Nincs népszuverenitás. Csak népszuverenitás ELVE van, olyan, amilyen. Többedszer biz' Isten nem írom le: a nép egy elvont fogalom. Nem tevőképes. Az emberek tevőképesek, külön-külön, ami a rendszerek szabályai szerint azonmód elidegenül tőlük, mihelyt közösen belekezdenek. Attól a pillanattól, és abban a vonatkozásban egyénekből összetevőkké válnak. Még csak magasabb minőség sem keletkezik, csak más minőség. És ez a más minőség egészen biztosan alacsonyabb minőség lesz, mint a rendszerben fellelhető legmagasabb minőség. A rendszerben fellelhető LEGALACSONYABB minőséghez fog tartani. Hiszen Lenin elvtárs is megmondta már - helyesen -, hogy a lánc olyan erős, mint a LEGGYENGÉBB láncszeme. Kicsit olyan ez, mint amikor régen egy KRESZ-órán megkérdezték, hogy milyen széles egy kerékpáros? Fél méter? Egy méter? Dehogy: olyan széles, amilyen magas. Mindig abból kell kiindulni, mi van, ha ELDŐL. Az emberek összességéből álló - tulajdonképpen nem is emberi - masszát, amely a benne található legostobább minősége felé nivellál, kikiáltani szuverénnek, vagyis olyannak, aki jogilag és cselekvőképességében NEM KORLÁTOZOTT? Még viccnek is erős.
"Szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát / s így mindenik determinált" (József A. Eszmélet). E világon olyasmi, hogy "szuverén" nem létezik. Csak beszélnek róla, feleslegesen. A viszonylagosan szuverén nem szuverén. Sem a nép, sem a miniszterelnök, sem a feltételezett zsidó összeesküvés zsidó pénzmogulja, sem a Bilderberg-csoport, sem a római pápa, sem a kínai elnök, sem Orbán Viktor, sem egy király, vagy császár, senki. A világ padisahja és Isten rabszolgája vagyok, idéztem már egynéhányszor I. (Nagy) Szulejmán szultánt. Mink meg az Isten rabjai vagyunk, idéztem szintén egynéhányszor Gárdonyit. Istent viszont nem szívesen keverem bele. Egyrészt azért, mert nincs szüksége belekeverésre, másrészt, mert akkor könnyen azt a képzetet kelti az ember, hogy teológiai kiselőadásra, vagy vasárnapi prédikációra készül. És nem mindenki vágyik - neveltetésénél, gondolkodásánál, pillanatnyi mentális állapotánál fogva - teológiai értekezésekre. Ezért írom le általában ott, ahol Istent emlegetem, hogy nem vallásosaknak ld. anyatermészet.
Isten és a népszuverenitás. Isten akarata. És a szabad akarat. Hih, huh. Utóbbinál maradjunk annyiban, amennyiben Schopenhauer is maradt saját magával: szabad akarni. Előbbi...Ha már olyan területre tévedtünk, amiről azt mondtam, hogy meg sem fordulna a fejemben vitatkozni egy pékkel a kenyérsütésről, ha magam nem vagyok pék. De most én vagyok a pék, legalábbis, ami a dogmatikát illeti. Idézem a kedves, e téren tájékozatlan kommentelőt. "Aki HISZ Istenben, mondhatja azt, hogy az Isten által teremtett világban van valami, ami nem Isten akarata szerint működik? Ha másként nem, akkor pl. úgy, hogy hagyja, hogy megtörténjen. Az is az Ő akarata." Gondolom, szakszerű észrevételezést vár tőlem, hát igyekszem azt adni. Lehetőleg közérthetően. Már eleve nem mindegy, hogy protestánsok vagyunk vagy katolikusok. A szektákra, például a Hitgyülire, nem térek ki, azokban nem ez a lényeg, hanem valami teljesen más. Persze a prot.-kat. nézetkülönbségnek sem ez a lényege, hanem az önsorsrontásban szép eredményeket elért katolikus egyház trónutódlása, ami a kereszténység-keresztyénség teljes devalválódásához vezetett, és vele annak a természetes uralmi-hatalmi struktúrának a devalválódásához, amelyet - épp emiatt - a magát a szuverén néppel álcázó timokrácia, pénzuralom váltott fel - de most ez is mindegy. Szóval. Egyfelől (protestánsok) van a predesztináció, eleve elrendelés. Üdvösségre (Luther) ill. üdvösségre avagy kárhozatra (kálvini kettős predesztináció). A kárhozatra való eleve elrendelést a katolikusok pozitív reprobációnak mondják és eretnekségnek tartják. Az, amit a kedves hozzászóló írt, a katolikus álláspont: hogy a rosszat (jelesül például Orbán diktatúráját az ő megfogalmazásában) Isten csak megengedőleg akarja. Tehát nem helyesli, hanem megengedi, a szabad akaratból kiindulva. De a kedves úriember továbblép. Azt mondja, hogy ez az üdvözítő terv része, csakúgy, mint az elmúlt huszonkét esztendő, amely bőséges tapasztalatokkal szolgált arra nézve, hogy mit nem lehet. Hát valóban arra szolgált, de most maradjunk csak az üdvözítő akaratnál. Azt bizony, ha még mindig katolikusok vagyunk, el lehet kúrni. Szocialistaként is el lehetett, most akkor a vallásosokon a sor. Az isteni Terv lényegét nem érdemes keresgélni, eddig senkinek nem sikerült megtalálni, és félő, hogy nem is fog sikerülni. Már csak azért sem, mert különben nem volna a terv isteni. Hagyjuk Istenre, mást úgysem tehetünk. Volt még egy leheletnyi deizmus, némi lélekvándorlás, karmikus feladatmegoldás, utóbbi kettő már nem annyira keresztény, bár, ahogy nézzük, végülis Keresztelő Jánost, sőt Jézust is Illés reinkarnációjának tartották a maguk idejében, de ebbe se menjünk bele.
Nézzük, mit ír még a hozzászóló. "És ehhez semmi más nem kell, mint az arany gömb, az Isteni irányítást TUDÓ (és nem csak abban HÍVŐ) emberek többsége. Illetve az, hogy ez a többség, ami már létezik, ne csak nézze a fizikai világot és szörnyülködjön, hanem a Szellem erejével NYÚLJON BELE a fizikai világba. Alakítsa olyanná a fizikai világot, amiben a szellem (isteni útmutatás alapján) irányítja a fizikai világot, az emberek alkotta társadalmakat, azok államaival, gazdaságával, kultúrájával." Tulajdonképpen van benne egy rész, ami nem is butaság, csak éppen a mi teendőnkhöz semmi köze, ti. magánfeladat. Ez a hit és a tudás megegyezése. Viszont...arany gömb. Nos, az arany gömb vagy aranyalma (kizír elma) a Bécset ostromló Szulejmán ajándéka volt a bécsieknek, hogy ha felrakják a Stephansdom tetejére, nem löveti széjjel a templomot. Fel is rakták. Szulejmánnak vissza kellett vonulnia, de attól kezdve az oszmánok leghőbb kívánsága, amit akkor mondtak egymásnak, amikor a boldog jövő került szóba, az volt, hogy "találkozunk az aranyalmánál". Soha nem teljesült be.
"És ehhez már semmi más nem kell", "mint ezt és ezt csinálnia", "alakítsa olyanná". Brrrr. "És azt a szikrát, azt honnan veszed?" Plusz a szellem és a nép. Mandi és a papa, mondta Mandula lányom, amikor még azt hitte, olyan szórakoztató lesz számára a kettesben való kirándulás.
Hát nem lett neki szórakoztató. Legalább annyira nem, mint a szellemi tevékenység a népnek.
S még valami. A népszuverenitás elvét nem nézhetem Isten akarataként, mert az akarat és az elv az kettő. Istennek különben sem hiszem, hogy elvei volnának. Az csak nekünk, gyarló lelkeknek lehet, ameddig szeretünk okoskodni, és azt gondoljuk, hogy nem rossz, ha az ember a farkával veri a csalánt. Persze csak addig gondoljuk, ameddig meg nem próbáltuk. Aztán keresünk valami mást, mondjuk egy kaktuszt. "Ha az egyes ember részese a jog megalkotásának, az alkotmány megalkotásának, az állam megalkotásának, akkor azt nem rá kényszerítették, hanem az övé, akkor a jogot nem rá kényszerítik, nem betartatják, hanem önkéntes jogkövető lesz." Egy nagy faszt lesz. Egyik percről a másikra csinál egy másikat. Aztán egy harmadikat. Tetszenek ismerni bárkit, aki a SAJÁT szabályait minden körülmények között, konzekvensen betartja? Hány olyan szenvedélybeteg van, aki gyógyultnak mondható? Egy sem, legfeljebb absztinensnek, ideig-óráig, ami persze lehet az élete vége is. Egy alkoholista, aki belátta az alkohol káros voltát, és önként, erős akarattal lemondott róla, mintegy meghozta saját odavonatkozó szabályát, nem gyógyult lesz, hanem egy erős akaratú alkoholista.
Bármire megesküszöm, mondta egy régi barátnőm, két gyermekem anyukája. Aztán később eskümet egy másik esküvel semlegesítem.
Akár a nép, az istenadta nép.
2012.11.27.