Rendszerkorrekció. Ez a legújabb varázsszó. A "rendszerváltozás" már legalább huszonegy éve - az Antall-kormány működésének megismerése - óta unalmas, bár volt egy tétova kísérlet az "igazi rendszerváltozás" bevezetésére, de ez is unalmassá vált. Sőt, nevetséges túllicitálássá, minden alap nélkül. Mint amikor a gyerekek hencegnek, hogy "az én bátyám erősebb, mint a te bátyád". Bár erre is van egy vicc, le is írom, szintén gyerekekkel. "Az én bátyám erősebb, mint a te bátyád!" "Nem, az enyém erősebb!" "Az én papám sokkal többet keres, mint a te papád!" "Nem igaz, az enyém keres többet!" "Az én mamám sokkal jobb az ágyban, mint a te mamád!" "Hát ez kivételesen igaz, mert a papám is ezt mondja."
Mit lehet még a "rendszerrel" kezdeni? Mondjuk, vissza lehet rendezni, de erre senki nem hajlik, kivéve azokat a mai retro-kommunistákat, akik többségükben egyetlen percet nem töltöttek el felnőttként a "létező szocializmus"-ban. Nosztalgiázni meg jószerivel Moldova nosztalgiázik egyedül. Ha visszarendezni és teljesen megváltoztatni nem lehet, legalábbis verbálisan - persze máshogyan sem, de nálunk a beszéden van a hangsúly -, akkor korrigálni kell. Egy új szóösszetétel, már ami a rendszerrel kapcsolatos szóbeli célkitűzéseket illeti. Nézzük azért meg röviden, mi fán is teremne a rendszerkorrekció. Például, ugyanazt jelenti-e, mint a Bajnai favorizálta "rezsimváltás"?
Az ún. rezsimváltás a kormányrendszer leváltását jelenti. Nem rendszerváltozást, hanem uralmi változást. Egyben - gondolom - az uralmat lehetővé tevő szabályok megváltoztatását. Ami persze sült marhaság, mert az uralmat nem lehet adományozni vagy megszerezni. Az uralom ugyanis - szemben a hatalommal - egy KÉPESSÉG, a hatalomgyakorlás képessége. Nem a lehetősége tehát, hanem a képessége. ELEVE ADOTT, vagy nem adott. Vele születik, akivel vele születik, akivel meg nem, az soha nem tud szert tenni rá.
Nos, a kormányrendszer leváltása a rendszer alapjait ÉRINTETLENÜL HAGYJA. Kicsit módosít a rendszeren, korrigálja, ennyiben feltétlenül rendszerkorrekciónak tekinthető. Mondjuk, egy speciális rendszerkorrekciónak, amely azonnal a lényegre, vagyis a hatalomra tör. Nem is a lényegre, hanem a KÉPZELT LÉNYEGRE. Uralom nélkül ugyanis a hatalom egy fabatkát sem ér - az elmúlt huszonhárom esztendő nap mint nap bizonyítja -, az uralom viszont nem képzelhető el FENSŐBBSÉG nélkül. A kettő természetesen nem egy: a fensőbbség előfeltétele az uralomnak, de az uralom a fensőbbségnek csak egy megnyilvánulása. Hányszor leírtam már: suprematia-dominatio-potestas, fensőbbség-uralom-hatalom, EGYETLEN SZERVES EGYSÉGBEN. Ez az EGYETLEN legális hatalomgyakorlási alap. Semmi nép, semmi alkotmány, semmi alulról építkezés, semmi demokrácia. Mindezek részint szemléletbeli alaptévedések, részint üres szavak, részint a legális hatalomgyakorlás természetes technikai elemei (alkotmány). És ráadásul a hiányuk sem azt jelenti, amire a mai embert stimulálták: például a "demokrácia" hiánya nem antidemokrácia, s végképp nem zsarnokság, csak a valóság kimondása. Azé a társadalmi valóságé, amelyről akár azt is lehet állítani, hogy demokrácia, bár soha nem volt az. A papír és az állampolgárok füle mindent kibír.
A "rendszerkorrekció" már átfogóbb. Az sem akar a "rendszer" alapjaival semmit sem kezdeni, viszont - ahol jónak látja, pontosabban jónak látja hangsúlyozni - toldozgatná-foltozgatná. Az eszébe sem jut, illetve, ha eszébe jut is, nem érdekli és/vagy nem mondja ki, hogy MIÉRT KELL A RENDSZERT KORRIGÁLNI? Nem az az elsődleges ugyanis, hogy MIT, hanem hogy MIÉRT. Miért kell egy autót megjavítani? Mert elromlott. Miért romlott el? Mert képes volt elromlani. Miért volt képes elromlani? Mert olyan a konstrukció, olyan az igénybevétel, olyanok a felhasznált anyagok, általában mindezek együttvéve olyanok, amilyenek. Muprhynak nem kellett zseninek lennie.
Hogy is mondaná ennek a korrigálását a jog? Alkalmatlan tárgyon alkalmatlan eszközzel végrehajtott cselekmény. Ami azért nem büntethető, mert eleve nem vezethet eredményre.
Még azért bonyolítanám kicsit. Tudniillik mi az, hogy "rossz"? Az, mondaná a kedves Olvasó, ami nem tetszik nekünk. Az, módosít sebtében, ami kárunkra van. Most már csak abban kellene megegyeznünk, mi van kárunkra. Ami nem tetszik nem biztos, hogy kárunkra van, ugyanúgy, ahogy az sincs feltétlenül hasznunkra, ami tetszik. Az van kárunkra, ami a - maradva a technikai példánál - "nem rendeltetésszerű" használatunk következménye. Ha pro, ha kontra. A soha meg nem mozdított, agyonsuvickolt autó is romlik, sőt, jobban romlik, mint az, amit rendeltetésszerűen használnak. A "romlás" pedig önmagában se nem jó, se nem rossz: adott. Ilyen a világ. De a természetesen felüli romlás már nem adott. Azt mi idézzük elő. Hogy megelőzzük, nem rendszert kell korrigálnunk, megváltoztatnunk - a társadalom vagy működik, vagy nem működik, de ha működik, csak "természetesen" képes működni, más kérdés, hogyan -, hanem FEL KELL ISMERNÜNK, MILYEN AZ A TÁRSADALMI SZERKEZET, AMIBEN ÉLÜNK, éltünk és él ni fogunk, mert az egy és ugyanaz, amióta ember él a Földön, majd EZT kell megfelelő emberek megfelelő posztra állításával rendeltetésszerűen működtetni. Ami ezek után nem tetszik, azt meg fájó szívvel tudomásul kell venni. Talán, ha az ember egy másik fajjá alakul, ezek is megváltoznak, addig viszont soha.
Egy felkapott kifejezés agyoncifrázása minden, csak nem megoldás. Szimpla fantáziátlanság, Gordontól...most nem mondom ki, kiig. Nem mintha a megoldásra rajtunk kívül bárki is oly nagyon törekedne.
Hisz nem írt fel nekik az orvos szemüveget, meg jó nekik így, ahogy most van, bármit is mondanak. A korrigálóknak és rezsimváltóknak ugyanolyan jó, mint azoknak, akik a teljes rendszerváltozás lázálmát hirdetik. Ha nem lenne, amit el akarnak söpörni, ugyan mi ellen tiltakozhatnának?
2013. 08. 28.