A szó a portugál "casta" szóból /"nem", "nemzetség", "faj", "fajta"/ került a köztudatba, a négy zárt indiai társadalmi csoport közös elnevezéseként. Pedig kasztok mindenhol voltak, vannak, lesznek, ha más néven is. A társadalom -és a világ- SZERKEZETÉN nem lehet változtatni /a természetet nem lehet megerőszakolni/, csak a tartalmakon. Ha, maradva a társadalomnál, a -különösen vezető- emberek olyan helyet foglalnak el benne, ahová nem valók /lásd például a mai, demokráciáknak nevezett piacállamokat/, akkor ebbe a szerkezetbe nem lesznek képesek beilleszkedni /tettek helyett beszélni fognak, gazdálkodás helyett lopni, eredmények helyett nyilatkozatokat adnak ki/, és az összeomlást -ideig-óráig- csak KÜLSŐ támogatással, vagy –szintén ideig-óráig - ERŐSZAKKAL /idegen katonai segítséggel vagy diktatúrával/ fogják tudni megakadályozni. /Külső támogatás a gyarmatok vagy gyarmatként kezelt országok kizsákmányolása, szövetségen belüli gazdasági előnyök birtoklása, nemzetközi hitelek felvétele, etc./
A "kaszt" neve szanszkritül "varna". Az "ativarna" kaszt felettit, az "avarna" kaszt alattit jelent. A három ún. felső kaszt a három árja /most fordítsuk igen elnagyoltan "nemes"-nek/ kaszt, a negyedik, legalacsonyabb anárja /nem nemes/ kaszt. Az indiai kasztokba csak BELESZÜLETNI lehetett. Mindazonáltal a három felső kaszt tagjai a születéssel csak ELŐVÉTELEZTÉK a kasztjukhoz való tartozást, annak akkor váltak maradéktalanul tagjaivá, ha átmentek a kaszt-beavatáson /varna-diksán/. Ha ez valamilyen okból nem történt meg, anárjaként kellett élniük és meghalniuk. /Ez alól csak akkor volt kivétel, ha az illető a beavatásnál is magasabbrendű önmagvalósítási útra lépett, például a jóga-ösvények valamelyikére./ A legfelső kaszt a bráhmanák, vagyis a papok, legfőbb tisztségek viselői, az alatta levő a harcos nemesek és főtisztviselők -ksatriják-, a harmadik a /polgárságnak megfelelő/ javak elosztói -vaisják-, a negyedik a súdrák, szolgák kasztja volt. A hagyomány szerint először egy ativarna, kaszt feletti kaszt, az "ativarna bráhmanák" szimbolikusan poláris és szoláris /Sarkcsillagggal és Nappal jelképezett/ jegyeket hordozó kasztja jött létre, amely később kettévált a szintén poláris, de lunáris /Holddal jelképezett, Hold-szerű jegyeket hordozó/ bráhmanák és a Nappal jelképezett, szoláris ksatriják kasztjára. Csak ezek után jött létre a vaisják lunáris és a súdrák telluriális, Földdel jelképezett, Föld-szerű tulajdonságokat hordozó kasztja. Az ez alatti, kasztokba be nem soroltakat szubterresztriálisként, Föld alattiként határozták meg. A vitathatatlanul legmagasabbrendűnek tartott kaszt, mint mondtuk, a bráhmanák kasztja volt. A bráhmanák úgy viszonyultak a ksatrijákhoz /akik közül az uralkodók, rádzsák kikerültek/, mint atyák gyermekeikhez, de egyben úgy is, mint anyák a fiaikhoz. /Léteztek olyan szertartások, amelyekben a főpap a rádzsa, uralkodó jelképes értelemben vett felesége volt, ugyanúgy, ahogy a világ másik felén az aztékok FÉRFI főpapja a "Kígyóasszony" nevet viselte, és a liturgiákon belül a király feleségének tekintették. Istár, az élet, szerelem, termékenység SZAKÁLLASAN IS ÁBRÁZOLT akkád-babiloni, sumér istennője a Dumuzi-Istár mítoszban így siratja férjét, a termékenységisten Dumuzit: "Hol van a Hős, a férjem? -mondom én immár, / Ételt nem eszem én - mondom én immár, / Vizet nem iszom én - mondom én immár, / Ó, ÉN JÓ FELESÉGEM! - mondom én immár, / Ó, ÉN JÓ FÉRJEM! - mondom én immár."/ Nem minden birodalomban vált ketté a két legfelső kaszt: Róma alapítói, akiket később patríciusoknak neveztek, egyszerre voltak a bráhmanák és ksatriják római megfelelői. Ativarnának, kaszt felettinek lehet számítani az alapító királyt, Romulust, aki Quirinusként Jupiter és Mars mellett Róma három istenkirályának egyike lett.
A felső három indiai kaszt tagjait a kaszt-beavatásra utalva "kétszer születetteknek" is hívták. Mindhárom kaszt SZELLEMI KASZT volt, amelynek férfi tagjai PAPI feladatokat is elláthattak, sőt el is kellett látniuk. A kasztokba sorolás szigorúan meghatározott, lentről felfelé növekvő jogokkal, de MINDEZEKKEL EGYENES ARÁNYBAN NÖVEKVŐ KÖTELESSÉGEKKEL is járt. A kaszt alattiak kivételt képeztek: ott semmiféle jog és semmiféle kötelesség nem volt.
A trichotómia felosztását követve /az ember testből, lélekből és szellemből áll/ a /minden kultúrkörre érvényes/ hagyomány azt mondja, hogy a szellem a regulátor, szervező, a lélek a mediátor, vagyis közvetítő és a test a regulátum, vagyis a szervezett. Az emberi rasszok /fajon belüli csoportok/ kérdése ennek megfelelően felvethető testi, lelki és szellemi szinten egyaránt. Lehet beszélni szellemi dominanciájú, lelki dominanciájú és testi dominanciájú alaprasszokról. ÁRJÁNAK /NEMESNEK/ CSAK A SZELLEMI DOMINANCIÁJÚ ALAPRASSZ TEKINTHETŐ. E nézet szerint, minthogy a test a szellem reguláltja, egyben hordozója, a testi és a szellemi szempontú rasszbeosztás rasszai között közvetlen összefüggés is megállapítható, amennyiben bizonyos testi beosztás szerinti rasszok alkalmasak, mások kevésbé alkalmasak a szellemi dominancia hordozására. /A szellem nem az ÉSZ, hanem sokkal több annál. A különbség az ember szellemisége és okossága közti minőségi különbséggel érzékeltethető. A szellemet a személy KÉPVISELI, az eszét BIRTOKOLJA./ Azok az árja rasszok, írja László András, amelyek az árja kasztokat hordozni képesek.
Fentiek a jelenkorra vonatkoztatva a következőképpen értelmezendők: a régi /sőt a nem is olyan régi/ társadalmak a maiakhoz képest kifejezetten immobilak és -különösen rétegenként- zártak voltak. A magyar csendőrség rendkívüli felderítési mutatója is éppen ennek volt köszönhető: idegen a falvakban a vándorcigányokon kívül legfeljebb elvétve fordult meg. Az immobilitást mára a mobilitás váltotta fel, a zártságot a gyorsuló keveredés, amely az egymástól távoli kultúrákat sem hagyja érintetlenül. Ennek okáért ma /az egyre zavarosabb/ leszármazásból az egyes emberek szellemi dominanciájára vagy annak hiányára következtetni felesleges és értelmetlen. De még nagyjából homogén csoportok esetén sem értelmes, tudniillik a szellem hordozásának a képessége nem azt jelenti, hogy az adott csoport minden képviselője hordozónak is tekinthető, mint ahogy a szellem hordozására kevésbé alkalmas minősítés sem a csoport minden tagjára vonatkozik, feltétel nélkül és előítéletszerűen. /Ez utóbbi megállapítás figyelmen kívül hagyása, és az előző bekezdésben leírtak előjogokkal, illetve jogfosztással történő összekapcsolása adja a nemzetiszocialista fajelmélet lényegét./
A középkori Európában a három felső kasztnak nagyjából a papság-szerzetesség, a harcos arisztokrácia és a városi nagypolgárság felelt meg. A 16-17. századtól a tartalom elkezdett hígulni /a felső osztályok tagjai egyre kevésbé képviselték azt a szellemiséget, amit képviselniük kellett volna/, majd a huszadik századra teljesen kicserélődött. Minden megfordult: a társadalom regulátorává /akár kapitalista, akár kommunista társadalomról van szó/ a test, közvetítővé a pénz, regulátummá a szellem lett, a társadalom vezető pozícióit pedig ennek az önmagából kifordult világnak a kontraszelektált képviselői kezdték betölteni.
A szellemi dominanciával rendelkező emberek nem tűntek el a világból, csak - a keveredések miatt - leszármazási, vagyis testi alapon nehéz vagy lehetetlen rájuk találni. A hagyományos értelemben vett rasszok szellemi szempontból egyre kevesebb jelentőséggel bírnak: helyettük SZELLEMI RASSZOKRÓL lenne értelme beszélni, amelyekre SZELLEMI KASZTOK alapozhatók. Az "arisztokrácia" szó a görög "arisztosz"-ból ered, amely az "agatosz", "jó", "kiváló" felsőfoka, és a LEGKIVÁLÓBBAK URALMÁT jelenti. A majdnem legfontosabb feladat, ami előttünk áll, ha ezt a világot az emberiség túl akarja élni, egy új, SZELLEMI ARISZTOKRÁCIA létrehozása, és ahhoz való hozzásegítése, hogy a most még bitorolt helyét elfoglalhassa.
Az ezzel párhuzamos, nem kisebb feladat pedig annak felismertetése, hogy ha az ember nem azon a helyen van, ahová a természet szánta, csak boldogtalanságot és szerencsétlenséget tud okozni másoknak is, de mindenekelőtt, bármit akar hinni erről: saját magának.
2010.07.10.