A jó ember

- A doktor úr nagyon jó ember. Nélküle már nem élne a kislányunk.
- Rászánta a szabadidejét, és elment a lakásotokra, hogy ott is gyógyítsa?
- Dehogy! Megműtötte a kórházban, ahol dolgozik.
- Adtatok hálapénzt?
- Hogyne adtunk volna! Hiszen a kislányunk életéről volt szó!
- Elfogadta?
- El. De meg is érdemelte.

- Jó emberek. Példás családi életet élnek. Négy gyereket felneveltek, becsülettel. Mind diplomás lett.
- Négy örökbefogadott gyereket?
- Miket nem beszélsz? A négy saját gyereküket.
- Segítettek másokon is?
- Hogyne. A gyerekeik levetett ruháit mindig elajándékozták.

- Ameddig együtt voltunk, mindig segítettem neked mindenben. Az anyukádat is gondoztam.
- Más anyukáját is gondoztad volna?
- Befogadtam azokat a családi emlékeket, amelyek nálad nem fértek el.
- Most sem férnek el.
- De most már nem vagyunk együtt.

- Mennyire sajnálom, hogy megbetegedett a fiad! Géza megkért, hogy nézzek rá, ameddig ő távol van.
- Tudod, hogy ő a keresztapja?
- Tudom. Mondd, mit tudsz Gézáról? Az a kis szőke ribanc, akivel legutóbb láttam, a barátnője? Szerinted hazudik nekem, vagy komolyan akar venni?

Ki a jó ember, ha nem ők?

2015. 05. 20.