Helyreállítás Magyarországi Pártja


 

Habena Imperium Coniunctio Spes Obsisto Sepelio

Habena
Kormányozni
Imperium
Uralkodni
Coniunctio
Egyesíteni
Spes
Reményt adni
Obsisto
Szembeszállni
Sepelio
Végetvetni

 

 

A végső győztes tulajdonképpen a halál, mondta Sztálin de Gaulle tábornoknak kevéssel a második világháború után egy fogadáson. Mindennek, aminek kezdete van, annak vége is van, tanította a Tatágatha, Ugyanúgy Járó, páli nyelven Gótama Szidhattha, szanszkritül Gautama Sziddhártha, közönségesen a Buddha. A széthullás benne lakozik minden összetett dologban. Folytassátok buzgalommal, tette hozzá később, halála előtt. Az erőszakról lesz szó.

 

Képzeljünk el egy fazekasmestert. Fog egy agyagdarabot, és a korongjára teszi. Elkezdi forgatni, formálni, de nincs határozott szándéka. Ameddig nincs határozott szándéka, azt csinál, amit akar. Lesz belőle, ami lesz. Ha azonban EGY BIZONYOS formájú tárgyat szeretne készíteni, már korántsem csinál azt, amit akar. Csak olyan mozdulatokat tehet, amelyek következtében a kívánt tárgy előáll. Ha a "véletlenül" elkészült tárgyat ELKÉSZÜLTE UTÁN tekintjük, ugyanazt lehet róla mondani: csak a fazekasmester meghatározott mozdulatai révén keletkezhetett. Sehogy másképp. Mi határozta meg ezeket a mozdulatokat? A fazekasmester? Dehogy, ő véletlenszerűen csinálta, amit csinált. Nade a célirányos tevékenység révén elkészült tárgy előállításakor már csak ő határozta meg? Francokat, ő csak azt csinálta, amit tapasztalatai és tudása révén CSINÁLNIA KELLETT. Viszont a tárgy - korsó, bögre, edény - kétségkívül a fazekasmester munkálkodása révén jött létre, a fazekasmester akaratából. Döntse mármost el a nyájas Olvasó, hogy ki áll ebben a kontaktusban kényszer alatt? A tárgy? A fazekasmester?

 

MINDEN LÉTEZŐ MÁS ÁLTAL DETERMINÁLT, DE SAJÁT MAGA ÁLTAL KONDICIONÁLT. Amit most olvasott a kedves közönség, én soha, sehol nem olvastam. Máig sem. Hogy miért, nem tudom, valószínűleg nem vagyok elég olvasott. Vagy megfogalmazták másképp, nálam sokkal precízebben. Én tizenhárom éve jöttem rá, a kutyakönyvem befejezése után, amikor az az elvetélt ötletem támadt, hogy írok egy ugyanolyat emberben. (Végül nem lett kész, bár nyolcvan-száz oldal ma is megvan belőle, Vadon erdő címmel.) Semmi filozófia, kötöttem ki, majd nem telt bele egy hét, és nyakig ültem a filozófiában. Többek között a determináció - indetermináció kérdésében. Aztán egyszercsak bevillant, hogy a dolog attól függ, HONNAN NÉZZÜK. Mint annyi minden, hogy ne mondjam: minden. A nagy betűkkel írt mondat értelme az, hogy minden létező más által meghatározott ugyan, de SAJÁT FELTÉTELEINEK MEGFELELŐEN. Szándékosan, nem szándékosan, de ha nem ÚGY, akkor soha a mocskos életben nem lesz az, ami. Bizony, már majdnem buddhizmus és szolipszizmus (solus ipse: egyedül önmagam).

 

Egy rendszer, és ilyen egy adott társadalom is, a nemzetek közössége is, csak saját törvényeinek megfelelően tudja integrálni, magába vonni az alkotórészeit, jelen esetben a polgárait, polgárai csoportjait, és a különböző nemzeteket. Ezek az alkotórészek viszont szintén a saját törvényeiknek megfelelően tudnak vagy nem tudnak a rendszerbe integrálódni. Arról már beszéltünk, hogy minden rendszer, mint egység és minden alkotórész, mint egység között per definitionem, meghatározásuknál fogva kibékíthetetlen ellentét van. Elég az "egészséges" és a tumorsejtekre gondolni. Az egészséges sejt beilleszkedik a szervezetbe, és ha valamilyen oknál fogva nem tud, vagyis más lesz, mint aminek a szervezet meghatározta, elpusztul vagy elpusztítják, a szervezet pedig pótolja, és tovább él. Vagy megvan nélküle is. A tumorsejt fütyül az egészre. Egyedül örök életű lenne, de egyedül nem tud létezni. A szervezetben elpusztulna, ezért kivonja magát a szervezet kontrollja alól, viszont ezzel elpusztítja a szervezetet, s vele önmagát. Se veled, se nélküled állapotok ezek, drága Olvasók, és hogy hová vezetnek...hát hová? Tetszettek átfutni a bevezetőt.

 

Mi, emberek, mások volnánk? Ránk ne vonatkozna mindez? Hogyne vonatkozna. Abban a pillanatban, hogy úgy kezd rólunk valaki beszélni, mint "nép", "értelmiség", "középosztály", "felső osztály", "alsó osztály", "báránytenyésztők", "autósok", "színes csokornyakkendősök", személyünkben jelentéktelenné válunk. Mindaddig, ameddig annyi színes csokornyakkendős van rajtunk kívül, amennyiről többes számban lehet beszélni, az, hogy vagyunk, vagy nem vagyunk, lényegtelen lesz. Én, mint "nép"? Miserere mei, Deus. Irgalmazz nekem, Isten. Akkor hát vonjuk ki magunkat a társadalom hatása alól? Megpróbálhatjuk, de ezt, ha politikai nézetről van szó, anarchiának, ha személyes nézetről, bűnözésnek nevezik. Mit tehetünk? Megkereshetjük azt a helyet a rendszerben, amelyet elfoglalva be tudunk illeszkedni a társadalomba. Mit tehet a társadalom, hogy ne váljunk se anarchistává, se bűnözővé? Lehetővé teheti, hogy ez az a hely legyen, amely személyes feltételeinknek, vagyis tehetségünknek és ambíciónknak a legjobban megfelel. Mi van, ha nem sikerül? Röviden és tömören: gáz.

 

Folytatása következik.

 

2012. 12. 01.

 

Who knows, who cares for me?

A mi igazságunk nem a jobboldal vagy a baloldal igazsága!

 

 

A mi igazságunk, a PRÉDA igazsága!

"Viribus unitis" egyesült erővel

Politika-társadalom-ember | A hazugság messze eljuttat, de vissza sohasem. (közmondás)

Vallás-hit-filozófia | "Csak egy hősiesség van a világon: olyannak látjuk a világot, amilyen és szeretjük." (Romain Rolland)

Élet-lélek-gondolat | Amit nem fog kezed, szád hiába várja. (közmondás)

Írások

Kommentek:

Archív-írások 1