Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

"Már most élhetsz úgy, ahogy akkor akarsz, amikor majd távoznod kell. Ha pedig a körülmények nem engedik ezt meg, akkor távozz az életből, de ne úgy, mintha méltánytalanság ért volna. Itt füst van, távozom. miért hiszed ezt olyan nagy dolognak?" (Marcus Aurelius: Elmélkedések)

 

 

Pénzkereső tevékenységet (édesanyám "hivatalos" ellátásától eltekintve, amelyért havi huszonegyezer forint üti a markomat) pár éve nem folytatok. Már annak idején, amikor - ügyvezető koromban - pár hónapig könyvírással foglalkoztam, megkaptam legközelibb barátaim egyikétől, amit a minap is: nem dolgozom. Ő napi nyolc órában ül egy irodában - néha tárgyal - ajánlatokat ír, a zömét teljesen feleslegesen, lehetséges partnereket próbál felkutatni, többnyire eredménytelenül, és mindezért felveszi a - nem túl magas - fizetését. Ugyanannyit, ha többet adnak el, ugyanannyit, ha kevesebbet. Kereskedőnek nem volna rossz, amennyiben ez a szakmája, sok esze van, és hagyják használni, de így az esze is, az élete is elfolyik szépen, lassan.

Elmondom, hogy néz ki egy átlagos napom. Felkelek fél kilenc-fél tíz között, megreggelizem, majd nekiállok írni és - ha szükséges - olvasni. Amiről írok, az mindennek az át- és újra átgondolása, amin az életünk nyugszik. Nem csak az én életem, más élete is: tehát, ha annyi értelme van ezeknek, hogy ők is elgondolkodnak rajtuk, akkor nekik is hasznukra vált. Ha csak egy részükön, már akkor is. Mindezzel elvagyok nagyjából délután kettő-négyig, ez ugye eddig négy-hat óra tíztől számítva. Legyen csak négy. Ezután elmegyek dolgomra, edzeni, találkozni emberekkel, sétálni, visszaérek legkésőbb kilencre, de legyen tíz. Tíztől éjjel kettőig-háromig (mindenki, aki olvas engem, vagy kapja az írásaimat, tudja) megint írok-olvasok. Újabb négy-öt óra. Mindez naponta összesen legkevesebb nyolc, legtöbb tizenegy óra...valami. De erről mindjárt. Pénzt viszont egyetlen fillért sem kapok érte, nem is ezért csinálom. Hogy miből élek? Abból, hogy eladtam mindent, ami mozgatható volt. Meg azt is, ami nem volt mozgatható. Nade miért? Miért nem mentem én is el egy irodába? Azért, mert nem akartam, hogy az én életem is úgy folyjon el, ahogy eddig elfolyt, és ahogy annyi emberé elfolyik. Mert úgy gondoltam, csináljam ezentúl azt, amihez értek, és amire alkalmas vagyok, más szóval, azon tevékenységek egyikét, amire születtem.

Könnyen beszélek, nekem legalább volt mit eladni, szólhat rám feddőleg most az Olvasó. Volt, bár azt sem lopással szereztem (amit azzal szereztem, lassan harminc éve, csepp volt a tengerben, és rég elfújta a szél). De ha nem lett volna? Övön aluli ütés volna Marcus Aurelius idézett bevezetőjét ideírnom, ezért lett belőle mottó. Sokan most bizonyára azt gondolják, különösen azok, akik nem ismernek régóta, vagy nem olvasták sem a Curriculum vitae-t a Naplóból, sem a Kádár-korszakot, hogy mondani könnyű, csinálni nehéz. Mondtam én valaha, hogy könnyű? Tizenkilenc éves korom óta két véglet között élek: volt, hogy az összes tulajdonom az a néhány (szó szoros értelmében vett) gönc volt, ami velem együtt be volt zárva az ötödik kerületi Rendőrkapitányság fogdájába (a többi zár alatt), és volt, hogy öt lakást, egy házat, két telket, négy autót, egy céget (és a vagyonát) tudtam magaménak, évente legalább háromszor elutaztam valamilyen egzotikus országba, ráadásul másod- harmadmagammal és azt is én fizettem, és már a kutyáim is unták a trappista sajtot. Kétszer voltam - különböző betegségek következtében - paraszthajszálnyira a haláltól, egyszer még annál is közelebb, amikor anafilaxiás sokkot kaptam egy darázscsípéstől. A cégeseket beleszámítva öt autómat lopták el, a legutolsót két és fél éve, azóta gyalog járok mindenhova. Nem békávéval, hanem gyalog. A Szemlőhegytől a Szabadság hídig, a Petőfi hídig, észak fele Pilisborosjenőig. És?

Ügyvezető koromban sokszor mondtam, hogy az ember nem pénzért dolgozik, csak pénzt kap érte. Már, ha kap. Én, mint fentebb olvasható, nem kapok, de ez a dolgon nem változtat. Még lopják is, de ez sem változtat rajta. József Attilát ("Ne légy szeles") már tényleg szégyellném ideírni, szinte közhely és hatásvadászat lenne, ezért nem is írom. De mi is az a munka?

Fizikai értelemben munkavégzés akkor történik, ha egy testre erő hat, és ennek következtében a test az erő irányába elmozdul. Tehát minden emberi cselekvés munka. A fizetség nélküli emberi cselekvés is, a fizetett emberi cselekvés is. Az is, ha honoráriumért megtisztítja a fogorvos a fogaimat, az is, ha én teszem ugyanezt saját örömömre és épülésemre otthon. Az sem számít, hogy van-e célja vagy nincs. Ha körben forgok saját tengelyem körül, ugyanannyira munka, mint ha lenyírom a füvet a kertben vagy kirakodok egy szenesvagont. Szellemi értelemben munkavégzés akkor történik, ha gondolkodom. Hogy a barátnőm mellén, vagy az éves pénzügyi jelentésen, mindegy. Továbbmegyek, hadd botránkozzon meg ezúttal is a kedves Olvasó. Végső soron az is mindegy, dolgozik-e valaki, vagy nem dolgozik. Vannak az emberi létnek olyan szintjei, ahol munkára már nincs szükség. A munka ugyanis ESZKÖZ. Minél jobban eltávolodik az ember az úgynevezett anyagi világtól, annál kevésbé szorul rá. Az anyagi világ a létezés legdurvább formája. A legerősebb varázslat, mondaná egy tibeti. A legmegtévesztőbb illúzió, mondaná Hamvas. A káprázatok káprázata. De miért is? Mert azt hisszük, hogy megfogható, holott megfoghatatlan. Nem "van", hanem TÖRTÉNIK. Úgy viselkedik, mint a káprázat: egyik pillanatban ilyen, másik pillanatban másmilyen. Egyik pillanatban itt, másik pillanatban nincs sehol. Nem lehet megragadni. Elcsorog, akár a marokból a víz. Buddhának, a jógakkhémát, jógacsöndet megvalósító jóginak, vagy azoknak a tibeti szerzeteseknek, akiket - hogy ezzel se kelljen foglalkozniuk - ETETNEK, már nincs szüksége munkára. Na jó, mosolyog most az Olvasó, Buddha az Buddha, én meg én vagyok, hétköznapi ember. Buddha Gautama Sziddhártha (szanszkrit) vagy Gótama Sziddhattha (páli) szákja (sakja) "hercegnek" csak az egyik elnevezése. Hívják még többek között Magasztosnak, hívják Szákjamuninak, a Szákják Bölcsé-nek, de hívják Tathágatának is. Utóbbi magyarul annyit jelent: Ugyanúgy Járó.

Ami nem mindegy: A MUNKÁHOZ VALÓ VISZONY. Szoros összefüggésben a munka céljával. A munka célja pedig szoros összefüggésben van a munka eredményével. A munka - az egyetlen valóban hasznos munka - célja ugyanis nem az, hogy valami "ott kint" felépüljön, létrejöjjön, megvalósuljon. Az sem, hogy "itt bent" felépüljön, létrejöjjön, megvalósuljon. Olyan, ami ott kint, vagy itt bent nincs meg valamiképp, nem létezik. Olyan nincs. Legfeljebb nem egyformán vannak. Az egyik mint lehetőség, a másik mint már meglévő, de még nem megnyilvánult, a harmadik mint megnyilvánult. Ami ezekbe nem sorolható, az nemcsak nem sorolható sehova, hanem..."az" még csak nem is "az". Nem esik a lét körébe. Még három ponttal se jellemezhető, eggyel se, semmivel se. A munka - a valódi munka - célja a MEGSZABADULÁS. Mindannak, ami megköt, meghatároz, csak mint személy vagyok alávetve. Ha olyan tevékenységet végzek, amelyben ki tudom fejezni önmagamat, ki tudom fejezni saját SZEMÉLYISÉGEMET, akkor...nos, akkor KINT LESZ. És ez sem szójáték. Mintha felültetném egy lóra, a ló fenekére csapnék, és az elvinné, vele minden mások általi meghatározottságot és minden (önmagam, mint személyiség általi) feltételeknek való alávetettséget, miközben én...OTT MARADOK. Nem mint (egy) személy (a sok közül), hanem mint a LÉT EGYETLEN ALANYA. Erről szól az összes tradicionális tanítás és út. Igen, Auschwitz ide, Auschwitz oda, a munka valóban szabaddá tesz. Pontosabban valóban szabaddá TEHET. A munka a megszabadulás leghétköznapibb módja. Annyira hétköznapi, hogy mind a mai értelmezése, mind a mai használata - hasonlóan oly sok más, fontos fogalomhoz - mélyen devalvált, lesüllyedt, giccses és szirupos félrevezetés. Amire dicsőítésekor gondolni kellene, az NEM a munka, hanem csak EGYFÉLE munka.

 

Ezt úgy nevezik, hogy HIVATÁS.

 

2013. 03. 09.

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1

ARCHÍVUM 01