Csak két kérdés. Tulajdonképpen az elsőt fel sem teszem, mert semmi izgalmas nincs benne. Az lett volna, hogy saccoljuk meg, ha Kádár János FÉNYKORÁBAN egyik napról a másikra lehetővé teszi a szabad választásokat, mi lett volna az eredmény? De ezt meg sem kell saccolni: ugyanaz, mint 1956-ban lett volna, ha nincsenek ávósok és nincs szovjet beavatkozás, vagy ami 1990-ben lett. Sokkal izgalmasabb, hogy miért? Jól tetszenek gondolni: hogy elindulhasson, ahogy el is indult, a habzsolháp magyar polgárság szabad áradata a Mariahilfer-Straße (de igazából elég, ha csak Nickelsdorfot, vagy Bruckot említjük) irányába, hogy Gorenjékkel, tévékkel, és egyéb csodákkal megrakodott, végeláthatatlanul kígyózó autósorokkal térjen vissza. Ezzel összefüggően, a lehetőleg minél kisebb befektetést és főleg munkát igénylő, minél nagyobb hasznot hozó, kilencvenkilenc százalékban ügyeskedésben (nem akartam erősebb kifejezést használni) kimerülő "vállalkozások" engedélyezéséért, amelyeknek a célja szintén az előbb felsorolt kincsek még nagyobb tömegéhez való hozzájutás lett volna. A többi a kutyát nem érdekelte. Na jó, esetleg Demszkit és a Beszélő szerkesztőit, de később ők is beálltak a csatasorba. Hogy ez a kalitka biztonságának az elvesztésével is együtt jár, szintén senkit nem érdekelt. Régen volt, amikor kénytelen-kelletlen el kellett olvasniuk Petőfitől a Farkasok dalát és a Kutyák dalát. Aztán, amikor TÉNYLEG megszűnt a szocializmus, és vele az alapellátások biztonsága, vissza tetszenek sírni. Malac csak vályúban tud gondolkodni. Ha ez az óllal is együtt jár, akkor együtt jár, véli. A böllérről meg igyekszik elfeledkezni. A szabad magyar választópolgár úgy tűnik, szeret biliárdgolyó lenni. Hogy le is lehet ugrani az asztalról, az eszébe sem jut. Pedig le lehet.
A másik, ehhez látszólag (de csak látszólag) egyáltalán nem kapcsolódó kérdés, hogy mi volna, ha a "zöldek" összes vágya ripsz-ropsz teljesülne?
Sőt nem csak a zöldeké, hanem a pacifistáké, emancipátoroké, szegénységet felszámolni akaróké (most nem néhai Malthus tiszteletesre gondoltam, a szegénység természetes - dögvész, himlő, tüdőbaj, éhhalál - és mesterséges - kivégzések, gyilkosságok, háborúk - fékjeivel), feltalálóké, egyszóval, ha semmi által nem lenne fenyegetve senki?
Ez volna a fő probléma? És ettől megoldódna minden?
Magyarországon az öngyilkosságok száma, ha az utóbbi hatvan évet nézzük, a legalacsonyabb 1952-ben (bizony) volt. A legmagasabb a késő, már engedékeny, de még a most oly fájón hiányzó szolgáltatásokat nyújtó Kádár-kortól a rendszerváltozásig. Azóta folyamatosan csökken. Most körülbelül ott tart, mint akkor, amikor az utolsó ötvenhatos elítélteket szabadlábra helyezték.
Könyörögve kérem, aki nem tette még, olvassa már el a Kazohiniát. Ha az előbbi bekezdésben felvetettekről akar pontosabb képet nyerni, akkor a hinekről szóló részt. Ha a saját világáról, akkor a behinekről szólót.
2012.08.31.