megváltoztatná az országot, mondta Varnus Xavér. Nem változtatná meg. A kollaboránsok továbbra is kollaboránsok volnának, csak mással kollaborálnának. Láttam egyszer, nagyon régen egy olasz filmet. "Nekünk mindegy" - mondta benne az egyik titkosrendőr a másiknak -, "hogy milyen a rendszer. Mi maradunk."
Az emberek tekintélyes része nem jellemóriás. Úgy vannak a világ és a politika változásaival, mint Erdősiné lett volna a Nemzeti Választási Irodában kopaszok nélkül. Ha megfelelő időben érnek a megfelelő helyre, befuthatnak. Megfelelő hely alatt pedig azt értik, ahol a hatalom az adott pillanatban koncentrálódik. Nem érzékkel működnek, hanem úgy, mint a vásárlók egy új iPhone érkezése, vagy egy meghirdetett és korlátozott ideig tartó kedvezményes akció előtt.
A bibi ott van, hogy a "megfelelő hely" változik. Legközelebb máshol kell előre furakodni. Ez persze őket a legcsekélyebb mértékben nem zavarja. "Én csak kisnyilas voltam, Pelikán. Azoknak meg lett bocsájtva" - mondja Csetneki (Csetneky?) Pelikánnak A tanú-ban. De ez a világ úgy működik, hogy a nagy nyilasoknak is megbocsájt néha. Vagy a kommunistáknak, bárkinek, aki addig ellenség volt, de még hasznos lehet. Bocsánatot nyert Wernher von Braun, egykori mentora, a mára szinte makulátlanná avanzsált, szabadulása után zsidó alapítványokat támogató Albert Speer, bocsánatot nyert Pozsgay Imre is, Szili Katalin is. Orbán Viktor szeretett mongoljai egy évezrede másként gondolkodtak: aki a kánját elárulja, mondták a fejedelmüket NEKIK kiadó ellenfeleikre, az őket is el fogja árulni. Az ilyeneket két markos férfi a feje tetejére állította, és a sarkait a tarkójához hajlítva eltörték a gerincét.
Mi azonban úriemberek vagyunk, azonkívül tudomásul vesszük, hogy nem tudjuk megváltoztatni a természetet. Ahogy a "nép" is csak hatalmat adhat (még valóságos többségi választások esetén is), de a hivatal viseléséhez elengedhetetlen szellemet és méltóságot már nem. Azt csak Isten adhatja, materialistáknak az anyatermészet.
De mi a helyzet EGYETLEN lábcédulával? Mi lett volna, ha Georg Elser asztalosnak vagy Claus Philipp Maria Schenk von Stauffenberg ezredesnek sikerül? Nagy valószínűség szerint AKKOR kevesebb lett volna az áldozat. De ugyanolyan nagy valószínűség szerint az emberiség nem úszta volna meg ilyen könnyen: Hitlerből mártírt csinált volna (így is azt csinált, ahogy Szálasiból is), és saját önsorsrontását ezen a vonalon folytatta volna tovább. Hogy így lett volna-e jobb, vagy amúgy, hogy egy még rosszabb verzió szerint haladtunk volna-e tovább saját végzetünk felé, egy olyan korban, amelynek már az elején rendelkezésre áll a nukleáris energia, nem tudni. Ne is gondoljunk bele. Ha a toronynak nadrágja lenne, ő lenne a legnagyobb legény a faluban.
Mit lehet(ne) akkor tenni? Mi volna a legbölcsebb? Ezen egyszer már összevesztem valakivel, pontosabban ő veszett össze velem. A tömeg vérszomját vérrel lehet csillapítani, tehát vért kell neki adni, mondta ő. Nem így mondta, hanem úgy, hogy szigorúan számon kell kérni mindent, és a vétkeseket szigorúan meg kell büntetni. Innét csak egyetlen lépés a halhatatlan Féliksz Edmundovics: "nem igazságot akarunk szolgáltatni, hanem a számlákat akarjuk kiegyenlíteni." A tömeg sohasem igazságot akar szolgáltatni, hanem a saját frusztrációit akarja áttestálni másra (BÁRKIRE, aki a keze ügyébe esik, sőt bármire, gondoljanak a felgyújtott autókra 2006-ban, vagy az ávós kiskatonákra 1956-ban). A tömeg beéri a látszattal, pontosan ugyanúgy, ahogyan addig beérte, ameddig csendben volt.
HA A STRUKTÚRA VÁLTOZATLAN MARAD, TELJESEN FELESLEGES MINDEN SZÁMONKÉRÉS. Jönnek új haszonélvezők. És a régiek, legfeljebb azontúl mást fognak mondani. Nagyatyám, írja Faludy a Pokolbéli víg napjaim-ban (fejből idézem, nem leszek pontos, ezért idézőjelbe sem teszem), akit addig csak a "tótok ostora"-ként emlegettek, a csehszlovák bevonulástól kezdve szlovák hazafivá lett.
TELJESEN KI KELL TAKARÍTANI. Ez nem csak a jobb-, hanem a baloldalra is vonatkozik. A számonkérésnek akkor van csak értelme, ha ezzel nem csinálunk helyet a következő rablóbandának. Márpedig, ha minden így marad, ez történne. És akkor is csak úgy van értelme a számonkérésnek, hogy abból a társadalomnak haszna legyen. Bűnösöket ítéljen el, ne mártírokat gyártson. Mindenki lássa, fogja fel, és még az is nehezen találjon mentséget, aki akar. Tetézi a dolgot, hogy mindennek jogszerűnek kell lenni. Egy jövendőbeli jogállamot nem lehet jogtalanságra építeni. Hozzáteszem, a jogszerűség nem azonos az enyhe elbírálással. A LEGYŐZÖTT ELLENSÉGET A VÉGSŐ MEGSEMMISÍTÉSIG KELL ÜLDÖZNI. Hadművészeti alapszabály.
Van még egy - sokaknak valószínűleg nem tetsző - dolog, az ugyanis, hogy ki az ellenség? Sarkalatos kérdés. "A kisnyilasoknak meg van bocsájtva." Nem lehet mindenkit jellemre kötelezni. Attól nem lesz nekik. Olyan rendszert kell felépíteni, amelyben a könnyebb és több lehetőséggel kecsegtető út a törvényes út. MINDKÉT ELEM EGYFORMÁN FONTOS.
Nem a "kisnyilasok" az ellenség. De még a nagyok közül se mindenki. AZ AZ ELLENSÉG, AKI ELLENSÉG IS MARAD. Akit nem lehet megtűrni a közéletben. Gerinctelen emberekkel teli van a padlás. Mongolok se kellenek hozzá. Voltak is, vannak is, lesznek is. Úgy kell lefektetni egy jövőbeli jogállam alapjait, hogy a gerinctelenségük is társadalmilag hasznos tevékenységre motiválja őket. Lehetőségek felkínálásával. Pozitív és negatív lehetőségek felkínálásával. Függetlenül attól, ki mit gondol róluk. Olyan helyre kell őket irányítani, ahol emberi számítás szerint hasznot hajtanak. A többiről pedig ki kell őket tiltani. Végtére is, a jellemétől függetlenül lehet jó szakember.
EGY JÖVŐBENI TÁRSADALMI KIEGYEZÉS alapja csak egyfelől lehet a (személyválogatás nélküli) számonkérés. Enélkül nincs megtisztulás. Ezt mulasztotta el többek között Antall József. Másfelől viszont a MEGBOCSÁTÁS ugyanolyan fontos. A súlyozott megbocsátás. Aminek az az alapja, hogy ki mennyire igyekszik jóvátenni, amit elkövetett. És, még mielőtt valaki félremagyarázná, ez nem büntetlenséget jelent, hanem a jövő megalapozását. Egy másfajta büntetést, ha tetszik érteni. Ami végső értelmében nem büntetés, hanem FELSZABADÍTÁS.
A lábcédulákat meg hagyjuk az időre.
2016. 03. 05.