek a - remélt - végére valami hasonló került volna, mint ami az elején volt, modern kivitelben. Persze csak hasonló, mert hogy hogy nézne ki a kommunizmus valójában és társadalmi méretekben, azt senki nem tudta. Argentina és Brazilia egykori öt jezsuita redukciója (indián missziója), az izraeli kibucok, és a társadalom egésze között minden egyeben túl van egy óriási különbség: a társadalomban való élet nem fakultatív. Az "ősközösségre" vonatkozólag pedig, akkor még nem lévén írásbeliség, szintén csak találgatunk, például a primitív körülmények között élő népek megfigyeléséből kiindulva. Megfeleltetjük a primitívet a primerrel, írja Hamvas Béla, jó, de akkor mindennek, amit még nem értünk, például a vallás eredetének is VILÁGOSABBNAK kellene náluk lennie, mint nálunk, ehelyett pedig épp az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem ragozom tovább, ez az ő véleménye, inkább térjünk vissza az elejéhez.
Hogyan jött létre a fent vázolt sor? Az első eleme egy hipotézis, a második egy jellemző termelési mód lenne, amelyen az ókori (európai) GAZDASÁGOKNAK nyugodnia kellett volna, noha egyáltalán nem ezen nyugodtak (ellentétben például a KAPITALISTÁNAK mondott amerikai Déllel, egészen a szecessziós háború - 1861-65 - végéig), a harmadik eleme egy kizárólag Franciaországra jellemző TÁRSADALMI viszony uralkodó és hűbéresei között, a negyedik elemét egy (virtuális) PÉNZÜGYI fogalomról keresztelték el, az ötödik elemét pedig üde változatosságként MAGÁRÓL A "TÁRSADALOM"-ról, semmi továbbit nem mondva róla.
Mi tehát az a közös nevező, ami alapján a túlbonyolítás veszélye nélkül VALÓBAN össze lehet vetni a különböző társadalmi tartalmakat? AZ A SZISZTÉMA, AMELY A KIVÁLASZTÁS ALAPJÁUL SZOLGÁLT.
Az emberi társadalmak kétféle államformát hoztak létre: monarchiákat (és kvázi-monarchiákat) és köztársaságokat (és kvázi-köztársaságokat). A kvázi-monarchiák (például a mai Egyesült Királyság) köztársaságok, a kvázi-köztársaságok (például az egykori Velence) monarchiák. E kettő között lehet választani. (Még mielőtt Önök megkérdeznék: a mai diktatúrák is köztársaságok. A köztársaság pedig - jelenleg - nem KÖZÖS TÁRSASÁG, hanem KÖZÖNSÉGES TÁRSASÁG, társaság, amelynek közönsége, publikuma van, amit irányít, vagyis EGY AZONOS NÉZETEN LEVŐKBŐL ÁLLÓ CSOPORT MINDENKIRE VONATKOZÓ URALMA. Részletesen majd A jó király-ban majd elolvashatják.)
A kiválasztás alapjául szolgáló szemlélet szerint összesen NÉGYFÉLE társadalom jött létre:
1. Szuprematista (fensőbbségen alapuló);
2. Patriarchális (atyai gondoskodáson alapuló);
3. Egalitárius (egyenlőségen alapuló) és
4. Szervilis (szolgaságon-lojalitáson alapuló) társadalom.
A monarchiák az első kettőbe, a köztársaságok az utolsó kettőbe tartoznak. A patriarchális társadalom a szuprematista társadalom, a szervilis társadalom az egalitárius társadalom alsó határértéke. (Octavianus-Augustus császár például az összes alattvalója pater familias-ának, család-atyjának nevezte magát.) Némileg bonyolítja a dolgot, hogy ugyanúgy, ahogy a gyakorlatban "tiszta" világnézetekkel nemigen találkozunk, annál inkább kevert világnézetekkel (egy kicsi innét, egy kicsi onnét, beismerve és nem beismerve, mint konzervatív-liberális, nemzeti szocialista, vallásos-materialista, stb.), úgy a fentebb felsorolt tartalmak is keveredtek-keveredhettek. Ez nem "baj", vagy "nem baj", ez a gyakorlat. Semmi nem tisztán fehér, vagy tisztán fekete, legfeljebb a mesékben és az újkori pártpropagandákban. Még tovább bonyolítja a dolgot, amikor egy köztársaság monarchiákra jellemző elemeket épít magába, vagy egy királyság köztársaságokra jellemzőeket (ilyen volt az Osztrák-Magyar Monarchia is).
S még valamit. Egy szuprematista monarchiában, például a Regnum Romanum-ban, Római Királyságban, vagy az Egyiptomi Birodalomban is voltak rabszolgák-szolgák, a mai - köztársasági - Magyarországon is vannak. Azonban amíg az előbbiek nem a szolgaságra épültek, hanem a királyságra, addig az utóbbi a szolgaságra. Nem a köz szolgálatára, mint ahogy a főtisztviselőit (miniszter - közszolga) nevezi, hanem a LOJALITÁSON ALAPULÓ SZOLGASÁGRA.
A MAI MAGYARORSZÁGON EGY EGALITÁRIUS TÁRSADALOM SZERVILISSÉ ALAKULÁSA MEGY VÉGBE, PATRIARCHÁLIS DÍSZLETEK KÖZÖTT.
S mi az, amit ezzel szemben mi szeretnénk? Most - hajnali fél négy, de Önök ezen már nem lepődnek meg - azt mondanám, hogy egy SZUPREMO-EGALITÁRIUS társadalom. Szuprematista a hatalom eredeztetése és gyakorlása tekintetében, differenciáltan egalitárius az elbírálás, számonkérés és lehetőségek tekintetében. (Mindenki egyformán és személyében felelős a cselekedeteiért, de a magasabb pozíció nagyobb felelősséggel jár, a büntetendő cselekmény mindenkire nézve büntetendő, de büntetési tétele a társadalmi hierarchia csúcsa felé emelkedve nő, bárki bármilyen pozíciót betölthet, amire alkalmas.)
Az abszolút monarchiák és a - cicerói értelemben vett, a köz érdekében működő - köztársaságok ideális tartalma, összevonva. EGY ÁLLANDÓ MEGELŐZŐ KONTROLL ALATT TARTOTT, TERMÉSZETES KIVÁLASZTÓDÁSSAL LÉTREJÖVŐ HIERARCHIA KOORDINÁLTA, JOGBIZTONSÁGRA, JOGI ÉS ESÉLYEGYENLŐSÉGRE ÉPÜLŐ, ÖNMEGHATÁROZÓ TÁRSADALOM. Minden, ami működött, mínusz minden, amivel visszaéltek. SEMMI ÚJ NINCS BENNE, MÉG A KETTŐ EGYÜTT IS CSAK A MAI FÜL SZÁMÁRA AZ. Úgy is fogalmazhatnék, hogy NÉPI HEGEMÓNIA.
Emésszék egy kicsit.
2016. 02. 25.