Csak azért, hogy egy ilyen szép szombati napon, lazításképpen elgondolkozzanak kicsit a történelemről. Amit Önök történelemnek hívnak, nem más, mint szelektált és különböző módokon interpretált események egymásutánja. Nem volna ezzel nagy baj, ha 1. figyelnének az elhallgatott részletekre is, és 2. nem AZ INTERPRETÁCIÓT tekintenék elsődlegesnek, azaz megpróbálnának másképp gondolkodni, mint ahogy ezek az interpretációk - nemegyszer AZ ÖNÖK ÁLTAL (is) ISMERT, SENKI ÁLTAL NEM TAGADOTT TÉNYEKNEK teljesen ellentmondóan - sugallják. Sőt, ÁLLÍTJÁK. Azért teszik, ezt, hogy az - állított vagy sugallt - végkövetkeztetést senki ne kérdőjelezze meg. Sőt, a végkövetkeztetésig eljutó egyéb következtetéseket se kérdőjelezze meg senki. (A MÁSODIK - helyesen: sorszámnévi értelemben első - történelemről, a soha le nem jegyzett, elveszett, vagy nem publikus háttéreseményekről, amelyek a szem előtt levő eseményekkel kiegészítve, de azoknak olykor egészen más értelmet adva a valódi történelmet jelentik, most nem fogunk beszélni. Ha akarják elolvashatják, szintén a Naplóban: hmp-hikszosz.hu.)
Nincs sok időm, az Önök figyelme is véges - hosszú írásokat nem szeretnek olvasni, különösen hétvégén nem, ha süt a nap -, ezért csak két példát mondok. Az elsőről mindannyian tanultak - éspedig ESEMÉNYSZINTEN PONTOSAN AZT, AMIT LE FOGOK ÍRNI -, a másodikat pedig éppen élik. Azt gondolják, közvetlenül nem érintettek benne, közvetve pedig - ha nem konzervatívok - akár jól is elsülhet a dolog, pedig egyik sem igaz. Nagyon nem.
Kezdjük a mindenki által unalomig ismerttel, a második világháború kitörésével. A második világháború, így tanultuk, 1939. szeptember elsején hajnali négy óra harminckor tört ki, amikor a geliwitzi (Gliwice) rádióadó elleni színlelt "lengyel" provokációt követően Németország megtámadta Lengyelországot. Csakhogy a második világháború SZEPTEMBER HARMADIKÁN tört ki, a brit-francia hadüzenettel, amivel NAGY-BRITANNIA ÉS FRANCIAORSZÁG TÁMADTA MEG NÉMETORSZÁGOT. Addig egy két ország közötti európai konfliktus volt. Nem kevésbé érdekesek a "lengyel ügy" előzményei. Lengyelország ugyanis távolról sem volt olyan finnyás, amikor más országok területéről volt szó AZ Ő JAVÁRA. Olyannyira nem, hogy kevesebb, mint egy évvel a német támadás előtt tevékenyen részt vett Csehszlovákia feldarabolásában, éspedig A NÉMETEKKEL KARÖLTVE. 1938. október elsején a lengyel hadsereg átlépte Nyugat-Szilézia határát, majd rövidesen annak kétharmadát elfoglalták. Beleértve Bohumin városát is, amely a müncheni egyezmény alapján A NÉMETEKNEK JUTOTT. A németek pedig mindezt tűrték. Hozzá kell tenni, hogy ekkor még érvényben volt a lengyel-német megnemtámadási szerződés is, azt csak a lengyel-brit katonai egyezmény után EGY HÓNAPPAL mondta fel Németország. Ezek nem titkos információk, nem ferdítések, hanem teljesen nyilvános, mindenki által hozzáférhető adatok. Danzigról (Gdanskról), a történelmi előzményekről, a korridorról nem fogunk beszélni. A német kérések elutasításáról (Danzig becsatolása a Birodalomba és egy területen kívüli autópálya-vasút, amely összeköti Németországot Kelet-Poroszországgal) sem, mert ezeket nyilvánvalóan követték volna további kérések, majd a háború. Az azonban annál érdekesebb, hogy miért adott Nagy-Britannia és Franciaország katonai garanciát Lengyelországnak, annak teljes tudatában, hogy Hitlernek nem ellenük, hanem további KELETI tervei megvalósításához volt szüksége a megszállásra. Konkrét leszek: a SZOVJETUNIÓ megtámadásához. Drang nach Osten. Menetelés (törekvés) KELET felé.
Hitler ha franciabarát nem is, de kifejezetten angolbarát volt. Mindig az volt (hasonlóan Horthy Miklóshoz és kormányzóhelyettessé tett fiához, Istvánhoz), a Mein Kampfban se írt mást. Csodálta a Brit Birodalmat (minden birodalmat csodált, még Sztálinét is), és esze ágában se volt tengelyt akasztani Nagy-Britanniával. Még Franciaországgal is kiegyezett volna, ahogy az első világháború után Ausztriától (náci nevén Ostmarktól) elcsatolt Dél-Tirolt is meghagyta Olaszország birtokában. Mindenki tudta. "Anglia" a legjobban. A Szovjetuniót - így tanultuk - viszont az egész nyugati világ a pokol fenekére kívánta. Amerikában léteztek olyan iskolai térképek, ahol FEL SE TÜNTETTÉK. Egy nagy fehér folt volt a helyén. "Nincs ott semmi." A bolsevizmus-kommunizmus a cárizmus megdöntésével bevégezte (volna) feladatát. Ha a "demokraták" kommunisták lennének, akkor az "elhajlás" kifejezést alkalmaznák rá. De... Necessitas dat legem, non ipsa accipit. A szükség törvényt bont (szó szerint "a szükség hoz törvényt, nem pedig elfogad"). NEM a zsidóüldözések miatt. NEM a terror miatt. NEM morális okok miatt. Morális okok ritkán (nem írom, hogy sosem, mert nem akarom mindenkinek az illúzióit lerombolni) játszanak szerepet a nagypolitikában, sőt, a kicsiben is. Néha még az egyéni sérelmeket is felülírják, legyenek azok mégoly nagyok akár. Kevesen tudják, hogy Kádár (Csermanek) Jánost, a Rajk-per belügyminiszterét, 1951. május - 1954. július közötti fogva tartása alatt nem egyszerűen megkínozták, hanem többek között KASZTRÁLTÁK. Azt is kevesen tudják, hogy hosszú ideig minden Moszkvába rendelése úgy kezdődött, hogy a fogadóállomáson agyba-főbe verték. A "tárgyalásokra" csak utána került sor. És mégis.
Ugye, kezdik már érteni? Az egész Nyugat magasról tett Lengyelországra. A franciák is, a britek is. A Lengyelországnak adott garanciákkal nem Lengyelországot, hanem a SZOVJETUNIÓT védték. Ha ez még eddig nem lenne világos, gondoljanak arra, hogy az említett garancia NEM TETT KÜLÖNBSÉGET agresszorok között. MINDENKIRE vonatkozott, aki Lengyelországot megtámadja. A SZOVJETUNIÓRA IS. Tudnak a Szovjetuniónak átadott brit-francia hadüzenetről? (Pedig az angol alsóházban felvetették, aztán gyorsan el is vetették.) Bonyolíthatnám - ugyan nem kocsmaszinten, de mondjuk egy gimnáziumi-egyetemi előadó szintjén - azzal, hogy a brit politika (ma is!) mindig az volt, hogy a kontinensen nem tartott kívánatosnak semmiféle hegemóniát, így mindig a "gyengébb" oldalára állt. Mária Terézia és I. Erzsébet orosz cárnő ellenében Nagy Frigyes porosz király mellé, a francia forradalom után Napóleon ellenében az osztrákok, poroszok és oroszok mellé, az első világháborúban a Központi Hatalmakkal szemben a franciák mellé, a második világháborúról meg éppen most beszéltünk. De ez nem a végső ok.
A végső ok az, amit Önök "rend"-nek hívnak. Sokféle rend van, drillre alapozott rend éppúgy, mint funkcionális rend, de mindkettő rend. Amerikát kezdték a "kommunizmusban" úgy nevezni, mint a világ csendőrét. A szimpatizánsok ezt úgy mondják, hogy "rendet akar tenni". Koreában is azt akart, Vietnamban is, a Közel-Keleten is azt akar, de valahogy nem sikerül neki. Elgondolkodtak már azon - én is írtam nemegyszer róla -, hogy mi az oka annak, hogy (nyilvánvaló, utólag beismert amerikai segédlettel) rendre megdőlnek azok a diktatúrák, amelyeket néha kifejezetten amerikai támogatással hoztak létre (lásd például az egykori Dél-Vietnamot), illetve amelyek hűségesen kiszolgálják a nyugati világ összes kívánságát? Hogy mit vétett - nyugati szemmel - az egyiptomi Muhammad Hoszni Szajjid Mubárak, a tunéziai Zín el-Ábidín ben Ali, vagy a megtért líbiai Moammer Kadhafi? És akkor a Szovjetunió? Azzal mi volt?
De hisz A SZOVJETUNIÓ IS MEGSZŰNT! Egy pillantás alatt, vér nélkül, mintha parancsra történt volna! DE ELŐTTE LEGYŐZTE HITLERT. Még előbb kiirtotta a cári családot. Hagytak neki további negyvenhat évet. Mubárak is harminc évig lehetett Egyiptom elnöke.
Gondoljanak Irakra. Gondoljanak arra, mi megy most végbe, miután kiiktatták a diktátort, aki Szaddám Huszein Abd el-Madzsíd et-Tikríti néven gyakorolta a teljhatalmat 1979-2003 között, teljes huszonnégy esztendőn keresztül. Jobb lett utána a világ, mondja (most) Dabljú, vagyis az őt eltávolító, majd felakasztató George Walker Bush volt amerikai elnök. Jobb lett, kedves Olvasó? Úgy látja? Akár AZ a világ jobb lett? Nagyobb lett ott a rend? BÁRHOL nagyobb lett a rend, ahol Amerika megfordult? Vagy ahol a brit birodalom megfordult? Rendet hagytak maguk után? Kevesebb lett a kivégzés, gyilkosság, kisebb lett a korrupció, biztonságosabb lett az élet? Nagyobb lett a rend, kedves Olvasó? Vagy éppen sokkal kisebb?
GONDOLJÁK, HOGY AMERIKA RENDET AKAR TENNI? Gondolják, hogy az a szellem, ami most a nyugati világot jellemzi, a RENDRE törekszik?
És akkor Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, Aljakszandr Rihoravics Lukasenka, Kim Dzsongun, Orbán Viktor JÓ? Ők képviselik a rendet? Nem, kedves Olvasó. Dehogy jók. Ők a DRILLT képviselik. Arra alkalmasak, mint Hitler volt, hogy az igazi rendet egyszer s mindenkorra megutáltassák mindenkivel. Már ezt is leírtam, de régen: biztosak abban, hogy - mondjuk - az al-Kaida, vagy akár az Iszlám Állam mögött az al-Kaida és az Iszlám Állam áll? Még ha ők, az utolsó vezetőig fölfelé azt is hiszik? Biztosak benne, hogy Hitler vagy Sztálin fölött - tudtukon kívül - nem állt senki? Gondoljanak Lenin hazatérésére. És akkor még csak a németeknél tartunk. Gondolják, hogy a diktátorok eltávolítását (előzőleg annyi éven keresztüli hatalomban hagyásával, amelynek következményeit ismerjük, már amennyire ismerjük) morális megfontolások indokolják?
Ezek persze csak felvetések. Elég súlyos felvetések, de mégiscsak felvetések. Mindig próbálom kerülni az összeesküvés-elméleteket. Igazából nincs is rájuk szükségem. Nem fontos. Mindegy. Maradjanak meg ezek a bulvárirodalomnak. Maximum érdekesség lehet. Újságírói csemege, melegebb nyári napokra. Nekem és Önöknek éppen elég annyi, amennyit látunk és tapasztalunk. Azonos helyzetben levő emberek, azonos késztetésekkel UGYANARRA fognak törekedni, függetlenül attól, hogy összebeszéltek-e vagy sem. Ezért TELJESEN MINDEGY, LÉTEZIK-E VALAMIFÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. Az is teljesen mindegy, miféle nációkat vádolnak meg vele. Az érdekek internacionalisták.
Látják, így is hosszú lett. Nem szeretnék vele semmit az Önök szájába rágni. Ha úgy tetszik, vessék el. Vagy vessék vele össze a mindennapi híreket és mindazt, amit a világból megélnek. Nem utolsó mulatság, mondaná Mr. Keating, azaz szegény megboldogult Robin Williams a Holt költők társaságá-ban.
2016. 07. 09.